Harangszó, 1937

1937-10-31 / 44. szám

1937. október 31. HARANGSZÓ 355. HATÁROKON túl Ausztria. Az osztrák római katoliku­sok lapja, a Reichspost hosszabban fog­lalkozik D. Kapi Béla püspök püspöki jelentésével s megállapítja, hogy az „ja­vítja a római katolikusok és protestán­sok között sokféleképen elmérgeződött helyzetet és hozzájárul ahoz, hogy Ma­gyarországban a kommunizmus és az új pogányság ellen egységes front alakul­jon ki.. Anglia. A londoni hatalmas Albert Hallban tiltakozó gyűlést tartottak Ja­pán kínai hadműveletei ellen. A gyűlé­sen résztvett a kenterböri érsek is. KÜLÖNFÉLÉK Apróságok. A magyar királyi posta ezévben is kibocsátotta takarékossági felhívását. — Kormányzónk hitvese ez­évben is kiáltványt intézett a magyar társadalomhoz a közelgő tél nyomorá­nak enyhítésére. — A Szahara sivatagba 10 millió fát ültetnek, hogy megfékez­zék a homokot. A pécsi gyülekezet a következő leve­let intézi minden egyházunk kárára re- verzálist adó megtévedtnek: „Sajnálattal értesültem arról, hogy t. évi ........hó ... napján házasságát re­v erzálissal kárunkra kötötte meg. Szo­morúan állapítjuk meg ebből a tényből egyházunk iránti hűtlenségét. Kötelességszerűleg közlöm, hogy egyházunk a reverzájist adókat, mini hűtleneket kiválasztja a hűséges egyház­tagok sorából s reájuk vonatkozólag a következő határozatokat hozta: 1. Kárunkra reverzálist adó, egyhá­zunkban szavazati joggal nem bír; 2. tisztséget nem viselhet; 3. az Ur szent vacsorájához nem járulhat; 4. eltemeté­sét az egyház nem tagadja ugyan meg, de megkülönböztetésül rövid liturgiával: csak igeolvasásból és imádságból álló szertartással temeti el. Kiséri múlt. Elbeszélés. 2. Irta: Schlitt Gyula. Gyanús alak a jövevény. Csavargó­nak látszik. Ruhája gyűrött, mintha az útszéli árokból szedte volna magára. — írásai vannak? — kérdi Kázmér. — Nincsenek! — Csak vannak okmányai...! — szól közbe Matild, hogy szegényt kisegítse gyámoltalan zavarából. — Csak régi Írásaim vannak. — S most honnan jön? — A fegyházból. Férj és feleség összenéznek. Mi ez? Kezdődik a teljesedés? Fegyházból jön s banknál keres állást s ép itt nálunk.. Mi ez? Gúny vagy önhittség? Ez az em­ber ostoba vagy vakmerőén gonosz! Avagy talán másért jött? Nyilai át Káz- méron ... Szemügyre veszik ... Csupa értelem s tépettségében is előkelő ... Kázmér valahogy elkötelezettséget érez a nyomorult iránt s gyorsan határoz. — Kap munkát, barátom, holnap jöhet. Előleget is adok. Aki ily veszedelmesen őszinte, mikor kenyér után jár, az csak becsületes lehet, ha fegyházból jön is. Aki elkövetett bűnét jóváteszi, ter­mészetesen újra felvételt nyer a hűséges egyháztagok sorába. Szomorú szívvel köszönti anyaszent- egyházának lelkipásztora." ÚJ KÖNYVEK A reformációi egyházi könyvpiac egyik legnagyobb eseménye Túróczy Zoltán: „...és hívják nevét: csodálatos­nak...“ című prédikációs kötete. A 260 oldalas, egészen művészi köntöst viselő mű 40 prédikációt tartalmaz Túróczy Zoltán legújabb igeszolgálatából. A könyv, híven címlapjához ezzel az imád­sággal kezdődik: „Uram, taníts meg cso­dálni téged!“ Valóban ez a 40 prédikáció nem más, mint boldog „csodálkozás.“ Nem magafitogtatás, hanem önfeledt Istenre-mutatás. — A csodálkozó ember alázatos ember. Hiszen azért cso­dálkozik, mert olyas valakire néz, aki nagyobb nálánál. Az első tíz prédikáció azért viseli ezt az összefoglaló bibliai címet: „Kicsoda olyan mint te, szent­séggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatevő?" — A csodálkozó ember r e- ménykedő ember. Hiszen a csodál­kozása azt jelenti, hogy olyas valakit lát, akitől mindent remélhet. A követke­ző 10 prédikáció azért viseli ezt a címet: „Oh Isten gazdagságának, bölcseségé- nek és tudományának mélysége!..." — A csodálkozó ember boldog ember. Ha nem az volna, nem tudna csodálkoz­ni. A következő 10 prédikáció azért vi­seli ezt