Harangszó, 1938
1938-08-07 / 32. szám
?56. HAKANÖlÜŐ Í338. augusztus 7. A mennyben egyszer érthető lesz minden, amire ideienn nem találunk feleletet, megnyugvást. Nyugodjunk addig is bele Isten útjaiba, gondolataiba, terveibe, akaratába s valljuk mi is boldogan mindazokkal, kiket Isten keményen sújtott, de atyai kezéből soha ki nem engedett: „Mind jó amit Isten té- szen!“ Tudnunk kell, hogy Bodelschwingh mint egész fiatal kezdő a párizsi Mont- Martre negyed egyik bérkaszárnyájának III. emeletén két szűk szobáeskát bérelt, hol az egész berendezés nem állott egyébből, mint egy vaságyból, egy asztalból, két székből és egy kis harmó- niumból. Ez volt a papiak is meg iskola is. Mikor ez megvolt, lement az utcára gyülekezetét keresni. Észrevett két szőke hajú, kékszemű leánykát. Sejtette, hogy ezek nem lehetnek mások, csak a Németországból Párisba kivándorolt uc- caseprőknek és rongyszedőknek gyermekei, kik közt ő ezentúl mint lelkész fog működni. A két leánykát felvezette iskolának előléptetett lakásába s a har- mónium elé ültette. Német énekeket játszott, aztán mesélt nekik Jézusról. Könny szökött a gyermekek szemébe a meghatottságtól. Bodelschwingh azzal bocsátotta el első két tanítványát, hogy holnap jöjjenek el megint hozzá, de hozzanak magukkal valakit. Másnap tényleg eljöttek s egy fiúcskát hoztak magukkal. Ettől fogva napról-napra többen lettek, úgyhogy rövid időn belül szűk lett a helyiség. A gyermekek révén Bodelschwingh megismerkedett a szülőkkel is. Ezek nagyon örültek, hogy végre akadt valaki, aki a gyermekekkel és velük törődik. Bibliaórákat, istentiszteleteket tart, énekel, imádkozik velük. Csakhamar szükségessé válik egy gyülekezésre, isten- tisztelet tartására alkalmas nagyobb helyiség. De hol találjanak ilyet? A dett gyűlölködést, ezt a börtönlevegőt a világra? Sohase gyűlölte így magyar a magyart. Sohase vert senkit agyon azért, mert máskép gondolkodott. Lám magyar országgyűlés iktatta törvénybe a vallások szabadságát először a világon, Tordán. Hogyan, hogy nálunk mégis üldözik az evangéliomot? Pomarius elgondolkodott, aztán szólni kezdett: — Én azt hiszem, hogy olyan idegen szellem nyomult be Európa közepébe amit eddig itt nem ismertünk. Ez a spanyol szellem. A spanyol vad, vérengző fajták utóda. Ereikbe csörgedezik a vandálok, gótok, mórok és rabló kalózok vére. Ezt a szilaj erkölcsöt aztán megmérgezte az a tömérdek arany, ami Amerikából özönlött az országba. Micsoda embertelen pusztítást vittek végbe a spanyol hódítók Mexikóban és Peruban! Az a nép az erkölcs felett álló emberi hatalomnak és a vérhullásban való gyönyörködésnek népe. Onnan jött ez a veszedelmes elmélet, hogy az uralkodók emberfeletti lények és kényük kedvük szerint rendelkeznek milliókkal. Aki ennek a féktelen hatalomnak ellenszegül, azt kötelességüknek tekintik kiirtani. Itt pedig egészen tisztán látom, hogy ebbe nem nyugszik bele a magyar soha. —• Úgy bizony! Sohasem! — hangzott fel az asztal körül haragosan. fiatal lelkész naponta jár-kel s keresi a megfelelő helyet. Amint egy nap a város melletti dombokon járkál, a forróságtól eltikkadva lefekszik a földre s elalszik. Egyszer csak úgy véli, hogy e szavakat hallja: „Ez a domb az Úré!“ Álmából felriad de senkit sem lát. A szózatot azonban isteni jelnek veszi. Felkeresi a domb tulajdonosát és bérbe veszi. Deszkákból felépít egy kétszobás helyiséget s oda gyűjti a felnőtteket és gyermekeket istentiszteletre és vasárnapi iskolába. Később örök áron megveszi az egész dombot s az lett a papiak, iskola és templom helye. Meg van az épületekkel együtt a mai napig. Bodelschwingh egész életére és működésére jellemző, hogy ő sohasem akart valamit mesterségesen létesíteni, alapítani, hanem a tényleges szükséglet gyakorlati felismerése után, Istentől vezettetve magát, bátran neki látott a jónak és helyesen felismert cél megvalósításának, bármily akadályok is állottak útjába. A párizsi embermentő munka, nem előre kigondolt terv alapján jött létre, hanem a mutatkozó szükséglet a Bodelschwinghben és gyülekezete tagjaiban meglevő életerő és élniakarás hozta létre. Csak így magyarázható a szép lassú, de biztos fejlődés, az iskola, tanítólakás, papiak és templom keletkezése és a mai napig való szép működése. Emberek sokszor csak azért kezdenek valami belmissziói, jótékonykodó munkát, hogy nevük forgalomba kerüljön s elismerést, dicséretet nyerjenek. De mivel nem volt rá tényleg szükség, nem volt Istentől akart, azért szokott adóssággal megterheljen elmerülni s megsemmisülni. Emberek sokszor Isten akaratának minősítenek olyan munkát, amit rajtuk kívül senki sem akart. Hívő emberek is sokszor- „gründolási“ lázban szenvednek. Francke azért szedte össze az uccáról a szabadon csatangoló árva gyermeke— Éppen azért még nagy megpróbáltatások várnak a magyarra, — folytatta Pomerius, — mert a császár szabadjára ereszti azt a sok jött-ment embert, akik szolgálat ürügye alatt rabolnak. — De vége lesz a türelemnek! — Hárítsa el az Isten ezt a vészé dehnet Magyarországról vérontás nélkül, — mondta meghatottan Pomarius. Az eperjesi rektor szavait szétvitték az urak és sokat vitatkoztak fölötte mindenfelé. Pomarius Sóváryval megnézte az eperjesi kollégium szoléit és felügyeletük mellett folyt le a szüret. Bőven adott a kitűnő fajta. A kollégiumnak szép jö- vödelme lesz belőle. Amikor visszaindultak Eperjesre, a rektor tele volt gondolattal és ki-kitört belőle a lelkesedés, hogy milyen erős és nemes a magyar lélek: — Néha úgy voltam vele, mintha csupa választó fejedelem között ülnék! — mondta elgondolkozva. — Fejedelem is az valamennyi, rektor uram, — felelte Sóváry. — Sokszor az a baj, liogv mind fejedelem és nem tud meghódolni egyik a másiknak, hogy egyesítsék erejüket. Hatalmas fák, de gyökerüket alámossa az odaszivárgó iszap. így pattantak ki Pomariusból a gonkét, mert nem törődött rajta kívül senki velük. így született meg a ma is működő hallei nagyszerű árvaház s mindaz a nevelő intézet, ami ezzel a gyermekvédő és embermentő munkával összefügg. Müller György, mikor mint lelkész megkezdte igehirdetői működését, nem tudta, hogy Isten valamikor Bristolban 4000 árvagyermeket biz rá. Ha valaki azt mondta volna neki papiműködése elején, hogy tőke nélkül, egyháznak és államnak segítsége nélkül fogja azt a sok gyermeket eltartani, maga sem hitte volna el, hogy erre ember képes. De Isten megmutatta neki is, munkatársainak is, hogy csodák nemcsak a bibliai időkben történtek, hanem azok mindig ismétlődnek az Ur gyermekeinek életében, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. *** Más ember 60 éves, vagy 70 éves korában nyugdíjba megy. Bodelschwingh 75 éves korában képviselőséget vállalt. Vájjon miért? Nem azért, mert ma jól dotált nyugdíjasok új állást vállalnak csakhogy több legyen a jövedelmük. Bo- delschwinghnek nem a jövedelem kellett, hanem a nyilvánossági forum, ahonnan szava messzebbre hangzik. Mint képviselő nagyobb befolyással rendelkezett s így könnyebben tudta diadalra juttatni kedvenc tervét, a vándorlegények támogatásáról szóló törvénytervezetét. Bodelschwingh azt akarta törvény útján elérni, hogy létesítsenek olyan vándorlegény otthonokat, hol minden vándorlegény becsületes munkával megkeresheti azt az összeget, amibe a koszt és a lakás kerül. El is érte. Mint képviselőt nagyon megszerették képviselő társai. Beszédei tele voltak eredeti humorral és szívbeli melegséggel s dacára annak, hogy sokszor nélkülözték a megszokott parlamenti stílust, mégis nagyon szívesen hallgatták, sőt mi több, dolatok, Sóváry meg örült, hogy a külföldről jött tudós így megismerte és így megbecsüli a magyart. Az újra megindult munka közben nagy öröm éri a rektort. December végén fia születik és az érdemes tudós fiának keresztapaságát örömmel vállalja Keczer András. A következő esztendőben elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kollégiumot egyetemi rangra: akadémiává emelje. Calovius Ábrahámnak Wittenbergába örömmel írja, hogy rövid két évi működése alatt tizenkét hallgatóját vitték el rektornak anélkül, hogy külföldön lettek volna és több tanítványa ment egyenesen az iskolából papi állásba. Az 1669—70. iskolai évet a kollégium nagyobbik auditóriumában nyitják meg, mint valami egyetemi aulában. Pomarius a hallgatókat úgy köszönti, mint akikből rövid idő múlva papok, tanárok, tanítók, országos és megyei tisztviselők lehetnek. A kollégiumból akadémia lett Fel is jelentették a császári udvarnál, mint bűncselekményt. A magyar ifjúság neveléséért és a nemzet műveltségének emeléséért végzett fáradhatatlan munka veszedelmei egyre nőnek. (Folytatjuk.)
