Harangszó, 1938
1938-09-04 / 36. szám
1938. szeptember 4. HARANŰSZŰ 287. Luther és Gusztáv Adolf Wittenberg- ből izenik a világ evangélikusságának: evangélikus egyház, légy evangélikus egyház az Ige által. 2. A második izenet: testvéri felelősségben élj! Krisztus szánakozik a sokaságon és segít rajta. Munkába állítja a tanítványait és az Ige közösségében Vele élők nyomorúságát megszünteti. Gusztáv Adolf az evangélikus testvéri közösség vértanú hőse. Elhagyja családját, országát, népét. Az ország rendjeitől búcsúzva mondja: „Leigázott szomszédjaink várják segítségünket, elnyomott testvéreink várják szabadítá- sukat.“ Luther is vallotta, hogy a hitben és szeretetben való egyesség akkor is fennáll, ha ezer mértföld távolság van közöttünk. Ezt az egymáson segítő szeretetet kell szolgálnia evangélikus egyházunknak, ha evangélikus egyház akar lenni. Ezt a segítőszeretetet mintázza a Gusztáv Adolf Egyesület ebben a nehéz, magasztos szolgálatban, mint Isten alkalmas munkaeszköze. Ennek a segítőszeretetnek két mozgató ereje van: a szív és a lelkiismeret. A Gusztáv Adolf Egyesület szíve megtelik szánalommal, részvéttel, szeretettel. Országhatáron innen és túl meglátja az evangélikus gyülekezetek nyomorúságát, a templom-nélküli nép fájdalmas el- hagyatottságát, a pásztortalan lelkek halálos veszedelmeit. Szívében visszhangra talál Krisztus szava: Szánakozom e sokaságon! De ugyanakkor megszólal lelkiismerete is: Felelős vagy értük! Luther és Gusztáv Adolf azt izenik a világ evangélikusságának, hogy az Ige által legyen egy a hitben, hogy egy lehessen a szeretetben. Erezzen felelősséget egymásért! Építse ki a világ evanés mely városban vagy faluban volt lelkipásztor? Törődnek-e veletek atyátok fiai Magyarországon, vagy tesznek-e valamit megszabadítástok ügyében? Mit gondoltok, micsoda eszköz vezet leginkább célhoz avégre, hogy szabadságokat és elébbi hivatalotokat visszanyerjétek? — És amikor a kérdésekre megfeleltek? — Az altengernagy lelkészével a néhány tiszttel a szicíliai alkirályhoz ment és kérte, hogy a foglyokat bocsássa szabadon. Az alkirály válasza olyan kedvező volt, hogy a lelkész örömmel vitte meg a hírt a gályára. A szenvedőkből örömmel tört ki Balassi éneke: De megszán Istenem S ennyi sok siralmim Tudom lóra fordulnak. Múlnak óhajtásim, Noha most könnyeim Szememből csordulnak. Mint nap eső után, így bánátim után örömim megújulnak. — És mégsem szabadultak meg! — De Haennek gyorsan el kellett vitorlázni, hogy De Ruyterrel egyesülhessen. — Elfoszlott a reménység. — Most De Ruyter írt a nápolyi al- királynak. Mellékelte Németalföld bécsi követének jelentését a foglyok ártatlangélikussága életében a hitből származó szeretet-munkát. 3. A harmadik izenet: az életért harcolj! Jézus világosan látta a segítés jelentőségét: az emberek élete függött attól. Ha nem segít rajtuk, kidőlnek az úton. Luther az Istenben elrejtett életért küzdött. Az evangéliumot azért emelte ki az egyházi tévelygések homokrétegéből, hogy az emberek ki ne dőljenek az úton. Gusztáv Adolf is az életért harcolt. Egészen világosan látta, hogy a lelkiismereti szabadság a keresztyénségnek nem elméleti értéke, hanem előfeltétele és tartalma. Ha ettől a méltóságától megfosztják, akkor az egyes ember és az emberi közösség pótolhatatlanul megszegényedik. Végső elemzésben a Gusztáv Adolf Egylet is az életért harcol. Azért épít templomot és iskolát, azért nyújtja ki védelmező kezét az ellenséges világnézetek és gyilkos mérget árasztó irányzatok között vergődő maroknyi nép felé, hogy ki ne dőljenek az úton. Luther és,Gusztáv Adolf Wittenberg - ből azt izenik a világ evangélikusságának, hogy kezdettől mindvégig Isten Igéje a világtörténelem ütköző kérdése. Két hatalmasság viaskodik egymással: Krisztus és a Sátán. Küzdelmük középpontjában Isten Igéje áll. A világtörténelem nagy korszakaiban láthatóan vagy láthatatlanul az Ige elleni támadások lappangnak, mint pusztító tűz az erdőség százados avarja alatt. A Sátán harcol az Ige ellen! Az emberiség mai válságában szintén Krisztus és a Sátán ádáz küzdelme folyik. Régi, hatalmas országokra ránehezedett a halál keze. Az istenfélelem és a tiszta erkölcs oltárai szétdőltek. Meg- * ságáról. Irt a nápolyi holland követnek is. — Erre mi történt? — A nápolyi alkirály a törvényszékkel még egyszer átvizsgáltatta az okmányokat és aztán kimondta az ítéletet: A jelenleg fogva levő lelkészek és tanárok ártatlanoknak találtatván, minden további késedelem nélkül szabadon bocsátan- dók. — És mégsem bocsátották őket szabadon. — Nem, mert hire jött, hogy a holland hajóraj visszatér hazájába. — És De Ruyter most mégis itt van. — Bucsulátogatásra. — Elmegyek hozzá! Tüstént elmegyek! — ugrott föl Gyömörey. — Hogyan tudnál odamenni? — Elmegyek a nápolyi holland követhez. A valdensi gondolt egyet, aztán azt mondta: — Elkísérlek. Gondolatokba merülve mentek. A fiatal magyar ember tekintete néha el- siklott a város felett, ki a kék tengerre és a távolban füstölgő Vezuvra. Aztán meglátta De Ruyter félkörben horgonyzó hajóhadát. Ágyúi csillogtak a napsugárban. Szerettek volna odarepülni a tengernagyi hajóra. Hogy odaálljon a tengerek diadalmas hőse elé és elmondja a hitükért szenvedő magyar rabok szenvedéseit. fogyatkozott Krisztus népe, konkolyos- sá lett a jövendő nemzedéke. A keresztyénség keretein belől ugyanez a küzdelem folyik Krisztus és a Sátán között. Krisztus ellen nemcsak kalapáccsal és erőszakkal, hanem élő személyes lényének, kijelentése értékének és királysága hatalmának csorbításával is lehet küzdeni. Templomrombolást és oltárgyalázást jelent, ha az életet elválasztják az Istentől, ha az erkölcsöt függetlenítik Isten személyétől, ha a politikát, a gazdasági és szociális rendszert megfosztják örökkévaló isteni alapjától. Krisztus megáll a történelem száguldó forgatagában, a templomromboló országok határán, megáll az eltorzított, megszégyenített keresztyénségben élő milliók előtt és azt mondja: szánakozom e sokaságon! Munkára hívja az evangélikus egyházat, annak minden szervezetét és emberét. Luther szava megújulva zendül a világ evangélikussága felé Wittenberg falai közül: „Ti utánam következők, imádkozzatok és munkáljátok szorgalmasan Isten Igéjét! Legyetek vigyázók! Álljatok erős fegyverzetben! Legyetek felkészültek, mert az ördög bármelyik órában bezúzhat egy ablakszemet vagy egy ajtót, megbonthatja a házfedelet, hogy kioltsa Isten világosságát. Nekem és neked meg kell halnunk. De ha mi meghaltunk is, az ördög akkor is lesz és kezdettől fogva űzött támadását nem hagyja abba. Végül azonban mégis csak Krisztusé lesz a győzelem!“ Ezt a szolgálatot végzi a Gusztáv Adolf Egyesület. Hivatásának egyetemessége nemcsak nemzetközi egyházsegítő munkát jelent, hanem örökkévaló igeszolgálatot. A világtörténelem örök sodrában áll, épít, plántál, erősít, védelmez és harcol, hogy Isten népe ki ne Siettek. Beleértek az utcákon tolongó, farsangoló tömegbe. Alig tudták tovább verekedni magukat. Pedig minden perc drága volt nekik. Hátha elkésnek és De Ruyter elindul mielőtt beszélhettek volna vele! Befordultak a mellékutcákba, így futottak el a holland követ házához. Az őrtálló katona beeresztette Gyömöreyt, mikor megmondta, hogy honnan és miért jött. A követ szívesen fogadta Gyömöreyt és azonnal melléje adott egy tisztviselőt, akivel lementek a kikötőbe. Ott beszálltak a követség bárkájába és a matrózok kemény evezőcsapásokkal röpítették a csónakot a tengernagyi hajó felé. Felkapaszkodtak a hajó hágcsóján és a követségi tisztviselő vezette a fiatal magyart. Egyszerre megálltak. A tisztviselő előre mutatott. Egyszerű ruhában öreg úr támaszkodott az egyik árbóchoz és csibéit etette. — Ott van a tengernagy, — mondta Gyömörey kísérője. A magyar nemes úr meghatottan nézte a hatalmas hadvezért, aki csak nemrég semmisítette meg hazája partjain az egyesült angol és francia hajóhadat és ezzel megmentette hazája szabadságát. De Ruyter észrevette őket és intett nekik, hogy jöjjenek közelebb. Maga is eléjük ment. (Folytatjuk.)