a címet: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az atya, hogy Isten fiainak mondatunk!" Ez csak elég ok a boldog csodálkozásra! — A cso­dálkozó ember hálás ember. Hiszen azon csodálkozik, hogy olyasmi történt vele, amire nem számított, mert nem ér­demelte. A kötet utolsó 10 prédikációja azért viseli címül ezt az igét: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá?" — Mikor az ember leteszi a köny­A jövevénynek felragyog az arca s hajlong, majd hogy kezet nem csókol az igazgató úrnak. Matild egyre jobban nézi. — Hány évig ült? — kérdi. — Tizenöt évig. Tegnap szabadul­tam. Megint összevillan a házastársak sze­me. Két acélpenge. Ki ez az ember s mit akar? Az asszony végig tapogatja nézésével, mint a fényszóró az éjszaká­ba burkolt tájakat. Szeretné lehámozni arcáról a gyötrelmek rongyait, hogy lássa a múltat..; S mintha látná... Forróság önti el. Kázmért az aggodalom kínozza... Vad sejtések villámlanak fel egyában ... Szíve ver, mint a megbom­lott motor s nehéz lesz neki a szobá­ban a levegő. Retteg valamitől... Egy világ dőlhet benne össze. — Mától fogva bankunk alkalmazott­ja s megyek is intézkedni, hogy holnap munkába léphessen ... Addig várjon ... Mindjárt visszajövök. S már rohan is. Menekül valami előle s szeretné utolérni. Matild s az idegen meredt nézéssel esnek egymás arcába. Kutatnak a bizo­nyosság után. vet, nem az az érzése, hogy milyen cso­daszépen tud prédikálni Túróczy Zoltán, hanem az, hogy milyen csodálatos az az Isten, akiről Túróczy Zoltán ezt a 40 prédikációt alázatos, hivő, boldog, hálás csodálkozással elmondotta. Az előjegyzésből még megmaradt példányok darabonként 4 pengőért kap­hatók a Harangszó kiadóhivatalánál. — Csekkszám 30.526. Sz. J. CSALÁDI ÉRTESÍTŐ Születés. Lukács István kemeneshő- gyészi lelkészt és nejét, szül. Győrig Vilmát a jó Isten fiúgyermekkel ajándé­kozta meg, aki a szent keresztségben az István nevet nyerte. Halálozás. — Mikolik Kálmán, a bu­dapesti evangélikus polgári iskola ny. igazgatója 81 éves korában október 20.- án Budapesten elhunyt. — Szalay Dénes, v. gyülekezeti felügyelő életének 69., há­zasságának 46. évében sok szenvedés után október 24.-én Jobaházán elhunyt. — Feltámadunk! Szerkesztői üzenetek Lelkész Vecsés. A Belmissziói Mun­kaprogramul ára 5 pengő. — Érdeklődő. Amely számban a tárca hátul van, az valamelyik gyülekezet helyi lapjával kapcsolt szám. — G. E. Nincs építés rombolás nélkül, nincs magvetés gyom- lálás nélkül. Levelét köszönjük. — B. M. Beküldött írásait elolvastuk. Látszik raj­tuk, hogy meleg szívből sarjadtak. Kül­ső köntösük azonban nem olyan, hogy nyomtatásban megjelenhetnének. — B. Gy.-né Zalaszentgrót. Kedvesen írja: „A megszűnt Luther Naptárt úgy megszok­tuk a múltban, mint a mindennapi ke­nyerünket. A Harangszó-Naptárt lapoz­va, töretlenül kaptuk meg a megszokott karajt*. — Kicsoda maga? — Kérdi az asz- szony. — Hogy jön ide hozzánk? — Rankember voltam, láttam a cég­táblát s bejöttem. — Hová való, kicsoda, miért került fegyházba? — Ártatlanul. — Ártatlanul? — Úgy kapott az asszony az idegen­nek e szava után, mint a kutya a hus- darab után. — De beszéljen, kicsoda, micsoda? Beszéljen. Nevét nem merte kérdezni, mert félt, hogy szerte foszlik álma. — Ép tizenhat éve. Itt voltam alkal­mazva a Gazdasági Gépgyárban, mint könyvelő. Alig voltam még néhány nap­ja itt s egy este a gyárból jövet, amint átmentem a ligeten, eldörrent előttem egy lövés. Rohanok s látom, valaki me­nekül. Magas alak volt. Semmi különös­re nem gondoltam s belebotlok valami­be. Lehajolok... Ember... Hörög... Nézem s halántékából vér szivárog, de inkább éreztem, mint láttam. Felemelem, rázom s meghal a kezem között. Segít­ségért kiáltok. Tapogatok köröskörül a földön revorvert találok. Egy három méternyire feküdt az áldozattól. Való-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom