Harangszó, 1938

1938-06-05 / 23. szám

182. HARANGS2Ő 1938. június 5. ott önálló anyagyülekezetek lettek, ő járt Perthamboyba, ahol ma kőtemplom ás lelkészlak van, Allentownba, New Yorkba és Calldwellre. — 1910-ben ke­rült ki Amerikába Becker Jakab a po­zsonyi teológiáról. Mint ösztöndíjas di­ák hallgatója volt a phiadelphiai szemi­náriumnak és a pennszilvániai egye­temnek. 1921-ben történt felavatása után a detroiti hívek hívására, megkezdette ebben a nagyipari gócpontban egyház- stzervező munkáját. Detroitba érkezése előtt már volt itt egy őtesztendős be- tegsegélyző egylet, körülbelül 70 taggal, ez az egylet lett a későbbi megalakult egyháznak a kiinduló pontja. A magyar­ság számával együtt nőtt a detroiti evangélikus magyarok száma is. Azóta szép templomuk és lelkészlakuk van. Folytatjuk. Becker Jakab. A Szentlélek gyümölcse a börcsi új árvaházunk is. Mintahogy az egyház életébe minden jó adomány onnét felülről a Szentlélek Isten gyülekezet­építő munkájának gyümölcse­képpen érkezik. A győri gyülekezet jó fél­századdal ezelőtt, 1883-ban, Luther születésének 400 éves fordulóján megindította a sze- retetmunka egyik legfontosabb ágát, az árva-gondozást. Ez a munka később Pálmai Lajos győri lelkész csupa-szeretet szívében talált istápoló meleg­ágyat. A győri szeretetházat és diakoníssza-anyaházat is főkép azért létesítette, hogy otthont biztosítson s anya helyett édes­anyát adjon az árváknak. Pálmai Lajosnak az volt az egyik legkedvesebb terve, hogy Győr börcsi fiókgyülekezetébe külön ár­vaházat építtet. Ha vendégeinek meg- meg mutatta a Győrtől 12 kilométer­nyire levő kis Börcs evangélikus iskolá­ját a végén rá szokott mutatni az iskola melletti üres telekre: „Itt pedig lesz majd az árvaház.“ ő maga nem építhette meg s álma valóra válását sem érhette meg. Most immár felépült az emeletes, 30 árva be­fogadására alkalmas árvaház, melyet a hálás utókor Pálmai Lajos árvaháznak nevezett el. Az árvaház berendezéssel együtt több mint 35.000 pengőbe került. Az a reménységünk, hogy a bené­pesülő árvaház rendes létszámú iskolává fejleszti a börcsi fiókegyházközség mos­tani törpe iskoláját s központjává lehet evangélikus mezőgazdasági munkások képzésének is. Az árvaház építése már is érezteti pezsditő hatását a börcsi gyülekezet éle­tében. A maroknyi evangélikusság az árvaház mellé saját költségén 3500 pen­gős tornyot épített s belé 1000 pengős Az újonnan épített börcsi árvaház. harangot szerzett. Az új árvaházat, tor- pyot és harangot pünkösd második ün­nepén szenteli fel D. Kapi Béla püspök. Azért pünkösdkor, mert — ismételjük mindhárom a pünkösdi Szentlélek gyü­mölcse. —ó. Egy konfirmáció két eredménnyel. Május a földetművelők számára az ígéret hónapja. Azt tartják róla, hogy az mindent jóvátehet — ha jó, de el is ronthat egy egész aratást, szüretet, esz­tendőt, — ha rossz idővel köszönt be. Ez a sorsdöntő május a konfirmációi ünnepélyek ideje is. Alig van a konfir­mációnak kisebb jelentősége egyházunk­ra s annak jövőjére nézve, mint május­nak a magyar aratásra. Sok mindent ígér, vagy sok mindent elront. — Cn- neprontás-e, ha megmondjuk: a konfir­máció rontani is tud?! Pár héttel ezelőtt jártam egy szórványcsaládnál. Be­szélgetés közben előrakták val­lásos, egyházi vonatkozású dolgaikat. Elém tették az édes­apa konfirmációi emléklapját s felnőtt, férjnél levő leányuk családi emlékkönyvét is. Be­szélgetés közben lapozgattam az iratok között. Minden a szokot rendben volt. Csupán az volt feltűnő, hogy a térinél levő leány családi emlékköny­vében az apa vallása után a vallás megjelölése helyett egy kihúzást láttam. Szóvá tettem a szokatlan bejegyzést. A kér­désre kényszeredett mosoly volt a válasz, mondván, mivel édesapám nem szokott temp­lomba járni, a Tisztelendő Ür kém, mond csak, hol volt anyóka teg­nap este, kérdezte az apja rosszat sejt­ve. — Ott volt a sötét szobába velem, oszt hallgatta a kentek beszédjét, még sírt is szegény, engem simogatott, a könnye a kezemre hullott, osztán kiment a szobából. — Péter elsápadt, ismerte anyja érzékenységét. Megbántotta az édesanyját minden ok nélkül, de mért is bántotta meg? Hiszen sohasem ta­gadott meg tőle semmit, ha szépen kér­te volna a szőlőt. — Becsüld meg édes­anyádat, mondta neki az apja halálos ágyán. — És ő megígérte. — Vétkezett az Isten parancsolata ellen és apjának tett ígérete ellen. Lelkiismeretfurdalása volt, kiűzte az anyját a saját házából. Már nem kellett neki a szőlő, az édes­anyja kellett most neki, leborult az asz­talra és keservesen zokogott. Hová me­hetett ebben a hideg téli éjszakában? Az asszony is bűnbánólag meredt maga elé. Mindennek a szőlő az oka, nem ma­gukat vádolta. Anyóka már egészen otthonos volt a helyén, mindent a legnagyobb lelki- ismerettel végzett, az asszonya hálás volt neki a hűségiért, pontosságáért, be­csülte a megbízhatóságát, rendszerete- tét, takarékosságát és soha sem kellett neki kimenő, mintha egyedül álló árva lett volna, csak a templomba járt ün­nepnapokon. — Anyóka a munkába ke­resett feledést, a munkát könnyűnek ta­lálta, a finom tejeskávé, amit nagyon szeretett, csodát csinált belőle, az arca kigömbölyödött, teste egyenes lett, ■egészséges színt kapott az arca s a rán­cok eltűntek. Péter nagyon búsult az anyja után, de nem kereste, az anyja haragszik és ő nem mer a szeme elé kerülni, majd csak megbocsájt és haza jön. De az évek múltak és anyóka nem jött haza. — Ha nagy leszek, megkeresem anyókámat, mondogatta a kis fiú, az apja lehajtotta a fejét, jó lesz kisfiam, mondta rá hal­kan. — A kis birtok pedig ontotta a bő termést, minden munkájuk sikerrel járt, a hízók már alig álltak a lábukon a kövérségtől, évek óta elkerülte a vész, az istállót kibővítették, mert „azóta" hat borjut neveltek fel, a pénzük hal­mozódott a tulipános ládában. Télen fát fuvaroztak már két szekérrel, naponta tizenhat pengőt kerestek egy fordulóért, már takarékkönyvük is volt, de a szőlőt nem vették meg, a szőlő volt minden szomorúságuknak az oka, búsultak anyó­ka miatt. Az asszony a hátsó kisszobát a legnagyobb kényelemmel bútorozta be, vettek pamlagot, puha karosszéket, matracos ágyat, mert hittek benne ren­dületlenül, hogy vissza fog jönni az öregasszony, akit ők megbántottak, aki­nek ők minden jólétet köszönhettek. Nem voltak ők rosszak, csakhát „akkor“ megbabonázta őket a szőlő. — Péterke gimnáziumba járt, a jegyzői pályára volt kedve ... Húsz év telt el azóta, hogy anyóka elhagyta megbántva a birtokát és azo­kat akiket szeretett, akikért annyit dol­gozott. Hetven éves volt, de ötvennek sem látszott, arca rózsás volt, a kék szeme nevetős, mint az asszonyáé, arc­vonásai derűsek, jóságosak, most is olyan fürgén térült-fordult, mint fiatal korában. Csupa életkedv volt egész lé­nye. Harminc pengőt fizetett neki az asszonya, ebből éppen csak ruhára és cipőre költött, többit betette a taka­rékba. — Egy vasárnap délután azt mondta neki az asszonya, Mari néni lel­kem, ha végzett a konyhába jöjjön be, cigányzenét ad a rádió. A cigányzene gyengéje volt anyókának, nagyon él­vezte. Az asszony addig is a híreket hall­gatta. — Egyszer csak felkapta a fejét. Ki tud róla? — Ifj. Kardos Péter, tárcsói jegyző keresi nagyanyját özv. Kardos Andrásnét, ki ezelőtt húsz évvel elment "hazulról és azóta nyoma veszett stb. stb. — Az asszony gondolkodóba esett, a név azonos, a húsz év is egyezik, eltűnő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom