Harangszó, 1938

1938-05-01 / 18. szám

1938. május 1. HARANGSZÓ 141. bpluauimnu Hévizfürdő. A keszthelyi evangélikus és református egyházközség mozgalmat indított egy hévizfürdői protestáns templom építésére. Ez lesz a gyülekezet területén a harmadik közös templom. A világ legelterjedtebb könyve. tán a német Gutenberg János feltalálta a könyvnyomtatást, óriási jelentőségű, világraszóló esemény volt. Isten gond­viselő kegyelme mutatkozik meg abban, hogy közvetlenül a reformáció előtt ajándékozta meg a világot a könyv- nyomtatással. Luther iratainak a nyom­tatott betű adott gyors szárnyat, amely- lyel azok egy-kettőre mindenüvé eljut­hattak. Ekkor válik lehetővé a biblia gyorsabb és olcsóbb sokszorosítása is. Harmadik képünk Gutenberg első nyom­tatott bibliájának legelső lapját ábrázolja. Ma a biblia világuralomra jutott. A legolcsóbb könyv a világon. A legszegényebb ember is megszerezheti. A biblia a világ legelterjedtebb könyve.' Ezer féle nyelven nyomiák s min­den évben 15 millió példány fogy el belőle. A bibliaterjesz­tés legkiépítettebb szerve ma a Brit- és Külföldi Bibliater­jesztő Társulat. Kegyes szívek adományából harmadáron ter­jeszti a szentírást s egymaga 10 millió példánvt terjeszt el évenként. Negyedik képünk a világuralomra jutott bibliát ábrázolja. Az a kérdés, hogy Istennek ez az áldott, szent könyve uralomra iuthatott-e már a te szíved világában is?! Evangélikus ember a nevé­ben hordja a bibliához való kapcsolatát és elkötelezettsé­gét. őseink is ezzel a szent könyvvel győztek minden el­lenségen. Hogy is lehetne evangélikus ember az, aki­nek semmi köze az evangé- liomhoz, mert sohasem olvassa a szentírást?! Nálunk is sok ezer bibliát vesznek meg éven­ként. De nem elég csak meg­venni dísznek. Hanem élni kell vele. S követni Isten benne megtalált akaratát! A legelső nyomtatott biblia-lap. Géza meglepetten nézett rá. — Igen. Heiden Ella. Várkonyi megsimította a homlokát s úgy mormogta maga elé. — Nem. Az nem lehet. De hátha, mégis... A lelkész feleségéhez fordult. — Mit beszélt Géza? — Az előbb beszélgettünk Gézával arról a leányról, aki­ről írt. Hiszen tudod. A lelkész bólintott. — Igen. Tudom. De ki az? Most Géza szólalt meg. — Édes atyámnak még nem volt alkalmam róla beszélni. Egy teljesen árva leány. Az anyját nem ismerte, mert meghalt, amikor született. Az apjára sem igen emlékszik, mert hat éves volt, mikor eltűnt. A dajkája fogadta magához s elutazott vele Hallébe. De alig egy év múlva meghalt s ő az árvaházba került. Ott nevelkedett, tanítói oklevelet szerzett s most ott Halléban tanítónő. Ott ismertem meg és... és... szeretem. A lelkész megértőén intett. — Értem fiam, értem. Aztán Várkonyihoz fordult. — Valami emléket idéz fel a Helden név? Várkonyi leült. — Igen. A dajka neve Helden volt. Helden Marie. Géza élénken kiáltott fel. — Ella nevelőanyját is úgy hívták. Várkonyi szívére szorította a kezét. — Géza! Ne vonjon a kínpadra! Ha tud közelebbit róluk, mondja el! Hátha ő az? — Többet nem tudok, mint amennyit elmondtam. Többre Ella nem emlékezik. — Arra sem, hogy hol született? — De igen. Azt tudja. A nevelőanyja említette. — Hol, hol született? Mondja az Istenért! — Bombayban. Várkonyi felugrott. Az arcát lázas pír öntötte el. Kitárta a két kariát mintha csak az egész világot a keblére akarta volna ölelni s kitörő örömmel kiáltott fel. — ő az! ö az! Érzem, a szívem azt súgja, hogy ő az! — A lelkész megszólalt. — Van fényképed tőle? — Van. — Várkonyi izgatottan szólt rá. — Adja ide hamar! Hadd lássam! Géza a tárcájából egy fényképet vett elő s átnyújtotta. Várkonyi kiragadta a kezéből s égő szemeit rámeresztette a képre. — ö az! ő az! Az én Ellám hasonmása! Egészen az anyja! Megcsókolta a képet, majd a szívére szorította s csil­logó szemeit hálatelten fordította az ég felé. — Köszönöm jóságos Istenem a te nagy, nagy kegyel­medet. Hogy megtartottál engem, hogy megtartottad drága gyermekemet. Óh édes Ellám! Ha most lenézel a csillagos ég­boltozatról s belátsz a szívembe, úgy láthatod, hogy az tele van a boldogsággal. Húsz évi szenvedésért kárpótolt ez a perc. Aztán Gézára emelte könnyes szemét. — Géza! Az isteni gondviselés magát választotta ki, hogy egy bánkódó apának a karjai közé vezesse elveszett gyer­mekét. S maga szereti őt. Akar-e az én gyermekem is lenni? Géza szemét elöntötte a könny. — Akarok. Várkonyi kitárta karjait. — Jöjj hát a keblemre édes fiam! Géza boldogan ölelte át a még boldogabb apát. Az asszonyok zokogtak. A férfiak is törölgették a sze­müket. Folyta tjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom