Harangszó, 1938
1938-04-03 / 14. szám
108. HARANGSZÓ 1938. április 3. kellene járulni. A falu népének vérében vannak ezek a kérdések. Amennyire Jó és áldásos ez, ugyanannyira hátrányos is, Fél mindentől, ami új, mert ezzel az ő életének is bizonyos változáson kell keresztülmennie. A budapestkörnyéki falvak nagy része megszokta, hogy borsót, uborkát, paradicsomot ültet. Az első esztendőben jól bevált ez a módszer. De az 1937-es esztendőben már megboszúlta magát. A jó és ügyes gazdálkodás folytán annyi volt ezekből az árúkból, hogy nem tudták értékesíteni. Pl. az uborkának kilója 1 fillér volt a főidényben. Ha számba vesszük a munkát, trágyázást, állatok etetését stb., akkor nyilvánvaló lesz, hogy a gazda számítását nem találta meg, sőt ráfizetett. Azt gondolnánk, hogy most változtattak ezen. Nem, a megszokottság nem engedte. Ezt a megszokottságot még csak megerősíti a nyerészkedési vágy és türelmetlenség. A nagyobb gazdának sikerül összeköttetések vagy nagyobb tőke birtokában a megszokott termést jól értékesíteni. Kevesebb a kiadása, kisebb a kockázata. A kisebb birtokos azonban csak azt látja, hogy a nagygazda vagy nagybirtok mennyi pénzt vág zsebre abból, amit az ő pár holdján szintén tudna termelni. Erre nyerészkedési vágyból ugyanúgy akar gazdálkodni, mint a nagy gazda, nem gondolva arra, hogy neki az többe kerül, mint a másiknak. A nyerészkedési vágyban dolgozó irigység beköti a szemét és nem tud előrehaladni. Azokat a jövedelmiforrásokat sem látja meg, amelyek mint kisbirtokosnak, kifizetőb- bek volnának, csak több türelem kellene hozzá. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a türelmetlenség oka sokszor a tőke hiánya is. Nehezen tudna ugyanis addig megélni, míg pénzt látna. Le kell számolni azzal, hogy ma a kisbirtokosnak nem lehet egyfajtával foglalkoznia. A szem termelés mellett szükség van gyümölcs és zöldség- termelésre is. Azonkívül apró állatoknak a nevelésére. Különösen ha piacok állnak rendelkezésre, amelyek mindenféle árut fel tudnak venni. Magyarországon a szövetkezet nagy léptekkel halad előre, ha nem akadályozná állandóan a nyerészkedési vágy és a türelmetlenség. Ha egy értékesítő szövekezet létesül, a falusiak árujukat nem viszik oda, mert jobban szeretik azt, ha az árúért azonnal megkapják a pénzt. A szövetkezetek azonban csak hetenként vagy havonként tudnak fizetni. E miatt a bolgár kertészek mindig előnyben lesznek a mi kertészkedő gazdáinkkal szemben. Ma még csak ott van szövetkezet, ahol máskép értékesíteni nem lehet az árukat. Viszont ott meg állandó a bizalmatlanság, hogy vájjon helyesen jár-e el a szövetkezet? Nem csapja-e be őket? Gyanusítgatások és ftélgetések napirenden vannak. Ebben a kérdésben mindkettő hibás. A szövetkezetek a maguk kapitalista törekvései, a gazda pedig a maga nyerészkedési vágya miatt. A szövetkezet szeretet-in- tézmény, annak tagjainak olyan embereknek kell lenniük, akik szeretetben élnek együtt. A gazdasági iskolák és tanfolyamok nagy tömegében két nagy csoportot különböztethetünk meg. Az egyik valamire képesít, a másik pedig csak esetleg jelleggel bír. Az elsőre nagyrészt csak kiváltságosok juthatnak, nagygazdák fiai, pénzes emberek. Ezek azonban nagyrészt elidegenednek a földtől, urat akarnak mindjárt játszani. A másiknak meg múló jelentősége van, végighallgatják, résztvesznek, mivel azonban télen van ez a tanfolyam és gyakorlatilag nem lehet bemutatni, a hitetlenség és megszokottság fJlát a szóáradatok és értékes előadások áttörni nem tudják. Minden marad a régiben. Mindezen kérdéseknek meg van a lelki háttere. A Krisztus nélküli ember szeretet nélküli ember. A szövetkezetben nem lát mást, mint hogy kizsákmányolják. A tanfolyamok számára üres locsogás. Szívét csak a nyerészkedési vágy fűti. Főjellemvonása pedig a világi embernek állandó békétlensége, a türelmetlenség dolgokkal, állatokkal, emberekkel, helyzetekkel szemben. A mezőgazdasági kérdések lelki oldalának megoldásához akar éppen a népfőiskola eszköz lenni Isten kezében. Ez formálja át az embert lelkileg és ez teszi fogékonnyá. A Krisztus által megváltott ember szeretettelteljes. Közösségi, nem magános ember. Tudni, ismerni vágyó ember, mert tudja, hogy még milyen kevés az, amit ismer. Szolgálni vágyó ember, szívével és cselekedetével Istenének, hazájának, családjának. Ez a Krisztussal együtt haladó ember. Ha nem akarsz lemaradni testvér, hanem előre akarsz haladni, állj a Krisztus szolgálatába, imádkozz a népfőiskoláért, áldozz érte, hogy minél előbb legyen ez eszköz az Ür kezében, új magyar fiatalság, új falu, új lélek kialakítására. Sztehlo Gábor. Befe/esödö// lapunk ez évi terjesztési munkája. December 10.-én indult el Tóth Sándor segédlelkész és Molnár Lajos tanító, hogy D. Raffay Sándor püspök engedélyével a bányai egyházkerületben terjesszék a Harangszót. Március 28.-ig 75 gyülekezetei látogattak meg, 150 istentiszteleti szolgálatot végeztek és 1010 új előfizetőt gyűjtöttek. Most a terjesztés ezévi részének végén hálás köszönetét mondunk D. Raffay Sándor püspök úrnak a terjesztés engedélyéért, Chugyik Pál, Wolf Lajos és Bakay Péter esperes uraknak a terjesztési munka szíves előkészítéséért, a lelkész, tanító és felügyelő uraknak a munka szerető támogatásáért, terjesztőinknek pedig a terjesztés fárasztó munkája hű és eredményes végzéséért. Lapunk nagy családja 1010 hány akerűleti új tagját pedig meleg szeretettel köszöntjük. Az utolsó hét terjesztési munkáját — mivel Molnár Lajos tanító közben Dör- gicsén nyert kisegítő tanítói meghívást — Tóth Sándor segédlelkész egyedül vé- gezte. Szerzett 40 új előfizetőt. Aposta- gon utólag í-et, Dunavecsén 1-et, Duna- egyházán Wet, Kisapostagon 14-et, Har- tán 3-at, Baján 10-et, Soltvadkerten í-et. Offertorium volt Dunavecsén 3.31 P, Du- naegyházán 4 P, Kisapostagon 0.66 P, Baján 15 P. — Egyesek adományát sor- kerültével a persely rovatban nyugtatjuk. * A terjesztési munkát Isten segedelmével az ősszel folytatjuk. OLVASSUK A BIBLIÁT Uram taníts minket!... Április 3. Imádkozni. Lukács 11, 1. Az imádságot nem lehet megtanulni. Az imádság iskolája a Krisztusban van. Egyedül Ő ismerte az Atyát, ő tudta hogyan kell vele beszélni. Jézus imádság-tudata egy volt az Istenhez vezető iit megismerésével. A mi imádságunk csak akkor jut el Istenhez, ha eggyé válik a Krisztusban kijelentett imádságtudatnak igazságával. Csak Ö a közbenjáró, csak Ö, Aki taníthat! Április 4. Bízni a hozzádvaló kiáltásban. Lukács 18, 39. Az imádságnak sok ellensége van. A világ hitetlensége, az emberek ridegsége kioltják az imádság életét, de a legüresebb mégis a bizalmatlanul, kétkedéssel, eldobott szavaink, melyeknek nincs erejük. Az imádságom ereje az a reménytelenség, hogy vak vagyok és tehetetlen s az a bizonyosság, hogy a Krisztusban mindenek lehetségesek! . Április 5. Bevallani bűneimet. Lukács 18, 13. Imádságomból nem hiányozhatik a szakadatlan bűnvallás. Enélkül minden imádság kérkedés és önimádás. A bűnösök megtartója, a Megváltó csak úgy lesz számunkra közbenjáró, ha az én imádságom a bűnbefúlt embernek megtartásáért rimánkodó sikoltásává tud válni! Isten légy irgalmas nékem bűnösnek! Április 6. Jóvátenni bűneimet. Lukács 19, 8. Isten előtt az ember sohasem teheti jóvá a bűnét. Ezt a jóvátételt a Krisztus lefizette a keresztfán! A keresztben nyerek erőt arra, hogy emberek ellen elkövetett bűneimet igyekezzem jóvátenni. Erre a jóvátételre sem a saját erőm, hanem a bennem életté vált Krisztusnak ereje tesz képessé. Április 7. Elhagyni bűneimet. János 8, 10—11. A Krisztustól tanulhatom csak meg, hogy kárhozatra méltó vagyok, de nem kárhozatra rendelt. Egyetlen Igéje megtöri a kárhozat bilincseit. Ha a Krisztus nem kárhoztat, tudom, hogy az Isten sem kárhoztat. Az Ö Igéjében nyerek erőt arra, hogy benne élve többé ne a bűnnek, hanem az Istennek éljek. Április 8. Hallgatni Isten beszédére. János 8, 46—47. Ige nélkül nincs imádság! Isten beszéde az a harangszó, mely felébreszt a bűn szendergéséből. Erre a szóra, a Krisztusban testet öltött élő Igére kell állandóan tekintenem és állandóan hallgatnom. A lelkiéletnek is meg van
