Harangszó, 1937
1937-11-14 / 46. szám
1937. november 14. HARANGSZÓ 367. száműzetésből. Ez a férfiú a Gusztáv Adolf-Egylet százéves jubileumára az ő sárga perselyeivel ötnegyed millió márkánál nagyobb összeget gyűjtött csupa, csupa garasból. Németországban az államhatalom a múlt évben betiltott minden-gyűjtési engedélyt. A Gusztáv Adolf-Egylet is csak gyűjtés nélküli önkéntes adományokat fogadhatott el. S íme, az idei jövedelem 1,351.748 RM s így közel 50.000 márkával túlszárnyalta a múltévit. S kik adták össze ezt a hatalmas pénzösszeget? Olyanok, akik többször feküsznek le esténként ágyukba éhesen, mint jóllakottam Íme, Jézusnak csudái napjainkban. S hogyan állunk a mi Gyámintézetünkkel? A bányai egyházkerület gyülekezetei mindenféle természeti csapások ellenére 3,549.78 P-vel többet gyűjtöttek, mint a múlt évben, összesen: 6,209.11 P-t; a kondorosi gyülekezet egymaga négyszerannyit, mint tavaly. A duáninneni 40.23 P-vel többet, összesen 1,243.75 P-t; a dunántúli, mely állandóan az élen jár 106.02 P-vel többet, összesen 10,086.25 P-t; a tiszai 336.69 P-vel többet, összesen: 1,539.69 P-t gyűjtött. Ha összemérjük Németországban és Csonkamagyarországon az evangélikus- ság lélekszámát a Gusztáv Adolf-Egylet, ill. Gyámintézet oltárára vitt adományokkal, meg kell állapítanunk, hogy nem maradunk el messze német testvéreinktől. Németországban 0.040 fillér, nálunk 0.039 fillér esik egy lélekre. Azért tiszteljük, szeressük Jézusnak ezen csudáit, a csodás király, Gusztáv Adolf nevét viselő egyesületet és gyámintézetet és áldozzunk érettü knemcsak pénzt, hanem áldozzuk oda önmagunkat. A Királyok második könyvében olvassuk, hogy Elizeus egy alkalommal a próféták fiainak ételt készített, de ime halálos méreg volt a fazékban mindaddig, míg több lisztet nem vetettek abba és jószívű emberek kenyerük zsengéit oda nem adták eledelül. Amikor ezt megtevék, evének mindnyájan és még maradt étel a fazékban. (II. Kir. 4, 38— 44.) Több adományt, több zsengét hozzatok, mert különben halálos méreg lesz a fazékban és nem lesz elegendő! Mikor a hitetlenség milliókat áldoz sikerének biztosítására, akkor nekünk is áldozni kell legalább filléreket nehéz gondokkal küzdő evangélikus testvéreink megmentésére. Felsősziléziában többek közt egy nagy völgykatlanban álltam, ahol a földalatti lelkiismeretlen bányamunka következtében az evangélikus templomot le kellett hordani. A római katolikus templomra és papiakra, sőt a temetőkre is hasonló sors vár. Ezt látva arra kellett gondolnom, hogy a sok földalatti munka és áskálódás következtében valamennyi egyház, annak temploma, iskolája és minden intézménye halálos veszedelemben forog. Szívünk remeg ennek láttára, dehát Jézusnak, Istennek napjainkban is vannak csodái. Amikor az evangélikus egyház 1530- ban halálos veszedelemben forgott Luther Márton, János szász választófejedelem kancellárjának, Brück Györgynek, többek között ezeket írja: „Nem régen ismét két csodát láttam ... Kinéztem az ablakon és elibém tárult a csillagok világa, ezek az óriási égitestek, meg az egész égboltozat. Nem láttam azonban sehol egyetlen oszlopot sem, amely ezt a nagy terhet hordozta volna. De a csillagok azért mégsem hullottak le s az égboltozat mégsem szakadt ránk. A hitetlenkedő ember azonban tartóoszlopokat keres, amelyeket érinthetne és megfoghatna kezével, s mivel nem talál ilyeneket, aggódik és remeg, s attól tart, hogy egyszer az égbolt mérns csak ránk szakad, egyszerűen azért, mert ember keze nem tapinthatja és ember szeme nem látia az ég tartóoszlopait s a hitetlen azzal áltatia magát, hogy csak akkor állhatna szilárdan az égboltozat, ha ő maga is látná és tapinthatná az ég oszlopait. A másik csoda ez volt: Sötét, terhes felhők úsztak az égen, mindegyik egy kis tengert vitt magában és én seholsem tudtam felfedezni azt a tartálvt, amelv magában foglalta volna a felhők vizének tengerét... és a tengernyi víz mégsem szakadt ránk, a felhők komor, sötét arcukkal csak reánk néztek és tovább szálltak. Mikor már tovább szálltak, kiviláglott, hogy az egész óriási terhet Istennek az az ígérete tartotta, amelyről a szivárvány beszél. íme, ez az ígéret nagvobb és erősebb minden tartálynál, melyet ember keze alkotott. És mégis vannak emberek, akik a tartály nélkül, a felhőkben tovaszálló tengereket látva, félnek és remegnek, mert inkább bíznak egy víztartány erejében, mint az Isten ígéreteiben.“ Bízzunk a jó Istenben és az ő egyszülött Fiában és az ő csodáikban és engedjük, hogy általunk is gyámintézeti munkánk következtében csodák történjenek napjainkban. Szobrot leap Cutler Magyarországon ! ! Mikor a zsinat ezelőtt három évvel, Luther születésének 450. évfordulóján megkezdte munkáját, Kovács Andor orosházi esperes-lelkész azzal az indítvánnyal járult a zsinat elé, hogy tétessék komoly lépés a magyarországi Luther-szobor érdekében. Most a zsinat befejezésénél ez az indítvány megismétlődött. A zsinat, miután a tagok jelentékeny adománnyal maguk vetették meg a szobor-alapot, azzal a javaslattal keresi meg az egyetemes közgyűlést, hogy a magyarhoni evangélikus egyház indítson országos gyűjtést méltó Luther-szobor mielőbbi felállítására. Ésxlorsxtíg. Az itteni evangélikus egyház úi szervezetet kapott. Az országot ugyanis — részben magyar mintára — négy püspökségre, észak-, kelet-, dél- és nyugatésztországi püspökségre osztották. Az északi püspökséghez 200.000, a keletihez 150.000, a délihez 350.000, s a nyugatihoz 150.000 lélek tartozik. Az egyház érseke, mint ötödik püspök Rahamägi Hugó lett. Bezi—Enese. Lélekemelő ünnepség színhelye volt október 24.-én a bezi—enesei egyesült egyházközség. Délelőtt a gyülekezet Bezin temploma 150 éves fennállásának, s ez alkalommal teljesen átalakított templomának, délután pedig az enesei állami iskola termének falába épített oltárának felavatási ünnepélyét tartotta. Mindkettőnek a felavatását D. Kapi Béla püspök végezte, kinek ünnepélyes fogadtatása a bezi templom előtt történt. Utána a gyülekezet felügyelője jószási Purghly György kérte fel a püspök urat a templom ajtóinak megnyitására. Az ünnepélyes istentiszteleten az oltári szolgálatot Németh Károly esperes végezte. a felavató beszédet pedig a püspök úr tartotta, megemlékezvén arról, hogy a régi templom 150 éven át a lélek, a élet és az ítélet háza volt, s hogy a megújított templom sem lehet más a hívek számára, mint a lélek, az élet és az ítélet háza. Az istentisztelet keretében a megújított templomban esketés és egy keresztelés is történt. Az előbbit Baráth József niérgesi, az utóbbit pedig Pölöskey Miklós tárnokréti lelkész végezte. Az ünnepélyen többek között részt vett Szalay István egyházmegyei felügyelő és Fricke Valér országgyűlési képviselő is. A felavató istentisztelet után díszközgyűlés volt a templomban, mely alkalommal a gyülekezeti felügyelő üdvözölte a püspököt és a megjelent vendégeket, majd ismertette a gyülekezet történetét. A bezi evangélikus egyházközség Magyarországon egyike a legrégebbieknek. A reformáció századában, a 16. században keletkezett s az akkor buzgó földesurak és jobbágyok az isten-háza mellé azonnal iskolát is állítottak. Ebből az időből fennmaradt néhány adat, mint igen virágzó gyülekezetről emlékezik meg. A fejlődés szép esztendeire azonban szomorú idők következtek. Ugyanis 1618-ban Bezi Pázmány Ferenc és Péter birtokába került. Elgondolhatjuk, hogy milyen sors várakozott e földesurak alatt az evangéliumi igazságokat bátran valló bezi hívekre. Később amikor mások lettek a földesurak, Bezin az evangélikusok lélekben és számban ismét megerősödtek, s a gyülekezet eléggé virágzott, mígnem 1689-ben német katonaság zúdult a falura, s a községet teljesen elpusztította. A mindenéből kifosztott lakosság ekkor jött a mostani Bezi helyére és alapított uj községet. Az újonnan felépült községben már külön lelkész nem volt, hanem „licentiátusi hivatalban levő prédikáló, esküdtető és keresztelő mesterek“ működtek. Ezek közül a következők neveit ismerjük: Kajári István, Turzó János, Somorjai Tamás, Drinóczy Mihály, kit 1749-ben hívtak meg Bezire, mint a „néhai“ győri gyülekezet volt magyar kántorát és tanítóját. A győri gyülekezet mint „néhai“ van említve. Igen, mert 1749-ben március 18-án, királyi parancsolattal a győri templomot bezárták, az evangélikusokat a vallás szabad gyakorlatától eltiltották, lelkészeiket és tanítóikat hivataluktól elmozdították. Győr után következett annak vidéke. 1756. év március 1.-én megjelentek Bezin a győri káptalan tagjai, a szolga-
