Harangszó, 1938
1938-07-10 / 28. szám
1938. július 10. HáKaNGÜZÖ 225 vagy Te? Tanítvány-e vagy jelkívánó?“ témával. — A főistentiszteleten az oltári szolgálatot Horváth Olivér nagykanizsai lelkész látta el. Az ünnepi igehirdetést Horváth Lajos esperes végezte Mt. 16: 13—20.: „Te pedig kinek mondod az embernek Fiát, a Krisztust?“ téma alapján. Beszédében megemlékezett a gyékényesi hitelődök egy és negyed évszázados nemes és áldozatkész munkájáról, különösen kiemelve ez időszakból az ősök hithűségét, Krisztus és temp- lom-szeretetüket és az örök igaz evangélium diadalmáért folytatott harcukat. Az áldást a templomot teljesen megtöltő hívekre Teke Dénes sandi lelkész mondta. Az istentisztelet után hűségnyilvánítás volt, amelyet Horváth Lajos esperes, mint a gyülekezet lelkésze mondott. — Kis szünet után párhuzamos előadások voltak mindkét nembeli ifjúság számára. Az előadáson a leányokhoz Hegedűs Ilonka „Hogyan gondoltam el én az életemet Krisztus szolgálatában?“ címen intézett kérdést. Polgár Johanna diakonissza testvér pedig arra adott feleletet, hogy „Krisztus milyen életfolytatásban állítja a hívek, az ifjúság elé az ö igazi követését.“ Bonnyai Sándor és Molnár Lajos a fiuknak a kultúrházban hasonló iráshelyek és témák alapján tartottak előadást. Ebédszünet elteltével szavaló- és játékverseny volt a kultúrházban. A szavalóversenyen a nagykanizsai, a gyékényesi, iharosi, csurgói, nemespátrói, sur- di, liszói ifjúsági, illetve leánykörök tagjai vettek részt szép sikerrel. A vezetőség valamennyit szavalatuknak megfelelő könyvjutalomban részesítette. A játékversenyben az iharosberényi, a gyékényesi, a nagykanizsai és a csurgói ifjúsági kör tagjai neveztek be. Nyertes lett a nagykanizsai ifjúsági egyesület. 4 órától 5-ig közös előadást tartott a templomban Teke Dénes sandi lelkész: „Mit kell tennie és mit tehet a kér. ifjúságért a család, az egyház és milyen szolgálatot vár az egyház az ifjúságtól“ és Horváth Lajos: „A mai Máriák és Márták cselekedetei a családban, egyházban“ címmel, öt órakor pedig ismét kétfelé vált az ifjúság a párhuzamos előadások meghallgatására. A fiúk részére a kultúrházban egyházunk egyik fájó és égető kérdéséről: „A reverzális- ról“ szólott Fuchs Pál iharosberényi lelkész, Dr. Ittzés Zsigmond e. ü. főtanácsos, egyházmegyei felügyelő dolgozatát: „A lelki és testi tisztaságról“ az előadó akadályoztatása miatt Molnár Lajos barcsi lelkész olvasta fel. A leányok részére a templomban Horváth Olivér nagykanizsai lelkész és Hegedűs Ilonka ugyancsak az előbbi két témáról tartott előadást. A konferenciát befejező áhítatot Lág- ler Béla porrogszentkirályi lelkész végezte. Szólt utravalóul: „A megdicsőült Krisztus tanítványaihoz intézett utolsó kérdéséről, megbízatásáról és parancsáról.“ Este fél 9 órai kezdettel nagysikerű vallásos estet rendezett a gyékényesi leány és ifjúsági kör Horváth Zsuzsika és Békés József s. lelkész vezetése mellett. A vallásos esten a bevezetőt Bonnyai Sándor KIÉ titkár mondotta. Kovács Sándo? ifjúsági tag Gyarmathy Irén: „Miért?“ c. versét szavalta el nagy hatással. Utána egy ifjúsági párbeszédes jelenet következett a csurgói ifjúság rendezésében. Majd a gyékényesi ifjak adták elő Szántó Róbert kelenföldi lelkész: „Édesanyám ne sirasson ...“ című vallásos színművét, mely nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. A vallásos est befejezéséül a gyékényesi leány- és ifjúsági szavalókórus Luther diadalmi énekét: „Erős vár a mi Iste- nünk“-et adta elő, harmóniumon kisérte: Dr. Szabó Árpádné úrasszony, a csurgói leánykor vezetője. Az egybesereglett evangélikus hívek azon szent meggyőződéssel térhettek haza, hogy akik Krisztus nevében gyűlnek össze, ott köztük van az Ur! Mi pedig hisszük, hogy így volt! íüsüss -o-c A LÉLEK CSENDJE. Más a csend, mint amit róla költők írnak — kitalálnak. Más, mint ábrándoknak csendje, sétálása holdsugárnak, amikor tündérek kelnek és pillangókat kergetnek, amikor álmok vajúdnak és csak néha vág a csendbe késő éji sikoltása egy-egy eltévedt vadludnak. Más a csend. Tetemrehívás bünmérgezett lélek fölött; mely él, mégis nap-amint-nap megtörik a bűnök között. Az a csend, mely hideg ujját húzza-húzza telkeden át s bűnök kelnek érintésére. Elfelejtett napi vétkek, parancsolat megszegések serkennek a lelked mélyén. Mikor a Tetemrehívó csendben-halkan elédbe áll, égő szemmel vesédbe néz és jaj, nem szól, csak néz, csak áll.. Ez a csend, melyet már nem bír hallgatni a lelked, mert kín és feltör a kínod könnye, szíved keserves sírása: Uram Krisztus! Ne törj össze!... Ez a csönd a lélek csöndje ... Sümegi István. OLVASSUK A BIBLIÁT Az imádság feltételei. Július 10. /. János 5, 14. Az imádság nem az értelem kérdése, hanem a bizo- dalom kérdése. Senkit nem lehet érvekkel rábírni arra, hogy imádkozzék, mert érdemes imádkozni. És senkit, aki imádkozni akar, nem lehet értelmi okokkal meggyőzni arról, hogy nem érdemes imádkozni. Az Istenhez való bi- zodalom az első feltétele az imádkozásnak. Július 11. /. János 5, 14. Az imádság meghallgattatásának másik lényeges feltétele, hogy találjuk meg Isten akaratát. Isten csak az ő akarata szerinti imádságot hallgatja meg. Az az imádkozás titokzatos folyamata, melyben szent egység jön létre az imádkozó ember és az imádságot hallgató Isten között. És ez nem mindig úgy következik be, hogy én adom fel az akaratomat és azt mondom: „Ne úgy legyen, Atyám amint én akarom, hanem amint Te!“ — hanem az is megtörténik, hogy az Ür teszi magáévá az én akaratomat és szól: „Legyen neked a te akaratod szerint.“ (Máté 15, 21—28.) Július 12 /. János 5, 15. Türelemmel és állhatatosan kell imádkoznunk. Ha imádságunk meg is egyezik Isten akaratával, ha hittel kérjük is, Isten sokszor megvárakoztat. De megvannak nála a mi kéréseink. Számon tartja azokat. Felelni fog rájuk, ha nem is azonnal. Talán amikor már tiem is várjuk. Hányszor akkor kapunk meg valamit, amikor már el is felejtettük kérésünket. És feljebb megadja, mintsem kértük. Isten egy perselybe rakja imádságainkat, s ha majd egyszer abba belelátunk, akkor fogunk csodálkozni, hogy többet tett bele, mint amit kértünk. Július 13. /. János 5, 16. A közbenjáró imádságot meghallgatja az Isten. Nekünk soha nem szabad egyedül odajárulni Isten elé, hanem imádságunk karjain oda kell vinnünk a mi atyánkfiáit is. — Helyes sorrendben kell imádkoznunk. Az emberek általában először magukért szoktak imádkozni, mégpe dig földi dolgaikért. Azután szeretteikért, azoknak is földi jólétéért, végül, ha egyáltalán eszükbe jut, lelkiekért, de akkor is először a maguk lelkééft. Isten megfordítja ezt a sorrendet. Itt is arra tanít az apostol, hogy először a lélekért, mégpedig a mások leikéért imádkozzunk. Július 14. /. János 5, 18. A bűntől távol kell magunkat tartanunk. A szent Istenhez csak tiszta kezeket emelhetünk fel. Csak a Krisztus vérében meg- fürdött lélek kérhet valamit Istentől, így értjük meg, miért mondja Jézus, hogy az ő nevében imádkozzunk. Nekünk be kell takaródznunk az Ö érdemeivel, máskép nem jelenhetünk meg Isten színe előtt. Július 15. /. János 5, 19—20. Az imádkozó embernek tudnia kell, hogy ő Istentől van. „Én hiszem, hogy Isten teremtett engem ...“ Isten alkotása vagyok. Nem a vaksors szeszélye dobott a földre. Isten teremtett oda, ahova teremtett, mert célja van velem. Testet, lelket, értelmet adott, hogy megismerjük az igazat s hogy egyszülött Fiában eljussunk az örök életre. Ez ad szárnyat imádságainknak. Július 16. I. János 5, 21. Mindig lemondó készséggel kell imádkoznunk. Ha valakinek van valamije vagy valakije Istenen kívül, akitől nem tud elszakadni, az az ő bálványa. Isten ezt nem tűri. Odavihetjük eléje minden kérésünket, a legnagyobbat és a legjelentéktelenebbet, csak ott legyen minden kérésünk után: „mindazonáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.“ És ha valamire azt mondja Isten: „nem!“ — tudjunk lemondani róla, tudjuk elmondani: „Legyen meg a Te akaratod.“ Ámen. F. B. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t!
