Harangszó, 1938
1938-09-25 / 39. szám
314. HARANGSZÓ 193&. szeptember 25. Apró történetek. Isten megvesztegethetetlen. Aranypénzt dobott valaki tévedésből a körülhordozott perselybe, holott csak 10 fillért akart. Észrevette tévedését s vissza akarta kérni az aranyat, de a per- selyes hajthatatlan maradt s nem adta vissza. A „kegyes adakozó" végül is belenyugodott s búsan szólt: „No, az Ur legalább maid javamra írja ezt az aranyat!" — „Tévedés, mondta a perselyes, önnek az Isten abból az aranyból csak azt a 10 fillért számítja be, amit valójában adni akart." Szegényasszony két Sülérje. Templomépítésre kértek adományt egy gazdag asszonytól. „Szívesen adok, — mondta a gazdag nő a gyűjtőnek, — de érje be a szegény özvegy két fillérjével." — „Olyan sokra nem gondoltam" — felelt a gyűjtő. „Ne értsen félre — felelt az asszony, — én éppen kis adományra gondoltam." „Téved asszonyom — válaszolta a gyűjtő. — A szegény özvegy abban a két fillérben mindenét odaadta. Ezt én nem kérem öntől." — A gazdag asszony elpirult erre és nagyobb összeget adott a templom- építésre. ORtóher elején szétküldjük a jövő évi Harangszó- Naptárt, amely a tavalyinál is gazdagabb tartalommal jelenik meg. Ára marad a régi: 50 fillér. Külön címre való rendelés esetén 62 fillér. A Naptárból minden lelkészi és tanítói hivatalnak annyi példányt küldünk, amennyit az elmúlt esztendőben. Ahol előreláthatólag több lesz az igénylés, kérjük annak mielőbbi bejelentését. OLVASSUK A B3BLIÁT Hamis templomjárók. Szeptember 25. A kérkedök. Lukács 18. 9—12. Ha csak a számot nézzük, úgy igen sok a templom járó ember. Sajnos nem mind igazi. Sok közöttük a hamis templomozó. Ilyen volt az igénk- beli farizeus is, aki nem Istent imádni ment a templomba, hanem ő maga akart kérkedni. Ma is ilyen kérkedő farizeus mindenki, aki csak azért megy a templomba, hogy vallásosnak tartsák, hogy új ruháját vagy szép hangját megcsodálják, megdicsérjék. Ebben a templomlátogatásban nincs öröme az Istennek. Szeptember 26. Az előkelők. Máté 23, 1—8. Sok gyülekezetben igen kényes kérdés a templomi helykérdés. Vannak akik mindig az első padokban akarnak ülni s bizony nem egyszer szégyenszemre valóságos dulakodás folyik az Isten házában — az első helyért. Vannak gyülekezetek, ahol a hívek pénzen válthatnak meg helyeket, s ha véletlenül mégis más ül az ő családi helyükre, hát kinézik onnan. Az Ür Jézus is ismerte az ilyen fajta tempomjárókat s ezért fed- dette meg azokat, akik szeretik a gyülekezetekben az előlűlést. Tanuljuk meg már egyszer, hogy templomba járásomnál nem az a fontos, hogy elől ülök-e vagy hátul, hanem kizárólag az, hogy megtartom-e és cselekszem-e a hallott Igét? Szeptember 27. Az alvók. Apostolok cselekedetei 20. 7—12. A templomjárók egyik külön fajtája: az alvók, akik ha a prédikációban nem hallanak valami érdekfeszítő történetet, azonnal elálmo- sódnak. Van olyan, aki a textus elhangzása után azonnal elterpeszkedik a pad- ban: alvásra készül. Tudnunk kell azonban, hogy alvó templomjáró nemcsak az, aki hortyog, hanem mindenki, aki az igehirdetésre nem figyel. Nem látszik ez nagy dolognak, pedig az. Mert a halál veszedelme fenyegeti minden alvó templomjáró lelkét, aminthogy az igénkbeli Eutikhus is holttá zúzta magát, amikor Pál prédikációja alatt elaludva lezuhant a felház ablakából. Szeptember 28. A kufárok. Lukács 19, 45—48. A jeruzsálemi templomba sokan jártak kizárólag azért, hogy ott üzleteket kössenek. így tartott ez addig, aniig Jézus ki nem űzte a templomból ezeket a kufárokat. Ma is vannak ilyenek. Templomjáró kufár minden evangélikus, akinek az esze az istentisztelet alatt gazdasági vagy hivatali dolgain jár aki a prédikáció alatt arra gondol, hogy mit ád majd a tehénnek, ha hazameg> vagy mit fog vetni holnap, vagy menynyi aktát fog elintézni a hivatalban az elmaradtakból. A templom szentsége ellen vétő kufár mindenki, akinek az esze ott földi dolgokon jár. Szeptember 29. A kritizálok. János 6, 32—44- Milyen gyönyörű Jézusnak mai igénkben foglalt beszéde: Én vagyok az életnek kenyere. És a zsidók mégis zúgolódnak ellene, nem tetszett nekik, kifogásolták, kritizálták. Nem hinni mentek Jézushoz, hanem okoskodni. Óh mennyi a mi templomainkban is az ilyen kritizáló ember, aki megbírálja a pap hangját, mozdulatait, beszédje irányát, s csak egyet felejt el, azt hogy Isten Igéjét nem bírálni, de megszívlelni s benne hinni kell. Szeptember 30. A némák. Márk 9 14—29. Jézus meggyógyított egy néma ifjút. Vannak néma templomjárók is. Ezek azok, akik az egész istentisztelet alatt ki sem nyitják a szájukat. Ha előttük is a könyv, nem énekelnek, sőt sokan még könyvet sem hoznak magukkal, úgy ülnek a templomban, mintha fából volnának kifaragva. Pedig a templomban nemcsak a papnak kelt beszélnie. Hiszen mennyi oka van minden hívőnek a hálaadásra és Isten dicsőítésére s ezt mind-mind az énekben teheti meg. Istentiszteleteinken ne legyünk némák, hanem énekeljünk. Október 1. A későn járók. Máté 25, 1—13. Némely embernél egész rendszerré lesz az, hogy mindig későn jön az istentiszteletre. Megszokja, nem is tulajdonít neki jelentőséget. Pedig amily kicsiny dolognak látszik, olyan veszedelmessé lehet. A bolond szüzek is csak elkéstek és mégis bezáraték előttük az ajtó. így zárulhat be egyszer a későn járó templomozó előtt is a mennyország ajtaja s akkor rámegy erre a késésre a lelke üdvössége. Ne feledjük, hogy az istentisztelet az orgona megszólalásával kezdődik, akkor már minden isten- tiszteletre igyekvőnek a templomban a helye. Legyünk pontosak a templomjárásban is. Dedlnszky Gyula. KARCOLATOK Krisztus a politikában. Nem vehetjük kezünkbe a legellentétesebb világnézetű újságokat sem, hogy valami vezércikkben, politikai szónoklatban vagy más vonatkozásban meg ne találhatnánk bennük Krisztus nevét. ,,Krisztus is velünk harcol", kiabálja a vastagbetűs címlap az egyiken. ,,Krisztus szeretetének nevében", csörteti a kardot a másik, veszélyeztetett politikai jogokért. ,,Üjra eladják Krisztust", üvölti a szenzációt a harmadik. És így tovább. S kitűnik a cikkekből, szónoklatokból, programmokból, hogy Krisztust mindegyik párt magáénak vindikálja. Programmjuknak, elveiknek ő a hitese. Ha ez igaz volna, akkor volna egy liberális Krisztus, egy szociáldemokrata Krisztus, egy nemzeti szociálista Krisztus, egy Nép Krisztus és még számtalan más színezetű Krisztus. Krisztus azonban sohasem volt politikus. Sohasem hirdetett politikai, társadalmi és gazdasági elveket. Sohasem szervezett pártokat, sohasem diktált osztályharcot, sohasem volt vágya a „hatalom átvétele." Krisztus a világ megváltója volt, aki a keresztfán szenvedéssel és vérrel fizetett a bűnért. Az én bűnömért, te bűnödért, politikusok és mindenki bűnéért. S aki vele találkozni akar, az csak úgy találkoz- hatik, mint bűnös a Megváltójával. Aki az ö nevében beszélni akar, az csak úgy beszélhet, mint megkegyelmezett bűnös a kegyelem Istenéről. Ez a Krisztus nevével sűrűn haji- gálódzó politikai lárma, úgy tetszik nekünk, sokkal inkább hasonlít a Krisztus köpenyén marakodó katonák lármájához, mint a keresztfán ellenségeiért imádkozó Krisztus szavához. Mindegyiknek kéne a köpeny, hogy abba öltöztesse nagyon is e világi hatalmi és uralmi vágyait, mivel Krisztus még mindig jó márka, tetszetős hangzású név a tömegek fülében. De legyen akármily valódi is az a Krisztus-köpenye, senki se higyje, hogy
