Harangszó, 1938
1938-10-02 / 40. szám
318. HárangsZó 1938. október 2. A szarvasi ó-templom. Dicső elődök nagy hitéről, hűségéről egyházszeretetéről és áldozatkészségéről beszél nekünk 150 éves öreg templomunk. Mi pedig büszkén, de — meg- szégyenülten is —• hallgatjuk a kövek néma beszédét... 1722-ben letelepült itt, ezen a — tö- rökdúlások, véres belharcok és pusztító járványok nyomán — lakatlan pusztasággá lett, egykor kunok lakta területen egy istenfélő, szorgalmas nép. A mi őseink! Addig el sem indultak felvidéki hazájukból, ahol evangélikus hitükért annyi háborgattatást szenvedtek, Szarvas felé, amíg előbb nem biztosították vallásuk szabad gyakorlatát, s addig nem fogtak hozzá új otthonuk berendezéséhez sem, amíg előbb nem építették fel templomukat. Mindjárt letelepülésük évében emeltek hajlékot az Úrnak! De ez a hevenyészve, könnyen romló, gyenge anyagból épített templom csakhamar használhatatlannak bizonyult, úgy, hogy már 1729-ben építeni kellett helyébe egy másikat. Ez azonban már 30 év múlva szintén nem felelt meg s így 1759-ben megint új templomot épít a szarvasi evangélikusság. Ámde az evangélikus lakosság olyan gyors ütemben szaporodott — bizonyosan újabb és újabb letelepülések révén is — hogy néhány évtized múlva ismét templomépítésre kellett gondolnia. 1786-ban Tessedik Sámuel, Boczkó Dániel lelkészkedése és Skorka Mihály gondnoki működése idején hozzá is fogtak az evangélikusok nagy lelkesedéssel és áldozatkészséggel egy új — mostmár szilárd anyagból álló és évszázadokra szóló nagy templom — a mai ó-templom — felépítéséhez. Örömmel áldozott és fáradozott az építés szent munkájában mindenki. Három éven át épült a hatalmas templom. Tessedik lángelméje, bámulatos gyakorlati érzéke s az építésnél mindenkinek — még a gyermekeknek is — a munkaerejét célirányosan igénybe vevő sokoldalú tehetsége lehetővé tette, hogy az óriási templom csak 27.000 forintba került. Pedig az építéshez a faanyagot Máramaros- ból, a kőanyagot Világos és Radna vidékéről kellett igen nagy költséggel szállítani. 1788. ádvent második vasárnapján avatta fel a templomot nagy ünnepélyességgel az egyház. Sajnos, az ünnepély műsoráról és szereplőire vonatko- zólog nem maradtak adataink. Csak azokat a megható énekeket ismerjük és a templom felavatásának minden évfordulóján énekeljük is, amelyeket az első alkalomra írt egy ismeretlen szerző. Kezdetben csak egy tizenegy változatú orgona volt a hatalmas méretű templomban. 1804-ben azonban Hero- tek József országos hírű budapesti orgonakészítőnél a ma is meglévő 30 regiszteres nagy orgonát állította fel 9.300 forintért az egyház. Ennél na- gyob orgona akkor nem volt az egész országban. Milyen hegyeket mozgató hit és minden áldozatra kész egyházszeretet élhetett annak a 8000 evangélikusnak a lelkében, akik ilyen hatalmas alkotásokra voltak képesek. 1838. december 9-én ünnepelte egyházunk mély áhítattal a templom első félszázados jubileumát. Erre az alkalomra örvendező közadakozásból újra meszeltették és ahol festve volt, újra festették a templomot. Padlóját kőtáblákkal rakatták ki s orgonáját kitisztittatták és tökéletesítették. Magát a felszentelés emléknapját mozsárdörgés köszöntötte. Majd az Úrvacsora kiszolgáltatásával kezdetét verte a nagyszabású templomi istentisztelet, amelynek ünnepélyességét emelte a gimnáziumi tanulóság karéneke s vendéglelkészek közreműködése. Legmeg- hatóbb része az istentiszteletnek az ünnepi prédikáción kívül annak a hat házaspárnak az esperes által az egész gyülekezet előtt történt megáldása lehetet, akik a templom felszentelése évében léptek házasságra s így szintén félszázados jubileumot ünnepeltek, — arany lakodalmukat... 