Harangszó, 1938
1938-10-02 / 40. szám
1938. okióbei 2. HARANGSZÓ 321 Hogy mekkora aggódás szállt a házra e bajjal, azt felesleges mondani — noha 8—10 nap múlva már iskolába volt a gyerek — de még ma is ott kísért a szülők lelkében egy még súlyosabb gond: hátha később is visszatér? Hátha egy veszedelmes és hosszantartó baj robbant ki ezzel a kis vigyázatlanságból származó leülésből? Ki tudhatja ezt előre megmondani? Porszemből lesz a hegy. Kis karcolás is nagy bajjá mérgesedhetik. A gyerektől, az ifjútól nem sokat várhatunk az elővigyázatból, hanem a szülőnek örökké a gyermeken legyen a szeme. Iskoláknak, tanítóknak is gondjuk legyen arra, hogy köztudattá legyen e jelszó: Könnyebb a bajt megelőzni, mint meggyógyítani. Orbán Károly. Magyarország Kormányzója a külföldi magyarság egyik követével a következő üzenetet küldte a világ magyarságának: „Azt üzenem magyar véreinknek, hogy eljön az idő, amikor visszajöhetnek mindazok, akik haza vágynak." Apró íöriénetek. A Kis dobos. Az írek egy lázadásuk alkalmával elfoglak egy fiatal dohost. Ráparancsollak, hogy verjen visszavonulást a dobján. A fiú. bár halállal fenyegették, mégsem akart engedelmeskedni a lázadóknak. „No, ha te nem akarod verni, majd verem én!" kiáltott az egyik lázadó cs ki akarta venni a gyermek kezéből a dobot. A fiú azonban hirtelen mozdulattal beszakította a dobot. „A király dobját sohasem fogja lázadó kéz verni" — kiáltotta. Nyomban szivenszúr- ták. Hősi halált halt uráért. A boldog Halál. „Jó éjszakát halottak, megyek az élőkhöz!" — mondotta egy haldokló hivő s mosolyogva hunyta le szemeit. OLVASSUK A BIBLIÁT Az igazi templomjárók. Október 2. Az állandók. 84. zsoltár. Sokan mondják a keresztyének között magukról azt, hogy ők járnak a templomba s még sem lehet őket egy csoportba sorozni. Vannak közöttük olyanok, akik csak hébe-hóba, ha éppen eszükbe jut, rendszertelenül jelennek meg a templomban. Vannak ismét mások, akik rendszeresen ugyan, de csak nagy ritkán, sátoros ünnepeken mutatkoznak az Isten házában. Ezek nem igazi templomjárók. Az igaziak azok, akik minden vasárnap, sőt ha van reá alkalmuk, még gyakrabban is mindig ott ülnek a maguk megszokott helyén. Az állandó templomjárás feltétele a jó ke- resztyénségnek, mert csak az állandó templomlátogató hallja hirdetni az egész igét s csakis az töltheti be az Isten harmadik parancsolatát. Október 3. A vágyakozók. 63. zsoltár. Az állandó templomjárók között van azonban nem egy, aki egészen lélektele- nül, puszta megszokásból indul a templom felé. Talán nincs jobb szórakozása. Ez nem igazi templombajáró. Az igazi csak az, aki vágyva-vágyik Isten háza után. Aki a zsoltáríróval együtt elmondhatja, hogy „téged szomjuhoz lelkem, téged sóvárog testem ...“ Csak az ilyen vágyakozó templomjáró tud ellenállni a kísértőnek félre téve az összes „fontos“ dolgokat akkor, ha megszólal a templomba hívó harangszó. Van nem egy beteg ember, akinek nem az fáj, hogy a teste sorvad, hogy nem dolgozhat, hanem leginkább azért szenved, hogy nem mehet el a templomba. Ott tartasz-e te is, hogy nem tudnál vasárnapot eltölteni templom nélkül? Október 4. A publikánusok. Lukács 18, 13—14. Ellentétei a farizeus templomjáróknak. Míg a farizeusok csak hiúságból, önmaguk emelésére járnak a templomba, addig ezek megalázkodni mennek oda. Nem jutalmat követelni, hanem kegyelmet könyörögni. Az igazi templomjáró csak az, akinek az istentiszteleten mindig eszébe jut a maga sok bűne, akinek az imádsága a sok anyagiakért való könyörgés helyett leginkább ebből a rövid fohászból áll: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek.“ Október 5. Az adakozók. Lukács 21, 1—4. A mi templomaink ajtajában is ott van mindenütt a persely, mely a szegények, a gyámintézet számára, vagy más szent célra gyűjti a filléreket. Sok helyen azonban hiába függ ott a szegény persely. Senki sem veszi észre. Ügy tódul ki mellette az ajtón a tömeg, mintha ott sem volna. Az igazi templomjáró nem megy el bezárt marokkal a templompersely mellett. Éppen azért egy-egy gyülekezet templomjárá- sát nem az elfoglalt ülőhelyek számával, hanem az összegyűlt perselypénz ösz- szegével kell megmérni. Csak az áldozatkész templomjáró 'igazi templomján). Október 6. A keresők. Lukács 2, 21—35. Simeon és Anna naponként ott voltak a templomban. Nem csak úgy megszokásból. Nekik céljuk volt. Kerestek valakit. Ott keresték a Megváltót. Miután Simeon ott a jeruzsálemi templomban meglátta a kis Jézust, úgy érezte, nincs is tovább miért élnie. Elérte élete célját. A templomjárás egyetlen, igazi célja csak ez lehet: Megtalálni a Krisztust. Tehát ne azért menjünk, hogy ott megpihenjünk, ne is azért, hogy kérésekkel zaklassuk az Istent. Igazi célunk csak ez lehet: Meglátni s ezzel egész életünk számára megtalálni az Urat. Sikeriilt-e már ez neked? Október 7. Az éneklők. 100. zsoltár. „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel“ biztat a zsoltáríró. Igen. Mert az Ür házában nem lehet mogorván, néma ajakkal ülni. Az igazi templomjáró annyira átérzi Isten jóságát, kegyelmét, hogy az öröm, a hála előtör a szívéből s ének formájában szárnyal az Isten felé. Milyen szomorú és komor volna istentiszteletünk, ha nem hangoznék rajta ének is. Az igazi templomjáró énekelni szokott az istentiszteleteken. Október 8. Az elmélkedők. Apostolok cselekedetei 8, 26—40. Az igénkben szereplő szerecsen komornyik éppen templomból tart hazafelé. S ime nem a vidéket nézi, nem az ültetvényekben gyönyörködik, hanem Bibliát olvas. Másszóval: amiről a templomban hallott, arról elmélkedik hazafelé menet. így teszünk-e mi is? Ugy-e hányszor van úgy, hogy kijőve a templomból azonnal gazdasági kérdésekre, politikára vagy éppen emberszólásra fordul a beszéd sora. Vannak helyek ahol a férfiak a templomból a kocsmába vonulnak. Nem templombajárás ez, hanem pogányosko- dás. Az igazi templomjáró a templomon kívül is az ott hallottakkal, az igével foglalkozik. Dedinszky Gyula. KARCOLATOK Mit vesztett egyházunk a Felvidéken ? A Felvidék erőszakos elcsatolá- sával aránylag evangélikus egyházunk veszített legtöbbet. Elveszítettünk 396.000 lelket. Elveszítettük — számtalan elemi iskolán kívül — a pozsonyi és eperjesi teológiai akadémiát, az eperjesi jogakadémiát, a pozsonyi, Selmecbányái, eperjesi, iglói, késmárki, rimaszombati, rozsnyói főgimnáziumot, a Selmecbányái, eperjesi tanítóképzőt, a modori, eperjesi, iglói, kassai, késmárki, rozsnyói polgári leányiskolát, a sajógömöri polgári fiúiskolát, stb. íme, amit tolvaj kézzel elvettek tőlünk s amit most ősi jusson visz- sz akövetelünk!! HETI KRÓNIKA Súlyos napokat élünk. Még mindig a háború és béke lehetőségei közt ingadozunk. A bizonytalanság felhői még nem oszlottak széjjel. — Az elmúlt napok nagyjelentőségű eseménye volt Chamberlein angol miniszterelnök második útja Hitler kancellárhoz. Csütörtökön délben érkezett Németországba és szombaton délelőtt távozott. A megbeszélések Hitler és Chamberlain között Godesbergben folytak le. Még folytak a tárgyalások, amikor a cseh rádió pénteken este bejelentette az általános mozgósítást. A mozgósítást Benes elnök rendelte el azzal a megindokolással, hogy a németek nem fogadták el az angol-francia tervet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a mérsékeltebb Hodzsa-kor- mány lemondott és helyét Sirowy tábornok vezetésével katonai kormány foglalta el, amely az előbbi kormány engedményeit nem akarja elismerni. A cseh mozgósítás szinte elviselhetetlenné teszi a Csehországban élő nemzetiségek helyzetét, mert erőszakkal lépnek fel a védtelen lakossággal szemben. — Né-
