Harangszó, 1938
1938-01-09 / 2. szám
1938, január 9. HARANGSZŐ 11. ■ Beszélgetés W egy misszionáriussal. ■ Hazánkba érkezett Vapaavuori Tinire Bfinn misszionárius, hogy Kunoss Jenő ^Bnisszionárius-jelölt tolmácsolásával kül- ■missziói előadásokat tartson szerte ha- Bzánkban. B Vapaavuori feleségével együtt imBmár 6 év óta dolgozik Délnyugatafrika ■ bantu négerei között. A finn egyháznak I ez a missziója immár 70 éves. Jelenleg I 46 finn misszionárius dolgozik itt 15 ál- 1 lomáson. A misszió 70 éves munkájának I eredménye 34.000 lélek. Vannak temp- I lomaik, iskoláik, kórházaik. Legutóbb 15 I bennszülött papot avattak fel. I A finn külmisszió évi költségvetése I 6 millió márka (600.000 pengő). Ennek I fele az afrikai misszióra megy. ■ Mik a munka legnagyobb nehézsé- I gei? — kérdezzük. Az éghajlat megszo- I kása és a nép lelkének megismerése, — I feleli a misszionárius. I Mi volt a legmegragadóbb élménye I a misszióban? — kérdezzük. Annak Iá- I tása, hogy mily testi-lelki siilyedtségben I él a pogány s mekkora változáson megy I át, mikor keresztyénné lesz, — hangzik I a válasz. I Bárcsak minél gazdagabban felhaszI Hálhatná Isten Vapaavuori Tuure köz- I tünk végzendő missziói szolgálatát! I ►•41 Mísszióegyesületünk. Krisztus Urunk külmissziöi nagy- parancsát a magyar evangélikus egyházban a Misszióegyesület tartja számon s igyekszik teljesíteni. Az egyesület hivatalos lapja a Misz- sziói Lapok. Szerkesztője Németh Károly lébényi esperes. Évi előfizetési díja 1 pengő. Megjelenik havonként 12 oldalon. Megrendelhető Drenyovszky János vallástanár, kiadónál, kispest, Főtér 12. szám. Az egyesület titkára Danhauser László vallástanár (Budapest VI. Bajza-utca 45. sz.), aki mindennemű külmissziói ügyben készséggel nyújt felvilágosítást. Ezelőtt 130 évvel született a külmissziónak ez a hőse, akt mint hermannsburgt lelkész parasztlegé- nyekből misszionáriusokat nevelt s megalapította az dldottmúnkdju hermannsburgi missziót. Néhány szám a zsidókról. Ma 16 millió zsidó él a világban. Legnagyobb tömegben élnek Északameri- kában (4,500.000) és Középeurópában. Budapesten 202.000 zsidó van. Ez az összlakosságnak közel 20 százaléka. A világ zsidósága 1900 óta 42 százalékkal szaporodott. Palesztinába 1930-ban 8.000, 1931 ben 10.000, 1932-ben 25.000, 1933-ban 45.000, 1934-ben 55.000, 1935-ben 61.854 zsidó vándorolt vissza. Hazánkban évenként körülbelül 1200 zsidó keresztelkedik meg. A zsidó-misszió. Minden misszió nehéz. A zsidómisszió sokszorosan az. Kétségkívül a legnehezebb. A nehézségnek vannak bennük és bennünk rejlő okai. A zsidó gazdag és művelt. Nagyon nehéz a Krisztus evangéliomát hirdetni olyan népnek, amely aranyhegyek tetején nagyfokú lelki megkeményedésben kevélykedik. Nehéz missziót végezni olyan faj között, amely ellenszenves. Sokkal köny- nyebb azt mondani, hogy „üsd a zsidót“, mint azt, hogy „térítsd a zsidót.“ Három dolog egészen bizonyos. Egyik az, hogy zsidókérdés van. Ez előtt nem lehet szemet hunyni. A második az, hogy a zsidókérdést el kell intézni. Mikor az Ur Jézus a missziói parancsban ezt mondotta: menjetek el mind e széles világra, bizonyos, hogy eb- he a zsidókat is belefoglalta. A harmadik pedig az, hogy a zsidókérdést nem lehet erőszakkal megoldani. Ha meg lehetne,- akkor már régen megoldódott volna. A zsidó fajt mindig és I A bűn zsoldja halál. Irta: Szende Ernő. 2 j D> nest kirázta a hideg. Megkövültén nézte a szolgát, de annak -cáról leolvasta a kérlelhetetlen vasakaratot. Egy ideig tépelődölt még magában, de aztán beleegyezett. Jól van. Állom a szavamat. Megkapod az egyötödöt. — Hát ezt kérem írásban. Dénes nagyot nézett. — Hát nem elég a szavam? í — De elég. Csakhogy az ember is változik, nemcsak az idő. A szó elhal, de az írás beszél. Hát tessék csak kiadni írásban is. { Dénes nem tehetett mást, minthogy leült az íróasztalhoz s papírra vetette a szerződést. Aztán átadta Péternek. I Péter elolvasta, aztán összehajtotta és zsebre tette. ! — Ügy ni. Most már rendbe volnánk. Tessék rendelkezni velem. Ha kell, még az ördögöt is felcipelem a pokolból! | Dénes kezet nyújtott. — így hát végleg megegyeztünk. Igaz? ! — Igaz. j — Hát most ide halgass. j Odalépett az íróasztalhoz, felvette a bank borítékát és átadta Péternek. í — Nézd meg jól ezt a borítékot. Látod itt a balsarokban azt a nyomtatott írást? I — Látom. Kereskedelmi banktól való. j — Úgy van. Attól. Hát most szükségem van ennek a I borítékos levélnek a másikára. Ezt én kaptam ép az előbb. I Ugyanilyent kaphatott az öreg úr is. Hát azt a levelet szerezd meg most mindjárt és hozd át nekem. Megértetted? — Meg. — Hát akkor eredj. — Megyek. Épp uzsonna idő van, beviszem a kávét és megszerzem a levelet. Ne adjak be most is inkább a porból. — Ne. Csak a kávét vidd be. Siess mielőbb vissza. — Egy kettő itt leszek. Péter elment. Dénes magáta maradt. Fel és alá kezdett járkálni a szobában s megfeszített idegekkel leste az ajtó nyílását. Ügy tíz perc múlva Péter belépett. Dénes egy ugrással előtte termett. — Megvan? Péter nevetve biccentett a fejével. — De meg ám! — Add ide hamar! Péter belenyúlt a belső zsebébe és kihúzta a levelet. Dénes kikapta a kezéből, feltépte és hamar átfutotta. Nagy megelégedés tükröződött az arcán. Péter megszólalt. — Ez kellett? — Éppen ez. Hogy csináltad? Nehezen ment? — No, nem éppen, de nem is oly könnven. Bevittem a tálcán a kávét. Az öreg úr a dívánon feküdt. Nagyon nyögött. Mert a gyomra fájt. Nem is kellett a kávé. Letettem hát az asztalra. Már előbb észrevettem a postát, hát odatettem melléje, de oly ügyetlenül, hogy a tálca lefordult az asztalról, s én lesepertem oda a leveleket. Persze, háttal fordultam az öreg úrnak, hát nem látott semmit. Egyenként kezdtem felszedni őket s hogy a kávé elöntött jó néhányat, hát elővettem a zsebkendőmet, törölgetni kezdtem a leveleket s így jól szemügyre vettem őket. Végre kezembe került ez is. A zsebembe csúsztattam s most már egy kettőre felszedtem mindent, felraktam az asztalra aztán fogtam a tálcát és kijöttem. Harms Lajos 1808—1865.
