Harangszó, 1937

1937-03-21 / 12. szám

92 HARANGSZÓ 1937. március 21. dezni. Mikor odaértek a palota elé, fel­pattantak a kapuk s mögötte elkezdett kelepelni a halál aratógépre, a gép­fegyver. A tömegből 500 halott és 3000 sebesült harapott Pétervárad uccakö- vébe. Az 1917-es szörnyű forradalom viharmagját akkor vetették el Oroszor­szág vak vezetői. Csoda-e, hogy 15 év múlva újra felsorakozott a tömeg a pa­lota elé, de mostmár nem szenténeket énekelt, hanem szilaj forradalmi nótát üvöltött s nem a cár képét vitte, sőt a fejét követelte?! — Dániában biztosan nem lesz kommunizmus, mert ott nincs gazdag és szegény. 1917-ben Lenin Svájcban egy nagy diákhallgatóság előtt Oroszország for­radalmasításáról beszélt. Beszédje végén ezt mondotta: „Lehet, hogy ez a forra­dalom nem lesz meg az én életemben, de egyszer elérkezik az ideje.“ S né­hány hónap múlva Lenin vezetése alatt lezajlott az a forradalom, amely azóta is rázza a világot. Stanley Jones „Krisztus és a kom­munizmus“ című legújabb könyvében, amelyik elejétől végig nem más, mint vészharangkongatás a tunya keresztyén társadalom fülébe, — azt írja, hogy a következő 25 esztendőben feltétlenül el kell dőlni a keresztyénség és kommu­nizmus közötti nagy harcnak. 25 év! Lehet, hogy valamivel hosszabb, de az is lehet, hogy a fele sem lesz. Egy bi­zonyos. Amit mi ma élünk, az Istentől kapott kegyelmi idő a fölkészülésre. Készülünk-e? Jaj nekünk, ha eltékozoljuk a ke­gyelmi időt!! Sz. J. Következő cikkünk címe: Az anti­krisztus intelmei. , ■■ ■ - i -3 Munkában a szovjet! Az orosz szoviet munkáiéra jellemző fényt vet az alábbi összeállítás, amely azt mutatia. hogy Moszkva ügynökei egyetlen hónapban hány helyen működ­tek. 1936 december: December 1. Genf. Titkos kommu­nista fegyverraktárt és szervezkedést lepleztek le. December 2. Kovno. A katonai tör­vényszék 28 veszedelmes kommunista izgatót ítélt el. December 3. Alicante. A bolsevis­ták 51 spanyol túszt agyonlőttek. Budapest. Leleplezték 11 kommu­nista titkos üzelme't. December 4. Tarragona. Nagy kommunista mészárlás. December 5. Talavera de la Rei- na. A kommunisták egy spanyol papot elevenen megégettek. December 6. Barcelona. Camorera katalán képviselő nyilvános gyűlésen ezt mondotta: „Országunk őrültek honává és pokollá változott.“ Valencia. Flores képviselőt a kom­munisták saját házában kivégezték. December 7. Madrid. A kommunis­ták négy családot kiirtottak, több em­bert megcsonkítottak s egy papot ele­venen eltemettek. December 8. Páris. A kommunisták gyarmati lázadást szítottak Niortban. December 9. Szófia, öt kommunis­ta gonosztevőt halálra ítéltek. December 10. Páris. A hadseregben kommunista aknamunka nyomára jöttek. December 11. Bécs. 127, főként zsidó kommunistát tartóztattak le. December 12. B é c s. Egy moszkvai kommunista izgatót tartóztattak le. December 13. Sianfu. Moszkva lá­zadást szított a nankingi kormány ellen. December 14. Brüssel. A spanyol kommunisták részére való törvénytelen táborozásnak jöttek nyomára. December 15. Newyork. A kommu­nisták négy amerikai városban sztrájkra izgattak. Prága. Nagyarányú titkos tobor­zást lepleztek le. December 16. Páris. Kommunista plakátok izgattak a hadsereg ellen. December 17. Clermont-Ferrand. A kommunisták több üzletet megtámad­tak. December 18. Madrid. Naponként 500 embert lőnek agyon. Az eddigi ál­dozatok száma több, mint 50.000. December 19. Warsó. Egv zsidó vi­rágüzletben kommunista irodát leplez­tek le. December 20. Valenzuela. A kom­munisták papokat, bírákat égettek meg elevenen. Száz személyt legyilkoltak. December 21. Buenos Aires. A rendőrség kommunista szervezkedésnek jött nyomára. December 22. Madrid. Újabb 2100 személyt gyilkoltak meg. December 23. Moron. Szörnyűséges kommunista kegyetlenkedések. Az áldo­zatok testét felvágták s forró vízzel ön­tötték le őket. December 24. B e 1 g r á d. A rendőrség a város különböző helyein kommunista központokat talált. December 25. Buialance. A kom­munista csőcselék 150 polgárt legyil­kolt. December 26. Espejo. Húsz 14—16 éves gyermekeket halálra kínoztak. December 27. Amsterdam. A kom­munisták spanyol elvtársaik részére to­boroztak. December 28. Gijon. Több száz egyént megkötözve a tengerbe dobtak. íme minő szörnyűséges bűnlista! (New Service, English edition, No. 28.) VÖRÖS RÉM. Orosz puszták ingoványán Hol folyik a Volga vize, Keserű cs könnytől ázott A betevő falat ize Az eltiport, koldussá tett, És meggyötört földnépének; — Hát még annak ki imát mond A szeretet Istenének! Mártírok vérétől piros A Volga tajtékzó habja, Együtt megy a vesztőhelyre A fiú és édes apja ... Imádkozó hívek nyája Oh rettentően megfogyott, Mert meggyuitják a gonoszok Bűnös kézzel a templomot. A lángok cikázva szállnak Felfelé az ég kárpitra, Európa egy széléről Átrepülve a másikra. Közben egy-egy égő szikra Lehullik a lángtengerből, Hogy üszkös romot égessen Egy-egy virágzó nemzetből. Oh Atyánk, Istenünk, fojtsd el Ezt a gyilkos, vörös tüzet, Mely hitet, hazát egyaránt A lobogó máglyára vet. Mentsd meg e szörnyű veszélytől A mi drága egyházunkat, Mi meggyötört és kifosztott, Csonka-Magyarországunkat! Bencsik József. Teleinteto.s szerKesstöség t Gyakran jártam vidéki templomokban s azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb jóakarat és áldozatkészség mellett is nagyon ízléstelen és rossz kivitelű oltár- és szószékterítöket használnak. A ma­gyar néphímzések kincsesbányája pedig önként kínálja a gyönyörű változatos és egyházi kézimunkákra alkalmas mintá­kat. Legtöbbször azonban a nőegyletek tanácstalanok s hozzá nem értők irányí­tása mellett készítik el fáradságos és ál­dozatos munkával, nagy költséggel, de művészi tekintetben teljesen értéktelen oltárterltőt. Ez indított arra a gondo­latra, hogy szerény képességeimmel szol­gáljam egyházamat s díjtalanul csupán a válaszbélyeg ellenében tanáccsal, raj­zokkal segítségére siessek azoknak, akik olt árt éri tőt akarnak készíteni. Kiváló tisztelettel Z.-né Geyer Erzsébet nőipar­iskolai tanárnő, Pécs, !., Ferenc Jó- zsef-u. 50//. OLVASSUK A BIBLIÁT Böjti csendesség és bünbánat. Március 21. Óh én nyomorult ember! Róm. 7, 14—25. Pál apostol önvallomást tesz: „Én testi vagyok, a bűn alá re- kesztve.“ Hogy kik és mik vagyunk mi emberek,azt legjobban mindig akkor tudjuk meg, ha a nagyhét csendességé­ben elmerengünk önmagunkról. A böjti csendességben az ember mindig összetalálkozik a maga titokzatos „Én­jével.“ Ha ennél a ritka találkozásnál visszafelé, befelé és felfelé nézünk, rá­jövünk arra, kik is vagyunk voltakép­pen és mit cselekszünk. Ebből a ritka találkozásából az embernek önönmagá­val, megszületik ez a kétségbeesett jaj­kiáltás: Óh én nyomorult ember! Március 22. Bűnbánat a csendes temp­lomban. Lk. 18, 9—14. Mindössze ketten voltak a nagy templomban. A farizeus bizonyára örült annak, hogy hallja va­laki azt, amit mond. A vámszedő messze hátul állt mélyen lesütött szemeivel s talán nem is látta a farizeust. Számára csak az Isten volt jelen önmagán kí­vül. Vonzotta a nagy templom mély csendje. Valami kikivánkozott belőle. Olyasmi, amit az ember akkor tud leg­jobban elmondani, ha az üres templom csendje szólásra készteti'.Isten, légy ir­galmas nékem bűnösnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom