Harangszó, 1938
1938-11-20 / 47. szám
29. évfolyam. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonos: Ounántúli Luther-Bzövetmg. Megjelenik minden vteárnag. ingyen mallékiet tané* aiar léthatenként a KIS HARANG87Ó 1035-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PoBtacsekkszámla: 30.528. 1938. november 2Ó. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunk! 47. szám. A Haranfaaó aierkeaitS-kiadihiTalAta GYŐR Q., PetóH-tér S. Előfizetési áras negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 íülér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A harc vége. Váltságot küldött az ő népének. 111. zsoltár 9. Aki bennem hitt, miattam szenvedett s hitben halt meg, annak nincs oka a félelemre. Azok rettegjenek, akik nem hittek. Ti azonban maradjatok nyugodtan, mert így kell lennie. Ha egyszer a világnak össze kell omolnia, előbb recsegnie is kell. Különben nem dőlhetne össze ekkora épület. A beteg is, mikor a halál leteríti, vívódik és hétrét-görnyed; szeme kifordul, szája elferdül, arca elsápad — egészen eltorzul. Ez történik a világgal is. Mondom tehát, hogy ne féljetek, hanem emeljétek fel fejeteket szívbéli örömmel, mert közel immár a váltságtok. így beszél az Úr a kegyesekkel. Mert ezek is megrémülnek, mikor a nap és a hold elváltozik, az ég meg tűzbeborul. Mert a szentek is gyengék. Még Péter és Pál apostol is megrémülne, ha látná. De legyetek nyugodtan — mondja az Ür. Irtózatos és rettentő látvány lesz, de csak az ördögnek és hitetlen hadának. Nektek üdvösséget és boldog megváltást hoz. Elérkezik amiért annyit imádkoztatok szívbéli vágyakozással: itt van országom s ti egészen megtisztultok minden bűntől s megszabadultok minden gonosztól. Dr. Luther Márton. Oh Jézus ama nagy napon Takarj be szent kezeddel. z'' r Én sorsomat reád hagyom, / ^ / Büntetésem engedd el. fl". • Hozzád buzgón esedezem: \ -; o Élet könyvébe írd nevem, x Moss tisztára véreddel. *•* Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című október elején megjelent áhitatossági könyvből. Az egyetemes közgyűlés. Magyarhoni egyetemes egyházunk ezévi közgyűlése — a bizottságok előzetes tárgyalásai után — november 12.- én volt Budapesten. Kapi Béla dr. püspök, lelkészi elnök, imára szólította a közgyűlést, hálát adott Istennek minden kegyelmességé- ért, amellyel legutóbb is megbizonyította elesett nemzetünk iránti jóságát és irgalmát. Az Egyházegyetem világi elnöke, Radvánszky Albert báró dr. egyetemes felügyelő, titkos tanácsos kezdett ezután érdeklődéssel és figyelemmel várt megnyitójába. Ennek során többi közt a következőket mondotta:-— Még lobognak az örömtüzek, menetelő honvédcsapatok lépései alatt még reng a szabaddá lett magyar föld, — a régi hazát határoló bércek még visszhangozzák a nemzet örömujjongását..., Egyházunknak ezt a nagy munkanapját a történelmi idő, melybe esik és a lelkesedés árja, amely minket is sodrába ragad, ünneppé magasztosítja. Ennek hangulata hassa át emlékezésünket, hálaadásunkat és azokra a kötelességekre való ráeszmélésünket, amelyek az új helyzetben reánk várnak. Az egyetemes felügyelő-elnök a bevezetés után a múlt legfőbb tanulságaként István király íönséges alakját idézte a kilencszázadik évforduló alkalmából: Nem mint holtat látjuk őt, de úgy áll előttünk, azzal a mozdulattal, ahogy a magyar állam fundamentumát rakja le s építi annak évezredek viharával dacoló bástyáit... István király iránymutatása kettős: az első a nemzet belső életére, a másik, a mai kifejezéssel élve, külpolitikái irányra vonatkozik. A nemzet belső életének általa megszabott iránya a szó igazi értelmében keresztyén és nemzeti: a krisztusi hitet vallja, a krisztusi erkölcsöt gyakorolja s ugyanekkor a magyar fajban rejlő sajátos értékek kiművelésére törekszik, a nemzeti öncéluságot állítja előtérbe, ragaszkodva a nemzeti hagyományokhoz, a nemzeti élet írott és íratlan törvényeihez ... István király külpolitikai irány- mutatása mellett a közelmúlt is félreérthetetlen bizonyságot tett, — emeli fel szavát az elnök. Megmutatta már István királyunk, hogy a magyarság létérdeke azoknak a népeknek barátságát keresni, amelyek felé ő baráti jobbot nyújtott. Éppen e népeknek mellénkállá- sa vétette fel ugyanis Középeurópa ujjá- rendezésének programjába a magyar ügyet s hozta azt a megoldást, amelynek eredményeképpen a Felvidék magyarlakta területei a most lezáródott napokban az anyaország kebelébe visz- szatérhettek. Ez a megoldás pedig sokezer, egyházunk kebeléből kiszakított evangélikus lélek boldog hazatérését is jelenti, — E hazatérés alighogy lepergett óráinak eseményeiről emlékezve, ismét belemerül lelkünk abba az örömmámorba, amelynek árja végighömpölyög az országon, sodrába kapva minden magyar szívet. Emlékezésünk elsősorban hálaadásra indítson, mert ez szenteli meg örömünket. — Az István király-emlékév és a Felvidék egy részének visszacsatolása egyaránt Istenre irányozza tekintetünket. Hálát adunk Neki azért, hogy a magyarnak történelmi hivatást adott, leikébe plántálta és ébrentartotta benne ennek a hivatásnak tudatát és nem vonta meg tőle az erőt és akarást történelmi küldetésének betöltésére. Hálát adunk Istennek azért is, hogy minden időben támasztott ennek a nemzetnek vezért, bölcset, erőset és diadalmasat, aki népét az idő vészei között tántorít- hatatlanul vezérelte örök céljai felé ... Így volt István király idején és így akkor is, amikor a borzalmas világháború után ellenséges népek ítélőszéke ártatlanul pusztulásra ítélte a magyart, hazájának kétharmadát prédául dobta s a nemzet testéről milliókat leszakított, rabságra adott és tétlenül nézte, mint küzd a keletről rátört szennyes ár hömpölygő hullámaiban a magyar: — akkor olyan férfiút állított ismét a magyar nemzet hányt-vetett hajójának parancsnoki hídjára, aki biztos kézzel vezett#
