Harangszó, 1938
1938-09-18 / 38. szám
lfc>38. szeptember 18. HARANGSZÓ 303. Szolgálat szülte, legyen szülőanyja további szoglálatnal? a finn- magyar testvériség szent munl?á- lásában! Szabó Sózsef. Mindig fontos volt, ma pedig százszorosán fontos a tiszta tan. Hogy e bizonytalan, tévelygő időben az evangélikus nép erősen álljon és elmondhassa: „Tudom kiben hiszek!.. Az október 1 .-re megjelenő „Jer, örvendjünk keresztyének!" című 450 oldalas Luther-könyv nem akar egyebet, mint nyújtani naponként a tiszta evangéliomi tanítást, ahogy azt Isten a nagy reformátor életén keresztül az egyháznak visszaadta. A könyv ára október 1.-ig 4 pengő 50 fillér. Azután 5 pengő. Szeptember elején olvasóinknak 4.50 P-ről kitöltött csekklapot mellékeltünk. hogy alkalmat adjunk e díszes és fontos könyv megrendelésére. Arra kérjük olvasóinkat, hogv időben adják fel megrendelésüket. Hadd szólaljon meg Luther magyarul minden magyar evangélikus családban!! Mikor Harsánvi István a többiek nevében is meg- akarta köszönni az admirális jóságát, de Ruyter ígv szólt: — Nem szükség, uram. hogy a mi ió- akaratunkat köszönjed. Mi itt csak eszközei voltunk Istennek, szabadságtok szerzőiének. Harsánvi felelt rá: — Az Isten eszközeinek meg kell adnunk méltó becsülésünket. Boldog, megkönnyebbült beszélgetésbe kezdtek. így tudta meg Ruyter. hogy a megszabadítottak között evangélikusok és reformátusok vegyesen vannak. — íme. látjátok, — mondta az admirális, — hogy a közös ellenség egyformán bánik veletek. Mért versengtek tehát egymással? Erre az egyik református lelkész így felelt: — Mi a közös keresztet úgy hordoztuk, mint testvérek. Sőt, mint egy szív és egy lélek. Ami pénzt vagy segélyt mi, reformátusok kaptunk, abból az evangélikusok is kikapták részüket. Amit az evangélikusok kaptak, abban mi is osztoztunk. — Menjetek, — mondta meghatot- tan az admirális, — és igyekezzék kiki az övéinél arra, hogy hazamenvén is úgy éljetek, mint testvérek. A kiszabadítottak egy angol hajón Velencébe mentek, onnan Svájcba, Hollandiába, Németországba. Gyömörey másnap reggel hazaindult Magyarországba. (Folytatjuk.) ÚGY SZERETNÉK PARASZT LENNI. Úgy szeretnék olyan lenni. Mint a többi parasztlegény, Szántogatnék, nótázgatnék, Lenne lovam, lenne ekém. Hallgatnám a pacsirtákat, Ellaknék egy zsuppos házban, És esténként szép csendesen Lapoznék a bibliámban. Asszonynépet is keresnék, Szemefényét a határnak, És titokban megcsodálnám Selyemfényét a hajának. S rendje szerint lenne gyermek, Érte fenném meg a kaszát, Apás gonddal babusgatnám Azt a pufók parasztbabát. Azután meg... hej, csak álom, Nem élhetek ilyenmódra, Ezerfelé küld az Isten, Ráhajoltat koporsókra. Ráhaioltat bölcsőcskékre Követsége szent jegyével, Palotákba, kunyhócskákba jfüldözget el az igével. Odaint a betegágyhoz. Én könyörgöm el a lázat. S ha a küldőm úgy akarja Én csukom a szempillákat. Én vagyok a szöges ostor, Ne marion már úgy a sátán, Szirmozzon az örömvirág, A Megváltóm szlne-láttán. Apadjon a könny a szémböl, Hegedjen a sebes lélek. Én mutatom meg a tükrét A kegyelem tengerének. így a földem nem parányi, Szántogatom az országot És az Isten tenyeréből Mindenüvé magot hányok. Paplakom se zárt kalicka, — Sokgyümölcsü, sokvirágu, — Belebotlik minden vándor, Mert az éltem ezerágu. Ezer ágú életemmel Egyre osztom, egyre fosztom, Bűneimért szomorkodva Állok őrt a drága poszton. Nem lehetek öröknyugtu, Mint a puszták acél-fia, Náluknál is szebb a sorsom: Nyakamon az isten-iga! Jakus Imre. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! Megtörtént az első kapavágás. az első magyar evangélikus népfőiskola építésében. A közeli jövőben tehát megkezdi szolgálatát ez a nagyrahivatott intézmény. Dicsőség Istennek! A népfőiskola hivatalos neve: Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet. Tessedik Sámuel néhai szarvasi evangélikus lelkész létesítette ugyanis magyar földön az első gazdasági intézetet s ő volt az első, aki komolyan igyekezett falusi népünk gazdasági fellendítésén. így méltán kerül neve az első magyar evangélikus népfőiskola homlokára. Az intézet székhelye : Nagytarcsa. (Pest megye.) Az intézet fenntartó testületé: A magyarhoni evangélikus Misszióegyesület. Az intézet rendeltetése: a) a mezőgazda, iparos és tanulóifjúságnak a biblián és hitvallásainkon alapuló keresztyén életre való eljuttatása és a mindennapi életben szükséges gyakorlati és elméleti tudással való felszerelése; b) az ifjúsági vezetők nevelése és továbbképzése; c) a külmissziói munka iránt érdeklődés és felelősségérzés felébresztése és megnövelése. Az intézet működése: a) az őszi és téli hónapokban mezőgazda ifjakat gyűjt keresztyén életközösségbe, és a megállapított munkarend szerint lélekformáló hatások alá igyekszik juttatni, hogy egyházunknak. nemzetünknek és közéletünknek élő keresztyén tagjaivá válhassanak; b) A nyári hónapokban hasonló céllal az iparos és a tanuló ifjúságot gyűjti egybe; c) Konferenciákat és tanfolyamokat rendez, vasárnapi iskolai, ifjúsági egyesületi, cserkész stb. vezetőknek: d) Külmissziói tanfolyamokat és gyűléseket szervez elsősorban ifjúsági vezetők és nevelők számára. Egy-egy hat hónapos tanfolyam teljes díja 160 pengő lesz. Ebben tandíj, teljes ellátás és minden benne van. Néhány ösztöndíjas helyet már is sikerült biztosítani. Chugvik Pál aszódi lelkész esperesi tiszteletdíjáról mondott le egy népfőiskolái tanuló javára. Az orosházi KIÉ csoport, a pitvarosi egyházközség, a bányai egyházkerület, a gvőri egyházmegyei belmissziói szövetség egy-egy tanuló költségének a fedezését vállalta. Hisszük, hogy több egyházközség, megye, kerület és egyházi közület is hajlandó lesz egy-egy népfőiskolái tanuló eltartására. De bizonyosra vesszük azt is, hogy módosabb gazdáink nem sajnálják a 160 pengős költséget fiaiktól. A népfőiskola eredményesebb gazdasági életre és igazi keresztyén életre nevel. Ez pedig minden áldozatot megér. A meginduló népfőiskola egyelőre 20 ifjút tud befogadni. Bővebb felvilágosítást szívesen ad Szenczy Gábor lelkész Nagytarcsa, up. Kistarcsa. Pestm. Az északi evangélikus országokban sorsdöntő volt a népfőiskolák szolgálata. Hatalmas lelki megújhodás és gazdasági föllendülés központjaivá lettek ott a népfőiskolák. Ugyanezt reméljük a magyar népfőiskolától is. Úgy érezzük, hogy mikor a nagytarcsai első magyar evangélikus népfőiskola építkezésének első kapavágása megtörtént, olyan’in- tézmény indult el a megvalósulás útján, amelynek Isten kegyelméből majd megmutatkozó eredményei felmérhetetlenek.
