Harangszó, 1937

1937-10-31 / 44. szám

1937. október 31. 353. 5LVASSTJK A BIBLIÁT Milyen az evangélikus ember? Lassan áthajol az idő októberből no­vemberbe, de néhány napig tartsuk még magunk előtt az Isten Igéjének azt a tükörét, amelyben meglátjuk: milyenek vagyunk és milyenekké kell lennünk. Az evangélikus ember Október 31. Munkás. II. Timótheus lev. 2, 3. A munkálkodás parancsa nem átok az etnberen, hanem áldás. A munka bele van számítva földi életünk prog- rammjába. Ádám a bűnbeesés előtt is „művelte és őrizte“ az Éden-kertet. Csák a bűn következtében érezzük ké- nvelmetlep tehernek, átkos robotnak a munka kötelességét. De a Jézus Krisztus jó vitéze felszabadult a bűn hatalma alól és a Krisztussal együtt vallja: „Az én atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom!“ Áldott az Isten, aki munkát ád minekünk. Jaj volna, ha Is­ten megvonná a munka-lehetőségét. A munkanélküliség tönkretenne bennün­ket. Evangélikusok! Jézus Krisztus jó vitézei, örömmel hordozzátok a munka terhét! November 1. Sáfár. I. Péter lev. 4, 10. Valamim van, mindenem Tetőled van Istenem! Az életem, az erőm, az egész­ségem, élethivatásom, a gazdaságon', elki tehetségeim, a családom, gyorsan olyö életidőm — mind az Isten kegyel­nének ajándéka. Mindez tehát csak reám an bízva... egy kevés időre. Nem él- letek velük kényem, kedvem szerint számadó sáfár vagyok. Az ítélet nap­án mindenről el kell számolnom olyan liró előtt, aki a szívekbe és a vesékbe át! Akár százezer hold van reám bízva, kár napszám-fillérek fordulnak meg a ;ezemen, akár a bölcsek közé soroznak, ikár Írástudatlan senki vagyok — min­dig sáfár vagyok! Az Isten sokféle ke­gyelmének a sáfára. Evangélikusok! ki­ki amint kegyelmi ajándékot kapott, Isten törvénye szerint sáfárkodjék. November 2. Adakozó. Római lev. 12, 13. Nekünk olyan Mesterünk van, aki mindenét elosztogatta, csak a keresztjét tartotta meg magának. Nekünk olyan Mesterünk van, aki így tanította övéit: „Jobb adni, mint venni!“ És mégis mi­lyen nehezen nyújtjuk ki kezünket ada­kozásra. Pedig hiszen sáfárok vagyunk. Nem a magunkéból adunk, hanem abból, amit mi is úgy kaptunk, önmagunk szere- tete és féltése hányszor letérít a Krisztus­követés útjáról. Bosszankodunk, átkozó- dunk, zúgolódunk, ha rimánkodva ké­rő kezeket nyújtanak felénk. Nem mer­jük hinni, hogy a jó szívvel adott se­gedelmet busásan visszatéríti az Isten. Gúnyt Űzünk a szegényeknek abból a köszönő szavából, hogy „az Isten fi­zesse meg!...“ Evangélikusok! a szen­tek szükségeire, minden istenes, jó célra adakozók legyetek. November 3. Megelégedett. Filippi 'ev. 4, 11. Pál apostol „megtanulta“ a megelégedést. Vájjon kitől tanulta meg? Jizonyára attól a Krisztustól, aki el- nondotta, hogy „a rókáknak barlang­juk vagyon, az égi madaraknak fész­kük, de az ember Fiának nincsen fejét hova lehajtani“ — és mégsem elége­detlenkedett, pártos szóra nem nyílt meg ajka. Jézus közelében csak megelé­gedett emberek élhetnek. Ma igen tá­vol élhetünk Tőle, mert az elégedetlen­ség nagyon megsokasodott, önmagunk­kal túlon-túl meg vagyunk elégedve, a külső körülményeinkkel meg mindig elégedetlenek vagyunk. Pedig ennek ép­pen fordítva kellene lenni. Hitedet, sze- retetedet, hűségedet állítsd a szent elé­gedetlenség mércéje alá, külső élet- körülményeidet mérd hozzá Krisztusod földi életéhez. Evangélikusok! egy zú­golódó, elégedetlen világban van-e a szivetekben megelégedés? November 4. Jót cselekvő. Jakab lev. 2, 18. „Könnyű az evangélikusoknak! Azoknak csak hinni kell s azok a jó cselekedetek nélkül is üdvözülhetnek! Luther azt tanította, hogy az ember ke­gyelemből hit által nyeri el az üdvössé­get!“ ...így dobálják felénk a csúfo­lódás szavait, melyekben az a vád rej­lik, hogy az evangélikus ember élheti a legfertelmesebb életet, csak hite le­gyen —- mégis üdvözöl. Csakhogy az olyan hit, amelynek jócselekedetei nin­csenek, megholt őmagában. Luther nem is a jócselekedetek ellen beszélt, hanem a jócselekedetek érdemszerző üdvözítő ereje ellen. Kegyelemből, hit által üd­vözölünk, de ha megvan bennünk ez az üdvözítő hit, akkor nem is tehetünk mást csak jót. Az üdvözítő hit mindig jócse­lekedetekben mutatkozik meg. Nem te­het másként! Evangélikusok! Üdvözítő hit birtokosai, mutassátok meg az élő hit jócselekedeteit. November 5. Élete tartozás. I. Ti- motheusi lev. 5, 8. Az életem nem az enyém. Tartozom vele másoknak. Leg­első sorban is azoknak, akiket Isten a szívemhez legközelebb állított. Reám néz a családom, élettársam, gyerme­keim .. .magamra vessem-e helyettük az életgondok terhét s az értük könyör­gő imádság gyönyörűségét? Aki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagad­ta és rosszabb a hitetlennél. Valamikor közmondás-szerű volt az evangélikus családok áldott együttélése. Luther csa­ládi élete ma is mintája lehet az igazi, komoly önfeláldozó családi életnek. Tudjátok-e, hogy Krisztusnak legelső sorban nem is fényes templomokra van szüksége, hanem néki élő, benne élő családokra! Evangélikusok, aki az övéi­ről és főképpen az ő házanépéről gon­dot nem visel, az a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél. November 6. Hazáját szerető. Lukács ev. 19, 41—44. Jézus hazaszeretetének egyetlen bizonyságát vettük: a könnyeit. Amint jövendőt látó szemei elé oda sö- tétlik Jeruzsálem közeli végromlása, megindulnak könnyei, hogy megsírassa azt a napot, amikor Jeruzsálemben nem marad kő kövön ... Követőinek ebben is példát hagyott. Jézus tudta, hogy ha­zájának is népének is a legveszedelme­sebb ellensége a bűn, amely befészkeli magát a szívekbe, s harcra kelt a bűn­nel. Az evangélikusok hazaszeretete a múltban mindig messze világított. Hit­hőseink egyben nemzeti hőseink is. Bol­dogok vagyunk, hogy hiven őrködve ol­táraink mellett, szolgálhattuk a hazát is. Az 1848. szabadságharcunk után a magyar evangélikus egyháznak mind a négy püspöke rabságot szenvedett azért, a szivük gyökeréig magyarok voltak. _______HA^ANGSZÓ________ M a is sokat vár tőlünk a haza. De hi­szen mi éppen arra vagyunk teremtve, hogy sokat elbírjunk. Evangélikusok! ezt a hazát szeressétek. Nagy Miklós. KARCOLATOK Tunya lelki ismeret: ébredj! Magyarhoni evangélikus egyhá­zunk a reverzális-törvény 40 esz­tendeje óta közel 8000 reverzál ist vesztett. Ez körülbelül 60.000 lé- lek-veszteségnek felel meg. Ez egyrészt azt jelenti, hogy 40 év óta 60,000 lelket halásztak el tőlünk, másrészt pedig azt jelenti, hogy hűtlenség folytán elveszte­gettünk 60.000 lelket. Egy hatal­mas esperesség telne ki belőle. Tunya lelkiismeret: ébredj! HETIKRÓNIKA Finnország kultuszminisztere Buda­pestre érkezett. A minisztert ünnepé­lyesen fogadták. Látogatásával kapcso­latban magyar-finn kulturegyezményt írtak alá. — Budapesten felavatták a világháború magyar tüzéreinek emlék­művét. — A kaszáskeresztesek fegyve­res lázadásra irányuló szervezkedésé­nek nagy bűnpörét a napokban tárgyal­ta a bíróság. A lázadás vezérét Böször­ményi Zoltánt két évi és két hónapi fegyházra, a többi résztvevőket is igen súlyos börtönbüntetésre ítélték. — A belügyminiszter szigorú rendszabályo­kat léptetett életbe a lázító szélsőséges sajtó ellen. Az új rendelet alapján a „Bátorság“ című nyilapkebesztes lapot be is tiltották. — Davies magyarbarát angol képviselő nagy előadást tartott Amerikában melyben hangoztatta, hogy „középeurópában nem lehet béke amig ezerszámra elnyomatás alatt élnek ma­gyarok.“ — A spanyol felkelők Gijon város elfoglalásával fontos győzelmet arattak. — Hivatalos olasz bevallás sze­rint negyvenezer otasz harcol spanyol - országban. — A spanyol ügyben a be- nemavatkozás helyzete súlyos válságot állt ki. Anglia higgadtsága azonban újra elhárította a háborús veszélyt. Eden ki­jelentette, hogy még súlyos kérdések várnak megoldásra. — Palesztinában erős megtorlásokkal felel az angol kor­mány az arab terrorhadjáratra. Az utóbbi időben a lázadó arabok számos véres merényletet és gyújtogatást kö­vettek el. — A kínai hadszíntéren a ja­pán előnyomulás megakadt. Többfelé kisebb kinai győzelmeket jelentenek. A japán bombázás következtében Kínában pestisjárvány ütötte fel fejét. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom