Harangszó, 1938
1938-10-16 / 42. szám
323 HARANGSZÓ 1038. októba 16. Hősök temploma. Akiket visszavárunk. ken? Itt közöljük hozzávetőleges számításunkat az 1910. évi statisztika szerint: Életemben egyszer voltam a révkomáromi evangélikus templomban. De amit ott láttam és kaptam, azt sohasem fogom elfelejteni. A révkomáromi evangélikus templom azt mutatta meg nekem, hogy nemcsak a harctéri lövész árok lehet hősi csatatér, hanem a templom is, nemcsak a méteres várfal lehet erős vár, hanem a templom is, nemcsak a tűzvonalban teremhetnek hősök, hanem a templomban is. A révkomáromi evangélikus templom hősi csatatér volt, erős vár volt s tövében maroknyi csapat vívta hősi harcát. Hős volt ennek a templomnak gyülekezete. Révkomárom 1550 óta anyagyülekezet. Mennyi vihart élhetett át azóta. De a legnagyobb megpróbáltatás akkor szakadt erre a gyülekezetre, mikor a trianoni hóhérok gyalázatos ollója Komáromot is kettészelte és a révkomáromi részt a cseheknek juttatta. Megkezdődött egyházi téren is a lélekölő zaklatások sorozata. De a kis gyülekezet néhány száz főnyi serege templomának erős vára mögé menekedve acélfalat alkotott és felvette a harcot. Nem volt hajlandó behódolni az idegen hatalomnak. Lemondott az államsegélyről, de magyarságát meg nem tagadta. Dacolt hősiesen az idegen árban, mint sziklaszál a tengerben. Hős volt ennek a templomnak a papja is. Jánossy Lajos esperes törékeny testben is egyik legnagyobb hőse volt a magyarságnak. Mert köny- nyű a hazát szeretni biztonságos határokon belül, könnyebb a hazát szeretni, akár hősi halállal a harctéren is. De nehéz a hazát szeretni idegen uralom rabigája alatt, szüntelen zaklatás lassú fojtogatásában, keserves árvaságban. Jánossy Lajos ezt cselekedte. Detektívek leskelődtek utána, ő pásztorolta tovább magyar szívvel a nyáját. Lakására törtek, ő néma hősiességében állta a támadást. Templomának tornya sohasem lengetett cseh zászlót. Ellenben emléket állított a gyülekezet magyar hősi halottainak. Nem félt attól, hogy az idegen hatalom kihívást lát az emléktábla felírásában: „Az 1914—1918-ik évi világháborúban ezeresztendős hazánkért, árva nemzetünkért áldozták életüket." Hogy az elszakított magyarságot húsz év alatt nem tudták elcsehesíteni azt Isten a komáromihoz hasonló hősi templomok népével és pásztoraival akadályozta meg. Jánossy Lajos hős esperesünk ma már nyugalomban van. De bizonnyal át megy még egyszer a komáromi nagy hídon, megnézni: hogyan leng a magyar zászló a felszabadult hősi templomon! Szabó József. OLVASD ÉS TERJESZD A--------------HARANGSZÓT! Po zsony város — — 11.139 Pozsony megye — — 14.500 Nyitrából — — — 769 Kbmárom — — — 817 Barsból — — — 1.534 Hontból — — — 1.460 Nógrádból — — — 3.000 Gömörből — — — Í0.057 Abaujból — — — ■ 2.082 Zemplénből stb. — — 200 összesen: 45.558 evangélikus testvért várunk vissza. A tiszai egyházkerület lélekszáma 12 ezerrel, a dunáninnenié 33 ezerrel fog emelkedni. A határkiigazítás után Magyarországon közel 600 ezer lesz az evangélikusok száma. Evangélikus testvérek, visszavárunk benneteket! Dr. Kékén András. Kár — kár. Irta: Alföldi Vilmos. A világháború után sötét felhő közeledett és súlyos teherként nehezedett rá közel húsz esztendeig a magyar Felvidékre. E sötét felhő leple alatt jött Csehország a maga még sö- tétebb követeléseivel és mint a jó „szarka" mindent magához ragadott; magához ragadta az egész Felvidéket. Ott szállongott a felhő körül a mi aggódásunk, a mi fájdalmunk és el- hagyatottságunk egy tudós, de tehetetlen „varjú“ képében; azonban ezt éppen a sötét felhő miatt senki sem látta, senki sem akarta észrevenni. Pedig sokat hangzott kiáltása akkor és azóta mindmáig: „Kár-kár!“ A felhő egyre tornyosult, szép magyar hazánkat egészen elhomályosította. A mi madarunk pedig tehetetlenül szállt ide-oda, de hiába „károgására“ nem figyelt fel senki. Ott volt, mikor a cseh „szarkák“ megszállták a Felvidék városait. Sorra bele-bele kiáltotta minden városnál a nagyvilágba tiltakozó szavát: „kárkár!“, de kiáltása akkor süket fülekre talált. Pozsony koronázó város magyar, német és tótlakta vidéke hallotta akkor „kár-kár“ károgását. Ott szállt a Kis Alföld elszakított északi része felett Féltete a búzát, rozsot, cukorrépát s a csallóközi jó magyarok verejtékes munkáját. „Kár-kár“ ez a cseheknek, hisz ez mind magyar föld. — Hiába! A cseh „szarkák“ tovább mentek. Nekik Komárom kellett s lett belőle Komárno, „kár-kár!“ Selmecbánya, a Felvidék ez a jellegzetes diákvárosa is elvesztette jelentőségét a cseh bitorlás alatt. „Kárkár“ érte! Szép Besztercebánya, Lőcse, Eperjes mi lett belőletek? Bauska, Bis- trica, Levocse, Presov? „Kár-kár!“ Kassa, Rákóczi városa hová jutottál? A hálás utókor idegenből, a galantai sírboltból haza hozta nagy szabadsághősének hamvait, hogy könnyebb legyen pihenése s most cseh-hordák tipródnak ott s a magyar földből idegent akarnak csinálTrianon a mi evangélikus egyházunk testén ütött legnagyobb sebet. Pusztán a Felvidék elcsatolásával veszítettünk közel négyszázezer lelket, 2 főiskolát, 16 középiskolát és számtalan elemi iskolát. Most — húsz esztendő múlva — erős a hitünk, hogy a Felvidék Isten kegyelméből újra a miénk lesz. Hisszük, hogy szlovák testvéreink autonómiájuk fenntartásával mellettünk fognak dönteni. A magyarlakta határsáv pedig már a napokban minden bizonnyal visszakerül. Mit várunk mi evangélikus szempontból a határkiigazítástól? Pozsony város és Pozsony vármegye — a nagy- lévárdi, esetleg a bazini, szentgyörgyi és modori gyülekezetek kivételével — csaknem teljesen visszakerül. Nyitra vármegyéből Nyitra és Érsekújvár városokat, a vágsellyei és érsek- újvári járásokat, Komárom megyéből Komárom városát, Bars megyéből Lévát és Fakóvezekényt, Hont megyéből a vámosmikolai járást és az ipolysági járás egyrészét Ipolyság várossal, Nógrádból Losonc városát és a losonci járást, Gömör megyéből Rozsnyó és Rimaszombat városokat, azonkívül a tornaaljai és rimaszécsi járásokból Bugyik- falva, Derencsény, Hosszuszó, Panyit, Sajógömör, Várgede egyházközségeket, Abaujtornából pedig Kassát várjuk visz- sza. Mennyi az evangélikusok száma a hitünk szerint visszacsatolandó területeA révkomáromi evangélikus templom hősi emléktáblája.
