Harangszó, 1938
1938-07-31 / 31. szám
HARANGSZŐ 249. 1338. július 31. TEMPLOM. Szerettem mindig templomba menni, Jól esett ott az Istent keresni A hűvös, csendes boltívek alatt. S amíg a lelkem Istenhez fordult, Szememből a könny sokszor kicsordult, Amely őszinte hálából fakadt. Szerettem mindig templomba járni, Hívekkel együtt Istent imádni És magasztalni az ö szent nevét. Éreztem mindig, itt van az Isten, Mi elválasztja már semmi sincsen S hittel megfogtam az ö szent kezét. Szeretek ma is templomba menni. Olyan jól esik ott megpihenni, Elcsendesedni Isten kezében. És tiszta szívvel őhozzá vágyva, Hitet és erőt csak Tőle várva Tovább indulni az ő nevében. Szeretném, hogyha bármerre mennék, Mindig, mindenütt ily boldog lennék, Ne hagynám el az Istent soha! Egész életemben csak Vele járnék, Ügy követném öt, mint fényt az árnyék És szívem lenne az ö temploma! Erdélyi Ilona. OLVAS D TERJESZD TÁMOGASD A ARANGSZDT! nár, ami vésznek, viharnak ellentáil. Megfogta a rozsda, megeszi. — A veszedelem acéllá kovácsolt ennünket. — Adja az Isten, hogy meg ne bánja, hogy békóba kötött bennünket. — Amit tettem, becsületes kötelességem volt. — Szép szólás becsületes emberek között. Csak meg ne keserülje, ha latrok között akar fizetni vele. Ne menjen el, vitézlő Wesselényi nádor uram, vonja vissza a tilalmat. — Nem cserélem a szavaimat. — Akkor magára vessen. — Eltisztulnak innen? — Elmegyünk és minden felelősséget azokra teszünk akik itt maradnak. Másnap reggel már a Hanság uttalan utjain lépegetett a bakonyi had kelet felé. I) Aztán nemsokára rá meghalt Wesse- ényi. Az özvegye, hogy sok nagy adósságától szabaduljon, eladta az összeesküvés titkát harmincezer forinton. A bajban Nádasdy és Zrínyi egymást vádolták. A bécsi udvar halogatta a beavatkozást. Végre megtörtént a felkelés. Zrínyi §s Frangepán Csáktornyán, Rákóczi az iszaki megyében jelent meg sereggel. De az elalélt nemzet gyenge volt már irra, hogy jogaiért, szabadságáért lelAzért gyertya, hogy égjen! Egyik fővárosi olvasónk panaszkodva írja, hogy egyik sopronmegyei gyülekezet templomában — szabadságát töltötte ott — vasárnaponként sohasem égtek a gyertyák. Valóban vannak gyülekezeteink, ahol van ugyan az oltáron gyertya, de legfeljebb a sátoros ünnepek alkalmával gyújtják meg őket. A gyertya azért gyertya, hogy égjen! Különben mit keres az oltáron? A világosságot, az önmagát elégető önfeláldozó áldozatot, az élet melegét csak akkor tudja példázni, ha valóban ég. Ha nem ég, akkor a gyertya élettelen, kifejezéstelen szomorú csonk csupán. Hogy a mindig égő gyertya sokba kerül? Tudunk gyülekezetei, amelynek templomában minden szolgálat alkalmával égnek a gyertyák és az egyházközség még sohase vett gyertyát. Kegyes hívek mindig ajándékoznak annyi gyertyát, amennyi szükséges. De még hogyha az egyházközségnek kellene is a gyertyaszükségletet beszerezni, ebbe ugyan nem megy tönkre! Azért hát minden templomi szolgálatkor égő gyertyát az oltárra! Amikor a magyar nemzet romlásnak indult, azt mindig előre jelezte költészetének, zenéjének, dalainak elnemzetiet- lenedése, megromlása. Elszorul az ember szive, mikor hallja, hogy mit dalol a magyar ifjúság. Ezek a dalok nem a magyar földből fakadtak, hanem valahonnét Afrikából jöttek. Nem magyar szívből buggyantak, hanem valami idegen pénzéhes körúti firkász gyártotta őket. A mi ifjúságunk meg beveszi ezt az idegen macskazenét s fújja- fújja mostmár sokszor a barázdában falun is a sok undorító ocsmányságot. Az igazi zeneértők Amerikából is eljönnek, hogy gyönyörködjenek a gyönyörű magyar zenében, mi magunk pedig idegen fertőt szívunk. Nemzetellenes cselekedetet művel, aki ezeket az idegen hülyeségeket terjeszti. * * * Miközben e sorokat írom, valami inasféle jó rábaközi hangon fújja a legújabb slágert: Várhat a nagymama, meg a kávé, Mert--------------------------------------------------Száműzetést érdemelne, aki írta! S botot, aki énekli!! —f. Mit dalolsz ? r Ha igaz, hogy nyelvében él a nemzet, az is igaz, hogy dalában él a nemzet. Azok között az erők között, amelyekkel Isten ezt a népet megtartotta, ott volt — nem is utolsósorban — a magyar dal is. A dal, amit a szántóvető együtt dalolt Isten kék ege alatt a barázdában a pacsirtával, amibe az ifjúság öntötte bele tiszta örömét, amivel az édesanyák altatták gyermekeiket csendes esteieken. Egyházkerületi ifjúsági konferencia Celldömölkön 1938. szeptember 3. és 4.-én. „Új évezredhez új ifjúság!“ gondolata alatt a dunántúli Egyházkerület fiú ifjúsága Celldömölkön tartja első kerületi ifjúsági konferenciáját. A több éve rendszeresen megrendezett egyházmegyei ifjúsági konferenciák szükségessé tették, hogy két-három évkesedésseL kiálljon. A felkelők hamar megadták magukat. A vezéreket elfogják. Felsőmagyar- országra bizottság száll ki. Elfogják Széchy Máriát, Nádasdyt. Lassanként a Felvidéken alig volt előkelőbb ember, akit el ne fogtak volna. Az akadémia. Az eperjesi Fő-utca ciszternái körül már nagyban folyt az asszonyok és leányok hangos csevetülése. Kissebes felől most robogott be egy négylovas köny- nyű kocsi. A bakon ülő úr nagyot köszönt a gyalogjárón haladó férfiúnak, aki barátságosan fogadta a köszöntést. A négylovas lassított és leszólt a gyalogjáróra: — Adjon Isten jó napot, Keczer András uram. Hova ilyen kora délelőtt? — A kollégium inspektorainak lesz most megbeszélésük. — Mi újság a kollégium körül? — A kollégium új épülete nem sokára készen lesz. Úgy szeretnénk, hogy ne csak a falak ékessége hirdesse a buz- góságot, hanem a lélek is ékes legyen, ami benne megszólalt. — Tudom, hogy Keczer uram milyen lelkes öntözője a tudomány kertjének. Magam is a kollégiumból vittem haza, amit tudok. Mihály napra fiam is felserdült annyira, hogy beadhatom. — Hát csak adja be. Akkorra talán majd már tudós rektorunk is lesz. — Ugyan-e? Kicsoda? — Sóváry Péter azt hajtogatta, hogy forduljunk Calovius Ábrahámhoz, a wittenbergi egyetem híres professzorához, ő küldjön nekünk rektort az iskola továbbfejlesztéséhez. — Hát, aki az evangélium új Betleheméből jön, az már csak jó lesz. — Többen ezt gondoljuk. Erről lesz ma szó. Isten megáldja, öcsém uramat! Köszöntötték egymást. A négyesfogat tovább porzott Kassa felé. Keczer .András pedig ellépkedett a kollégium inspektorainak gyűlésére. Komoly méltósággal ülték körül a tanácskozó asztalt az inspektorok. Keczert mind tisztelettel üdvözölték. A beszélgetés hamar rátért a tárgyra, a rektor ügyére. Sóváry javaslata ellen jóformán már nem is volt ellenvetés. Erre szólni kezdett: — Tudjátok, hogy ismerem Caloviust még abból az időből, hogy kint jártam a wittenbergi egyetemen. Hát írtam neki, Tiogy nem ajánlhatna-e valakit rektornak. — Most várod a levelét. — Nem várom, mert már megjött. Nem tud róla eddig senki, mert itt akartam először megmutatni. — Mit írt? (Folytatjuk.)
