Harangszó, 1938
1938-05-22 / 21. szám
29. évfolyam. 1938. május 21 21. szám. Alapította': K API BÉLA 1910 ben. Laptulajdono8: Ounántúli Luther-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tané* alatt kéthetenként a KIS HARANQ8ZÚ. I93ő-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Haranffzó nerke8ztö-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Mennybemenelel. Monda az Ür az cn uramnak: Üli az én jobbomon, amin ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 110. zsoltár I. Krisztus azért ül a mennyben, hogy megvárja, míg ellenségei zsámolyul lába elé feküsznek. Ez az Ö igazi égi tiszte. Nem alszik odafenn, hanem virraszt értünk. Helytartót sem akar maga helyett: tisztét maga végzi. Hívei számára kész nála a segedelem. Bánt valami valakit? Panaszolja el Krisztusnak s Ő megsegíti. Most még rajtunk az ellenség, — test, bűn, halál s az ítélet napig rajtunk is marad. Végül azonban Krisztus Istennek adja át az uralmat. Most a szívünkben uralkodik, vigasztal szükségünkben, tisztít s könyörög érettünk. Egykor azonban majd minden Ö híve Vele uralkodik az Atya jobbján. Mert az igazi utolsó ellenség csak akkor pusztul el. Mostmég van tévhit, megélhetési gond, csüggedés, mikor az Isten egyszeregyszer szigorúbban ránktekint. De már most is van vigasztalásunk. Krisztus az, a mi Főpapunk, aki eleget tett értünk s látja, hogy az ellenség földhöz akar verni. Ezért harcra kél ellenségeinkkel s könyörög Istennek, hogy álljon a pártunkra. Ha mi ezt lelkiismeretünkben érezzük, akkor minden szorongattatás- ban bátor menetelünk van az Atyához. Csak látásunkban van a hiba. Nem elég éles a szemünk, hogy fellegeken át az égbe nézve, meg tudnánk látni Krisztust, amint könyörög érettünk. Dr. Luther Márton. Istennel megbékéltetett, Leszállt a poklokig, Immár megdicsőlttetett, Él cs uralkodik. Áldozócsütörtökön és pünkösdkor templomaink oltára elé ifjú seregek állnak. Szívdobogó örömmel nyugszik meg rajtuk a gyülekezet tekintete. Hogyne!, hiszen ez az ifjú sereg jelenti a gyülekezet életében a jövőt. Ezekből lesznek az apák, anyák, lelkészek, felügyelők, tanítók, gondnokok, presbiterek, hűséges hitvallók. De ezekből lesznek majd a közönyösek, egyháznak, Istennek hátat fordítók és hűtlen Judások is. így konfirmáció küszöbén ezért tolul ajkunkra a kérdés: mi lesz a mi konfirmandusainkkal? Mert nem elég, hogy két hónapig tanulják hitünk igazságait. Nem elég, hogy ünneplő ruhában oda állnak az oltár köré. Ez csak a kezdet, de lesz-e és milyen folytatás? A konfirmáció nem elbocsátás, hanem felvétel. A konfirmáció nem arra való, hogy vele és benne a serdülő gyermek búcsút mondjon a hitoktatásnak és ezzel sokszor az egyháznak is, hanem arra való, hogy a teljes jogú egyháztagok sorába felvett ifjú és leány megkezdje a gyülekezetben a maga öntudatos és önálló keresztyén életét. Az egyháznak és a családnak mindent el kell követni, hogy az ifjúságnak ebben segítségére legyen. A megkonfirmált ifjúság tovább nevelésében és megtartásában kitűnő eszköz a konfirmáltak egyesülete, vagy az ifjúsági egyesület. Éppen ezért valamelyiknek minden gyülekezetben meg kell lennie. S gondoskodnunk kell arról, hogy ezeknek az egyesületeknek minden megkonfirmált tagjává legyen. Mert nem az a cél, hogy köny- nyekig megható, gyönyörű konfirmációi ürrftepé 1 yeket/~ t áftsy nk évenr KFMmAtw !$M»LA) ként, hanem hogy biztosítsuk a jövendőt. Hogy az ifjú seregből egy se vesszék el. Nincs szomorúbb dolog, mint mikor a lelkésznek egyik-másik régi kedves konfirmandusát el kell temetnie az ellenünk adott reverzális vagy hűtlen kitérés gyászos temetőjébe. Mindenki érezzen hát felelősséget a megkonfirmált ifjúságért. Hogy egynek élete se hazudtolja meg a konfirmációi fogadalmat: Ma újra hűséget fogadok, Jézus, a keresztyénségben, Hogy szent hitemben megmaradok S nevelkedem kegyességben. Szentlelked buzgón kérem, Legyen mindvégig vezérem. Nem, hitszegő én nem lehetek, Világ ne kisérts engemet! Sem napfény, sem borús fellegek, Nem ingatják meg hitemet.
