Harangszó, 1937

1937-02-21 / 8. szám

58, HARANGSZÓ 1937. február 21. Hányszor halljuk, hogy Isten zörget, de befogjuk a fülünket, vagy durván elpöröljük Őt ajtónk­tól.' Az ébresztés Isten műve, de az ember is felelős érte! Következő cikkünk címe: Az ébredés nem hoz újat. Böjti ének. Imé, imé az Istennek Báránya! Viszi keresztjét fel a Golgotára, Földre roskad, hull róla verítéke, Szidást kap érte. Imé, imé az Istennek Báránya! Lábát-kezét az éles szeg átjárja, Fára viszi bűnöm és tenger vétkem, Gyötrődik értem. Imé, imé az Istennek Báránya! Isteni ajkát most nyitja imára, Érettük esd, kik kínjait tetézik, Bocsásd meg nékik. Imé, imé az Istennek Báránya! Gonosztevők közt feszítik a fára, Egyik gúnyolja, másik hozzáfordul, Könnye kicsordul. Imé, imé az Istennek Báránya! A nap elfedi orcáját láttára, Sziklák repednek, megnyitnak a sírok, Óh méltán sírok. Imé, imé az Istennek Báránya! Ki mást megmentett, nem gondol magára, A jó Pásztor életét értem adja, Pusztulni hagyja. Imé, imé az Istennek Báránya! Bűneimnek de drága volt az ára, Az igaz és szent halt meg énhelyettem, Bár én vétkeztem. Imé, imé az Istennek Báránya! „Elvégeztetett!“ immár azt kiáltja, A váltság kész, bár súlyos volt a bére: Krisztusom vére. Imé, imé az Istennek Báránya! A lelkét Atyja kezébe ajánlja, Szent váltságát elfogadja az Isten, Csendes lesz minden. Imé, imé az Istennek Báránya! Siess óh ember, nézz a keresztfára, Jöjj ide és lásd, miattad mit művel, Szakíts a bűnnel! Harmati Béla Égő világ. 1. Kommunizmus a Bibliában. A cím ebben a fogalmazásban köny- nyen félreértésre adhat okot, nevezete­sen azt a véelményt kelthetné, mintha azt akarnák kimutatni, hogy a kommu­nizmusnak bibliai alapja van. Azért sok­kal helyesebb lesz a tételt kérdés alakjá­ban feltenni: van-e szó bibliában kom­munizmusról? Ha van, miben látja a Szentirás a kommunizmus lényeget? Másszóval azt a társadalmi kérdést, amit a kommunizmus társadalmi rendszer- változtatással akar megoldani, a Biblia hogyan kívánja megvalósítani. Mindenekelőtt tisztázzuk röviden, hogy mi a kommunizmus. Minden beíe- magyarázás és félremagyarázás vádjá­nak elkerülése végett forduljunk az alap­okmányhoz. A mintegy 90 esztendővel ezelőtt megjelent Merx és Engels fogat- mazásában napvilágot látott „Kommu­nista Kiáltvány“ többek között ezeket tartalmazza: „A kommunizmust nem az jellemzi, hogy a tulajdont általában meg­szünteti, hanem az, hogy a polgári tu­lajdont szünteti meg. De a modern pol­gári tulajdon utolsó és legtökéletesebb formája a termékek ama előállításának és elsajátításának, amely osztályellenté­teken, az egyik embernek a másiktól való kizsákmányolásában nyugszik. Eb­ben az értelemben a kommunisták elmé­letüket ebben az egy kifejezésben fog­lalhatják össze: a magántulajdon meg­szüntetése. Majd tovább azt olvassuk a kiáltványban: „...és a család megszün­tetése ... Továbbá szemükre vetik a kommunistáknak, hogy el akarják töröl­ni a hazát, a nemzetiséget, — a munká­soknak nincs hazájuk, nem lehet tőlük elvenni azt, amijök nincsen“. Ha ezeket jói meggondoljuk és a kommunizmus egész célkitűzését mérle­geljük, nem nehéz megállapítani, hogy kommunizmus programmja nem egyéb, mint a keresztyénség 2.000 éves társa­dalmi rendjének lerombolása és azok helyén uj világ és pedig a proletár kul­túra és a proletár állam felépítése. Nemcsak Marx és Engels látták a társadalomnak nemcsak a burzsoa, ha­nem a proletár társadalomnak is a hi­báit, világosabban kevesebb elfogult­sággal látja a keresztyénség. A keresz­tyén is uj világot akar, de nem a meg­lévő erőszakos utón való megsemmisí­tésével, tehát rombolással, ; hanem épí­téssel. A keresztyénség világosán látja, hogy felelős nemcsak az Isten országá­ért, hanem az emberek országáért is és tudja nagyon jól, hogy az üdv (salus) szónak a lelki jelentése mellett (meny- nyei, vagy lelki üdvösség) van egy anyagi jelentése is, (jóllét). Ép ezért fel­Zrinyl prókátora. i6 Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra al­kalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyuia. BETHLEN: Wittnyédyvel már közöltem a feltételeket, amint azokat a marquis úrral megbeszéltük. WITTNYÉDY (egyik asztalhoz ülve írást vesz elő): Meg­bízásomhoz képest írásba is foglaltam úgy, amint boldogult uram, a bán szelleme diktálta azt nekem. íme az egyes pon­tok: Először. Magyarország Isten után a franciáknak kö­szönheti, hogy még áll és el nem veszett. Reméljük, ezután sem hagyja el a nemzetet, mely oly régóta védőfala a ke­resztyén világnak. (Helyeslőleg intenek.) Másodszor. A len­gyelekkel is szövetkezni kell, a törököt pedig némi adóval lekenyerezni. (Helyeslés.) Harmadszor. A magyar nemzet és francia király között szövetség köttetik, tíz évre, vagy örök időkre. Ha Ausztria emiatt háborút indít, a magyarok jogos önvédelemből az Aranybulla alapján fegyvert fognak. (He­lyeslés.) Negyedszer. Franciaország saját költségén küldjön tiszteket, hadi mérnököket, tüzéreket, előleges költségekre pedig százezer tallért, ötödször. Viszonszolgálat fejében fel­ajánljuk a magyar koronát a francia király egyik fiának vagy vérebeli valamelyik hercegnek, ki azonban csak szabad vá­lasztás útján fog trónra lépni és koronázás előtt hitlevelet ád. ZRÍNYI: Satöbbi, satöbbi. Egészen jól van Wittnyédy uram. Boldogult bátyám is így csinálta volna. Oh ha ő ezt megérheti! GREMONVILLE: Bizony akkor saját vérebeli királya lesz a magyarnak. Ez volt a nemzet titkos vágya. De a francia királyban is hű szövetségest nyer Magyarország. A szerződési pontokat átveszem (Wittnyédy átadja) és közölni fogom ki­rályom válaszát. WITTNYÉDY: Kérjük, de a legrövidebb idő alatt, mert a magyar nemzet nyomorult helyzetében nem várhat. A halo­gatás halála lehet minden jó szándéknak. ZRINYINÉ: Én is kérem, édes Gremonville, tegyen meg uránál minden lehetőt. A népek ítéletére bízzuk, maradhat-e hazánk ily romlásban. És a magyar nemzet örökre hálás lesz. GREMONVILLE. A kegyelmes asszony mindenkor szá­míthat önzetlen támogatására és legmelegebb rokonérzé­sünkre. WITTNYÉDY: Minderről pedig ez interesszátusokat a legnagyobb titoktartás pecsétje alatt értesítjük. Wesselényi­vel és Széchy Máriával én magam közlöm. Meg kell értetnem vele, hogy francia hercegre van szükség. A jó úr, úgy látom, magát is elég jónak tekinti a királyságra. BETHLEN: Isten mentsen. Nem ő parancsolna, hanem a felesége. Már pedig a Murányi Vénus nem lesz királyunk. Akkor inkább Frangepán Katalinnak és szépséges leányának, Zrínyi Ilonának hódolunk. ZRINYINÉ: Ilyen fiatal urak szájába jól illenek a bókok. De az ország komoly helyzetében most ne tréfáljunk. Elég, ha Ilona leányom Rákóczi Ferencet megnyeri a szövetségnek. ZRÍNYI: Az idő későre jár. A nagy lépést megtettük. Ál­domást már nem ihatunk reá. No, majd Lipót király lakodal­mán! (Nejéhez): Jer édesem! A marquis úr is velünk fog tar­tani. (Köpenyeiket ismét felveszik.) Mulassanak vígan, bará­taim, amennyire a magyar Bécs városában mulathat. Isten megáldja ügyünket. (Bethlen a zárt ajtót felnyitja. Zrínyi, neje és a követ el.) 10. JELENET. Wittnyédy, Petrőczy, Bethlen. BETHLEN: A döntő lépés tehát megvan. Számolt-e bá­tyám, minden következménnyel. Mert áruló is akadhat, mi­előtt a francia oltalmunkra siet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom