Harangszó, 1938
1938-04-10 / 15. szám
„tvndntuii ^rot.Lap" Xl«dőhÍV4t«Ia HARAMGS2Ó ________________________1Ö38. április 10. P IPA A HARANGSZÓ iulafdontH Répexö győri ByTROSS-HYOWDA elsőrangú felszerelésénél fogva szépen, gyorsan és olcsón készít ufságot, könyvet, vagy bármely nyomtatványt. A bűn zsoldja a halál. Irta: Szende Ernő. 14 Várkonyi átfogta a két ember nyakát, azok meg a derekát fogták át s kiemelték a koporsóból. Ráültették a táskára. Az orvos visszatette a koporsóra a fedelet, lesrófolta s betolta az üregbe. — Készen vagyunk. Karoljon belénk s menjünk. Felkapta az utazó táskát s balról ő, jobbról a lelkész karolt bele Várkonyiba s fellépkedtek a kijárathoz. Az orvos bezárta az ajtót s csakhamar az autóhoz értek. Várkonyit végig fektették a hátsó ülésen, a lelkész szembe ült, az orvos meg előre s a kocsi nesztelenül elindult. Mikor kiértek az országúira, kigyúltak a lámpák s most már gyors iramban rohant az autó. Sári előtt az orvos megállította a kocsit. — Most búcsúzunk. Hálás köszönet nagytiszteletü úr a segítségért. . Várkonyi magához ölelte a lelkészt. — Köszönöm a jóságát. Soha elfeledni nem fogom. Egyelőre eltűnök, de rövidesen életjelt adok magamról. — Az Isten vezérelje további útain. Melegen szorította meg mindkét ember kezét s a falu felé indult. I Az autó meg hangos búgással fúródott a sötétségbe, csakhamar elhalt a zaj s csend borult a tájra. * Szép decemberi vasárnap délután volt. Vastag hótakaró födte a földet. Csikorgó hideg volt, bár nap sütött. Az utca népes volt. Emberek siettek rajta végig. Az iskolába iparkodtak, ahol kettőre közgyűlés volt hirdetve. A templom renoválása és az iskola újjáépítése ügyében. Mikor a toronyóra elütötte a két órát, az egyházfi ösz- szeharangozott. Akik az iskola előtt pár szóra megálltak, beléptek az iskolába. Akik még úton voltak, szaporábban szedték a lábukat, hogy le ne késsenek. Mikor a harangozásnak vége lett, az utcai kis ajtón kilépett Horváth Sándor lelkész s az iskola felé tartott. Mellette lépkedett a gondnok, Varga István. Az iskolaterem tömve volt. A belépő lelkészt a tömeg felállással üdvözölte. S állva is maradt, mert a tanító máris megszólaltatta a harmóniumot s aztán felharsant a diadalmas eget ostromló ének. — Erős vár a mi Istenünk! Zengett, harsogott a lelkek mélyéből felszakadt dal. Ereje áttörte a bezárt ablakokat, át a falakat, magasra röppent és diadalmas erővel szállt a nagy Mindenségbe. Az éneknek vége volt. A harmonium elnémult. Halk fohász hangzott fel a lelkész ajkán. Kérte az Isten szent lelkét, szállja meg a hívek szívét és tegye áldottá ezt a mai és a jövendő munkálkodásukat. A lelkész megnyitotta a közgyűlést. A jegyzőkönyv hitelesítőjének kijelölése után rátért a közgyűlés első pontjára. — Tisztelt közgyűlés, kedves híveim! — Közeleg szent karácsony áldott ünnepe. Alig három hét választ el tőle. A nőegylet nevében azzal a kérelemmel fordulok a közgyűléshez, tegye lehetővé a nőegylet tevékenykedését, akiknek tagjai holnap végig járják a falut, s kegyes adományokat gyűjtenek a szegény gyermekek felruházására, szegény családok ellátására. Kérni fognak pénzbeli adományt, de elfogadnak természetbeni dolgokat is. Nyíljék meg ajtótok a zörgetők előtt s irgalmas szívetek szánja meg a szűkölködőt