Harangszó, 1938
1938-01-16 / 3. szám
20. HARANGSZÓ 1938. január 16. bent kérdezősködésére felvilágosították, hogy a hazafias védőrség házában van, sőt a helyi munkásházban nincs is olyan gyűlés, mint amiről ő kérdezősködik. Lassanként azután kiderült, hogy „tévedésből“ Rauma helyett Poriba érkezett az előadó. Minekutána felocsúdott a meglepődéséből az autónak is csak hült helyét találta. Ezalatt Raumában a gyűlés rendezősége kénytelen volt bejelenteni a gyűlés elmaradását, mivel az előadó nem érkezett meg. A közönség állva elénekelte az egyik hazafias éneküket és azután rendben szétoszlott. — A józan finn közönség körében ritka cselekedet vált ki oly osztatlan elismerést, mint az áramvonalas autó felkínálása, amely Rauma helyett „véletlenül“ Poriba érkezett utasával. Hogy jön létre a lelkünk „pusztája?“ Az elmúlt nyári felébredt ünnepségen 14.000 ember volt jelen a nagy kiterjedésű Finnország minden részéből A „fekete sereg“-et alkotó sötét ruhás férfiak és nők sokaságában volt néhány észt és egy magyar résztvevő is. Az ő nemzetük tiszteletére a finn zászló jobbján és balián ott lebegett az észt és a magyar zászló. De más magyar-vonatkozása miatt is meg kell említeni ezt az ünnepséget. A szabadég alatt tartott hatalmas ,.seurat,,-ban Szólott hozzánk a nálunk jól ismert lelkész, Rinne Károly is. Hortobágyon jártukban a nyáron hallottak arról, hogyan jött létre a nagy kiterjedésű és külföldön oly híres magyar puszta. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy a finnek is csak a magyar „puszta“ szót használják a megjelölésére.) Virágzó területből lassanként úgy lett puszta, hogy a török hosszú pusztítása kiirtotta a lakosságot, terméketlenné tette a földet. S ő azután így folytatta: ugyanígy teszi semmivé az ördög a keresztyén nép között Isten munkáját. Az ördög hosszú „hódoltsága“ után a virágzó lelki életből nem marad más hátra, mint holtak, romok és kietlen, sivár pusztaság a lélekben. De Isten épen a „pusztában“ hív megtérésre Keresztelő kiáltó szava által. Isten a sivár pusztát is gyümölcstermővé, élővé tudja változtatni! Isten a romokból is új lelki-házat tud építeni a Krisztusban! Gazdag otthonok ... Nekünk magyar evangélikusoknak aránylag több templomunk van, mint a finneknek. De épen ezért nálunk sokkal nagyobb a templomos-kegyesség veszedelme. Sokaknak az a meggyőződése még körünkben, hogy Igét hallgatni, énekelni csak vasárnapon a templomban lehet. Az imádkozás pedig egyenesen a pap kötelessége és feladata. De olyan helyen, ahol nagy távolságban vannak a templomok, ott az Ige és ének nem hagyja annyira érintetlenül az otthont, mert időnként az otthonokban is „kell“ Isten Igéjét hirdetni a lelkésznek, a családfőnek. Finnországot járó magyaroknak, épen ezért támad az az érzése, hogy a finn otthon gazdagabb. Nem külsőleg, nem anyagi tekintetben, hanem Isten Igéjének a családi körben való művelésében. Sem nyári, sem téli időszakban átlagban nem volt nap, hogy valahol nem lett volna házi „seurat“, ahol megjelentek a környékből a „barátok“, az Ige után sóvárgók és az Ige szolgái sokszor több gyülekezetből is, aszerint, hogy milyen családi esemény (keresztelés, esküvő, temetés, új lakóházba való költözés stb.) következtében gyűltek ösz- sze. A minap is tapasztalhattam, hogy ezek után a házi-áhítatok után nagy a mi földműves népünk közötti vágyódás is és az is énekelne és hallgatná az Igét az otthonaiban, csak nincs, aki vezesse. Ezek az összejövetelek, akkor nyerik Finnország. A helsinki szikla-templom. meg kimondhatatlan jelentőségüket, ha érkező testvérek, barátok társaságában „megérkezhet“ és jelen lehet maga Jézus is. (Merthogy a kártyás és mámoros együttlétekben, vendégeskedésben nem lehet jelen, az biztos.) Felébredt finn papoknak és Isten Lelkének nevelő iskolájában megöregedett világi vezetők nek, igehirdetőknek egyaránt az a vágya, hogy énekük és igehirdetésük, a jelenlevő Krisztusról tegyen tanúságot. Ahol pedig Krisztus van, ott gazdagság van, mert ott élet, üdvösség és minden van. — S az elkövetkező nehéz időben csak az a nép tud hűségesen megállni Krisztusa mellett, amelynek kegyessége nem a templomhoz, hanem a templom Urához, a Jézus Krisztushoz van nőve. Azok a családok, amelyeknek körében Isten Igéje mindennapos szükség, azok megállnak akkor is, ha nem templomok épülnek, hanem istentelen kezek azokat rombolni akarják. Kunoss Jenő. Spanyolország. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat madridi képviselője írja, hogy a társulat iratterjesztői akadálytalanul dolgozhatnak szerte az országban. Karácsonyi ajándék. A helsinki-töölöi gyülekezet néhány fiatal tagja magyarúl tanúi. Az egész gyülekezet pedig úgy mutatta meg irántunk Váló szeretetét, hogy két vasárnapi offertóriumát (310.— pengőt) az egri missziónak küldte karácsonyi ajándékéi. Feljegyezték gyorsírással a lelkész (I. Salomies) offertóriumra felhívó szavait. Néhány mondat belőle: ..... Magyarországon az evangélikus egyház, melynek igen tiszteletreméltó a története s amely sok nagy embert adott az országnak, kisebbségben van. A világháború utáni feldarabolás különösen az evangélikus egyházat sújtotta. Az egri egyház kicsiny kisebbségi egyház róm. kath. érseki székhelyen. 200— 300 lelket számlál, akik igen nehéz helyzetben vanak, még templomuk sincs. A gyülekezet a legnagyobb szeretetet tanúsította papja s az evangélium ügye Iránt, de anyagi nehézségek majdnem lehetetlenné teszik életét. Papnéjuk finn nő, aki a mi templomunk legszorgalmasabb látogatói közé tartozott. — Ennek a nehéz helyzetben élő kis gyülekezetnek szeretnénk kis karácsonyi ajándékot küldeni, amely ott bizonyára kedves meglepetés lesz ...“ Az is volt. Meglepetés. De több is annál. Bizonyságtevés. Bizonyság arról, hogy él a gondviselő Isten. A múlt december hónap egyházunknak anyagilag igen nehéz hónapja volt. Nagyobb ösz- szeg kifizetése volt esedékes és nem tudtuk, miből teszünk eleget kötelezettségünknek. Isten tudta, ö meg tudja lepni az embert. S az ő utai rendszerint meglepőek nekünk. Pedig milyen egyszerűek mégis. Arról is bizonyság volt ez az ajándék, hogy él a Krisztus teste a földön. Él és érez. Senki sem kérte a töölöieket, önként adtak, maguktól érezték meg, hogy itt szükség van a segítségükre. „Szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind.“ Megszégyenítés is volt ez az ajándék. Nem az a megszégyenítő benne, hogy kénytelenek vagyunk mások adományát elfogadni, hanem, hogy minekünk nem jut eszünkbe segíteni közeli testvéreinket sem, nem még olyanokat, akiket ezer kilométerek választanak el tőlünk. Megszégyenítő, hogy nincs sizemünk, amely túllátna saját gyülekezete határain, nincs kezünk, mely messzire akarna nyúlni a segítségben, nincs szívünk, amely megérzi más baját, annyira csak a saját gondjaink foglalnak le. „Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképen a ti hitetek cselédeivel.“ Garam Lajos. A hónapok Luther életében. Január 17.-én mondotta utolsó prédikációját Wittenbergben 1546-ban. Február 18-án halt meg 1546-ban. Március 26-án hívták meg a wormsi birodalmi gyűlés elé 1521-ben. Április 2-án indult el Wormsba 1521 - ben. Május 16.-án írja a kiskátét 1529-ben.