1888-ban a templom százéves fennállásának ünnepére is tetemes költséggel megújíttatta az egyház a templomot. A presbitérium a saját körében megtartott gyűjtés révén a középső — legszebb — csillárt adományozta. Klimaj Mihály és Jansik Mihály pedig szép arany feszületet ajándékoztak közösen a templom száz éves emlékére. Az ősök példájára mi is ünnepi érzések között készülünk öreg nagytemplo- num'.; jubileumára, mert ez év ádventiének második vasárnapján lesz 150 éve annak, hogy megnyitotta kapuit az Ige után szomjazó hívek előtt s kezdte gazdagon árasztani a maga áldásait a benne világosságot, erőt, vigaszt és békességet kereső lelkekre. Az egyházközség e nagy évfordulóért úgy igyeszik Istennek hálát adni, hogy több mint 20,000 pengő költséggel megújítja, úgy az új- mint az ó-templomot, megnagyobbítja orgonáját és mellszobrot emel néhai nagy papjának Tessedik Sámuelnek. Áldja meg az Úr a szarvasi gyülekezet örömünnepét. Kellő Gusztáv. Tessedik Sámuel. Egyik olvasónk azt kérdezi tőlünk, hogy a most meginduló első magyar evangélikus népfőiskola miért vette nevét Tessedik Sámueltől. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy ki volt s mit tett Tessedik Sámuel. 1742-ben született a pestmegyei Alberti községben. Sok komoly tanulmány után 1767ben Szarvasra került lelkésznek. Szarvasi hosszú pásztorkodása a nép szolgálata volt. Minden igyekezetével azon volt, hogy igehirdetéssel, tanítással, áldozattal, korszerű újítások bevezetésével kiemelje a népet elmaradottságából. A házasulandóknak az esketés előtt külön tanfolyamot tartott, hogy Istennek tetsző házaséletre oktassa őket. 1780-ban „Olvasóegylet" néven megalapítja az első népi önképzőkört. Takarékosságra, szorgalmas munkára igyekezett szoktatni a népet. A betegeket ingyen gyógyszerrel és orvosi jótanáccsal látta el. Talajjavítási kísérletekkel foglalkozott abban a korban, amikor erre még senki sem gondolt. Ö honosította meg az Alföldön az akácfát, a lucernát és lóherét. 1780-ban megalapítja az első falusi, gyakorlati gazdasági iskolát, amelyet külföldi tanárok, sőt József nádor is meglátogattak. Hatalmas munkaereje volt. Hajnaltól késő estig dolgozott. Prédikált, híveket látogatott, gazdálkodott, gyógyított, könyvet írt. Az ő alapítása a szarvasi ó-templom és tanítóképző. Érdemes megemlíteni, hogy a templom építésének megkezdésekor a gyülekezet gondnokát útnak bocsátotta 400 forinttal Máramarosba épületfáért, hogy közvetítő nélkül olcsóbban juthasson az anyaghoz. A gondnok olyan jól vásárolt, hogy a folyókon hazaúsztatott faanyag megmaradt fölöslegét 400 pengőért adta el Tessedik. így a templom tetőfája ingyenben lett. A nagy népnevelő evangélikus lelkész 1820 december 27.-én hunyt el. A legelsők közé tartozott, akik felvették a nép ügyét. Tessedik Sámuel méltó arra, hogy emlékezetét szívünkbe jegyezzük. Alföldi. OLVASD ES TERJESZD A HARANGSZÓT! A 150 éves szarvasi ó-templom.