és nyomorgót. — Hadd érezze e faluban mindenki, a Krisztus eljövetelét s legyen öröm, béke és boldogság a szent estén. Töröljétek le a könnyeket a könnyezők arcáról s kegyes adományaitokkal tegyétek elviselhetővé sokaknak a tél nyomorát. Ajánlom szíves figyelmetekbe a zörgetőket. Kíván valaki hozzászólni? Varga gondnok állott fel. Körülnézett az embereken, azután megszólalt. — Ügy hiszem, mindenki szíve óhaját tolmácsolom, ha azt mondom, egyhangúlag helyeseljük az elmondottakat s szívvel lélekkel segítségére leszünk és részt veszünk a nőegylet eme nemes munkájában. A közgyűlés egyhangú helyeslése fogadta a szavakat. A lelkész megszólalt. — Köszönöm a közgyűlés nemes elhatározását s most rátérek, a másik pontra. — A templomról és az iskoláról van szó. A templom tetőzete rossz, a padokat ki kellene cserélni s általában, teljesen újjá kellene renoválni. Az idő eljárt felette s bizony az elmúlt száz esztendő a nyomát rajta hagyta. Aztán itt van az iskola. Ennek a fala, tetőzete jó, de a belseje szomorú. A padok rosz- szak, a padló kopott. Hát ezen is változtatni kell. Tudom, egyszerre nem megy. Sokba kerül. Annyit nem tudunk áldozni. De okosan tesszük, ha már most, hozzákezdünk a gyűjtéshez s hiszem, pár év alatt lesz annyink, hogy hozzáfoghatunk. Hát csak ennyit akartam mondani. Kérem szóljanak hozzá. Kiss Béla a falu legmódosabb gazdája kért szót. — Tisztelt Közgyűlés! A tisztelendő úrnak mindenben igaza van. Ma holnap ránk szakad a templom tetőzete. Azt mondom, fogjunk hozzá mielőbb, sőt már most. Az Isten adott ez évben jó termést, hát a felesleges áldásból juttassunk valamit az ő házára. Indítványom az, hogy presbiterek járjanak házról-házra és szedjék össze az adományokat és írják össze a megajánlásokat. Ezzel megtesszük a kezdeményező lépést Két-három év és meglesz a szükséges összeg. A lelkes beszéd szemmelláthatóan felvillanyozta az embereket. Csendes morajlás töltötte be a termet. Az emberek egymás közt beszélgettek. Most a hátsó padban felállott Köves Gábor. — Szót kérek. Egyszerre csend lett. — Én szegény napszámos ember vagyok, sokat nem adhatok s nem adhatnak a hozzám hasonlók sem. De a szent munkálatokhoz örömmel járulok. Pénzt nem adhatok, de adok két mázsa kukoricát s ingyen munkás leszek ez építkezéseknél. Hangos éljen volt rá a felelet. S most egymásután jöttek a nevek s megajánlások. A tanító ki a jegyzőkönyvet vezette, alig győzte írni. A lelkész szemét elöntötte a könny. Imára kulcsolta a kezét. — Az Isten szent lelke munkálkodik közöttünk! Dr. Somogyi István lépett a termbe. Csendesen megállóit az ajtónál s némán nézte a lelkes pírban égő arcokat. A gondnok kért szót. (Folytatjuk.) VA81IYAGOT, HÁZTARTÁSI és MEZŐGAZDASÁGI celszerhháseket, IPARI SZERSZÁMOKAT és KEKÉMPABOHAT 43-52 legjobb minőségben a legolcsóbban vásárolhat POS REZSŐ vaskereskedéseiben «yőr, SK«oheiíyi-tér a. Magyaróvár. Moson. MXrklyr liil.t 6y«r, Koson és Poasonynascr* résiér*. Szerkesztő-bizottság: Irányi Kamill, dr. Ittzés Zsigmond, Marcsek János, Németh Károly, dr. Schlitt Gyula, Szende Ernő, Szuchovszky Gyula, Túróczy Zoltán. Felelős szerkesztő és kiadó: Szabó József. Kéziratot nem küldünk vissza. A lap elfogadása előfizetési kötelezettséggel jár. Baross-nyomda* Uzsaly és Koacz. T: 7-61. v
