Harangszó, 1938
1938-04-10 / 15. szám
1938. április 10. HARANGSZÓ 115. azért szerezte, hogy látványosságul körülhordozzák,hanem, hogy egyék és igyák s ezáltal róla emlékezzenek„Ez első sorban a hideg és hanyag keresztyéneknek szól, hogy észbe kapjanak és felébredjenek. Mert teljesen igaz az, amit magamon megtapasztaltam, s amire kiki rájöhet önmagán, hogy a szentségtől való elidegenülés folytán napról-napra durvábbak és hidegebek leszünk és végül teljesen megutáljuk. A szentség megvetése alatt pedig azt értem, amikor valaki minden különös akadályoztatás nélkül hosszú ideig él nélküle és nem kívánja." „Intésül és figyelmeztetésül legyenek a mondottak nemcsak nekünk, felnőtteknek és öregeknek, hanem az ifjúságnak is, amelyet a keresztyén tanban és annak megértésére kell nevelnünk. Minthogy ugyanis megkeresztel- kedtek és a keresztyénségbe felvétettek, megkívántatik, hogy a szentségnek ezt a közösségét is élvezzék, hogy hasznunkra és szolgálatunkra legyenek; mert valamennyiüknek segédkezniük kell nekünk a hitben, szeretetben, imádkozásban és az ördög ellen vívott harcban.“ Luther szólott, evangélikus nép. hallgatsz-e reá? Nagycsütörtök, nagypéntek, hus- vét áldott ünnepei következnek. Méltóképen fogadjuk-e az elközelgő Urat — az oltári szentség megünneplésével? „Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok, és ő én velem.“ „Boldogok azok, akik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak.“ (Jelen. 3, 20., 19, 9.) —= Vége =— Üzlet a templomban, A jeruzsálemi templom kalmárok piaca lett. Áhítatos csend helyett vásári lárma zsibongott, Isten imádása helyett üzletet kötöttek a szent falak között. Nem csoda, hogy Krisztus Urunk felháborodott és szent haragjában korbácsot ragadott, kiverni vele Isten házából az istentelen kufárokat. Virágvasárnapon álljon szemünk elé az a félelmetes történet. Mert ma is sok templomainkban az „üzlet.“ Igen sok még mindig az ér dek - keresztyén. Aki azért megy templomba, hogy Istent lekenyerez- ze. Sokan úgy gondolják, hogy Isten országa valami gazdag bolt, benne Isten a kiszolgáló s az a kötelessége, hogy minket kívánságunk szerint kiszolgáljon. Ha aztán nem teszi, akkor hátat fordítunk néki s más boltot keresünk. Pedig nekünk az Istenen semmi követelni valónk nem lehet. Ad, ha akar s nem ad, ha nem akar. ö dönti el, hogy mit, mennyit, hogyan és mikor. Akármit ad s akármikor, az mindig kegyelem. S nekünk akkor is öt kell imádnunk ha bölcsesége úgy látja jónak, hogy meg kell tagadnia tőlünk valamit Ne érdekből, hanem hálából járj Isten házába! ►s s « e Győr. Április 3.-án vallásos est volt, amelyen lie. dr. Karner Károly soproni teológiai egyetemi tanár tartott előadást a Harcoló egyház címen. Keszthely. A gazdasági akadémia Bethlen Gábor köre április 3.-án böjti ünnepélyt tartott, amelyen Menyhár István lelkész tatott előadást. A kölcsönadott biblia. Egyik glasgowi templom előtt, délutáni istentiszteletre gyülekeztek a hívek. Csendes, vasárnapi hangulat uralkodott az egész városon, a templom előtt várakozó csoport felől is alig hallatszott halk suttogás. Egyszerre két férfi fordult be a sarkon. Alighanem felöntötték a garatra, mert a templom előtt várakozók láttára gúnyos hahotával, durva utcai nótába fogtak. A tömeg egy része felháborodott, mások a rendőrségnek adták volna át a két ün- neprontót. Egy asszony azonban utánuk küldte a fiát, hogy hívja be őket is az istentiszteletre. A gyermek hamar utolérte a két csavargót és átadta anyja üzenetét. Az idősebbik férfi káromkodva utasította vissza a meghívást, a fiatalabb azonban némi gondolkozás után így szólt: „Gyermekkoromban magam is így jártam templomba az anyámmal, mint te, de most már három éve nem léptem át a templom küszöbét. Elmegyek veletek." És» társának minden szitkozódása kár- baveszett, bement a templomba és leült a gyermek és anyja mellé. A prédikáció szívhez szóló volt és úgy látszott, a fiatalember is figyelmesen hallgatta. \z istentisztelet végeztével sietett volna el, de az asszony még barátságosan megkérdezte: „Van-e bibliája fiatalember?“ „Nincs — felelte amaz, — de könnyen szerezhetek egyet." „Olvassa addig a fiamét — ajánlotta az asz- szony — és jöjjön el jövő vasárnap is a templomba.“ A fiatalember eltette a bibliát és sietve távozott. Két vasárnap is eltelt, de az ifjú nem mutatkozott a templomban. Az asszony sokat imádkozott érte és harmadik Vasárnap valóban eljött a fiatalember. A megjelenése rendes volt ezúttal, de sápadtnak és betegnek látszott. Az istentisztelet végén szó nélkül visszaadta a kölcsönkapott bibliát és gyorsan elhagyta a templomot. Nem is jött el többé. De a biblia lapjai között találtak egy levelet, melyben megírja, hogy örökké hálás lesz a fiú anyjának amiért segítettek neki lelke megmentésében és kéri, hogy imádkozzék érte. Néhány nap múlva vissza fog térni szülőföldjére, Anglia déli részére. Sok év múlt el azóta. A fiatalember emléke lassan elmosódott, az asszony meghalt s a fiú felnőtt. Mint hajóorvos járta a tengert egy hadihajón. Ő maga beszélte el a következőket: A fenti események után körülbelül „Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangiává tettétek."
