Harangszó, 1937
1937-10-24 / 43. szám
342. nem akarnak a gyökeréhez nyúlni. Felületes cselekvésük csak látszólag helyes és csak külsőleg irányul a gonosz ellen. Isten egészen másképpen cselekszik, mert ö nem ismer fél megoldásokat. Nem célja ugyan a világ elítélése, hiszen egyszülött Fiát annak megmentésére küldi. Ez azonban csak úgy történhetik meg, hogy minden rejtett s homályba burkolt napfényre kerül, hogy igy mindenki megismerhesse, hogy mi a jó és mi a gonosz. Természetes, hogy az, aki akkor, amikor Isten „világosságot“ küld, elrejtőzik a sötétségben, Isten elutasító Ítéletét vonja magára s végül is az örök sötétségre jut. Addig, amig homályba folyik az élet, azaz nincsenek Istentől küldött emberek, bizonytalan magatartással is lehet élni. A felülről jött világosság azonban mindenkit döntésre szólít fel. Hogy Isten milyen komolyan veszi a jó és a gonosz közötti gyökeres döntést, a sötétség feltárását és a képmutatás elitélését, azt megmutatja nekünk Jézus halála. Krisztus keresztre feszítésében a világ elítéli, kárhoztatja önmagát. (Ján. 12, 31.) Hiszen az Ö elítélésében és megfeszítésében mindaz előtör, ami addig a nagy „kegyesség“ takarója alatt rejtőzött. Azok, akik az egyetlen jót és tökéletesen tisztát kitaszítják körükből, maguk ítélték el önmagukat, s mutatták meg, hogy lényük alapjában istentelenek és tisztátalanok. Mivel pedig magunktól mi sem tudtunk volna ilyen látszat-kegyességnél többet elérni, nagypéntek eseménye a mi ítéletünk is. A nagy döntések és elhatározások, amelyeket Isten előidéz, a történelemnek mindig egy meghatározott időszakában következnek be és pedig csak egyszer és visszavonhatatlanul. Ilyen alkalmakkor egy egész nemzet, vagy egyház sorsa függ a vezetők magatartásától. Egy egész nép (zsidóság) sülyedt évszázadokra lelki vakságba és anyagiasságba azért, mert vezetői egy meghatározott történelmi pillanatban Jézus és apostolai üzenetét nem fogadták be. Az Ujtestámentom ugyan biztató kilátásokat tár fel arra vonatkozólag, hogy egy ilyen Ítélet is végeredményben jóra vezethet. (Róm. 11. 32.) Láthatjuk azonban azt is, mily megrendítő következményei lehetnek hosszú időre annak, ha az emberek az egyszer adott döntő alkalmakat félreismerik, vagy elmulaszt- j ák. A történelem minden tiélet-ideje hírnöke és előkészítője az utolsó nagy elválasztásnak és döntésnek az utolsó Ítéletnek. (Máté 25, 31—46.) Fordította: Garam Zoltán. Vezérlő fény címen adta ki a Brit- és Külföldi Bibliatársulat az elmúlt év bibliaterjesztő munkájáról szóló beszámolóját, amelynek néhány adatát idejegyezzük. A Társulat ezer iratterjesztővel végzi a bibliaterjesztés munkáját szerte a világon. Az elmúlt évben 11,343.948 bibliát terjesztett el a Társulat. A bibliaterjesztő munka elmúlt évi kiadása 387.139 angol font, körülbelöl 8 millió pengő. Bizony vezérlő fény a biblia! — Lábaink szövétnekel! HARANGSZÓ Példátlan gyorsasággal fogyott el, — mint jeleztük, — a Harangszó-Naptár első kiadásának 10,000 példánya. Már készül a második kiadás. Sürgősen kérjük a további megrendeléseket, bogy időben lássuk: hány példányban jelentessük meg a második kiadást. Olvasóinkat arra kérjük, hogy Naptár-igényüket minél előbb jelentsék be az illetékes lelkészt és tanítói hivatalnál, nehogy a késedelem miatt naptár nélkül maradjanak a következő esztendőre! OLVASSUK A BIBLIÁT Milyen az evangélikus -ember? Október a reformáció hónapja — tehát a mi hónapunk. Ennek a hónapnak bibliaolvasása legyen számunkra tükör- betekintés. Az Isten Igéjének tükrében lássuk meg: milyenek vagyunk és milyenekké kell lénnünk! Az evangélikus ember Október 24. Lelkiismeretes. Apostolok Cselekedetei 24.—16. „ ... mert nem tanácsos és nem is becsületes dolog, hogy az ember a lelkiismerete ellen cselekedjék!“ Ezt mondja Luther a wormsi hitvallásban. Luther jehát a lelkiismeret embere volt, mert a Krisztus embere volt. Pál apostolnak is minden törekvése oda irányul, hogy „botránkozás nél'. küli jó lelkiismerete legyen az Isten és az emberek előtt mindenkor.“ Egyetlen lelkiismeretlen ember felmérhetetlen kárt okozhat magának, családjának, nemzetének, sőt az egé'sz világnak. Tele van a föld jajszóval és rettegéssel — mert tele van lelkiismeretlen emberrel Luther népe, evangélikusok! nekünk kell megint törvénnyé tenni, hogy nem tanácsos és nem is becsületes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni! Október 25. Szolga. Máté ev. 20—26. Régi, igaz megállapítás az, hogy az embernek szolgálni kell. Nem lehet kivételt tenni senkivel sem. A főkérdés inkább az: kinek szolgál az ember? .. . Szolgái lehetünk az ördögnek és szolgálhatunk az Istennek. A II. hitágazatban mi arról teszünk bizonyságot, hogy Krisztus minket az ördögnek hatalmából kiszabadított és az Isten szolgáivá tett. Aki pedig az Istennek szolgál, az nem teheti, hogy örömmel szolgája ne legyen felebarátjának is. „A keresztyén ember a szeretetben mindenkinek köteles szolgája!“ — mondja Luther, mert Krisztus igy intette tanítványait: „Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok...“, A legkoldusabb ember is nagyon hajlamos az uralkodásra, mindnyájan kaphatók lennénk az egymás feletti hátalmaskodásra. Evangélikusok 1 a Krisztus szellemében tudtok-e még egymásnak szolgálni? Október 26. Szabad. Galata lev. 5— 13. Az Istennek szolgáló embert lehet 1937. október 24. igazán szabad embernek nevezni. Szolgálata nem a rabszolgák kényszerűsége, hanem a fiú önkéntes önátadása az ő atyjának. A szeretet korlátain belül mindenek szabadok néki. A Krisztusban élő ember született király, vagy még több ennél: az Isten gyermeke, aki az Urra nézve boldogan és szabadon élvezi mindazt, amit az atya néki adott, övé a világ és ennek minden öröme és ajándéka, amiket hálás szívvel élvez az Ige parancsa szerint. Felszabadul a hiábavaló emberi megkötöttségek alól, a lelket ölő ceremóniák vasgyürüjéből, a „szentek“ közbenjárásának útvesztője helyett a Jézusban egyenes utat talál az Istenhez, Egyetlen tekintélye van — maga az Isten, egyetlen törvénye — az evangéliom, egyetlen közbenjárója — a Krisztus, egyetlen menedéke — a kereszt... Evangélikusok! értékelitek-e még valamire ezt a szabadságot? Október 27 Állhatatos. I. Korinthusi lev. 16—13. Luther élettörténetéből mindig büszkén szoktuk kiemelni a wormsi jelenetet. „Ha Wittenberg és Worms között akkora tüzet raknának, hogy a lángok az eget vernék, én akkor is el mennék!“ — mondja a reformátor. Nem ijeszti meg a császár jelenléte, sem ellenfeleinek kemény hangja. Megáll a hitben! Luther olyan, mint az acélrud. Meggyőződésétől nem lehet eltéríteni, sem átokkal, sem halálos fenyegetéssel ... Nagyon büszkék lehetünk a mi Lutherünkre!... S ennek az évnek a tavaszán az egyik jezsuita páter úgy nyilatkozott, hogy hitükben ma a legállhatatlanabbak a lutheránusok. Nem mertem vele vitába szállni, mert eszembejutottak a kárunkra adott reverzálisok, meg a szomorú kitérési statisztika. Evangélikusok álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Október 28. Megbocsátó. Máté ev. 18, 21—22. Péter kérdi: Uram hányszor lehet megbocsátanom? Még hétszer is? Jézus felel: Még hetvenhétszer ’is!.,.. Megbocsátás! Könnyen kimondható szó, de milyen nehéz megcselekedni!... Fellázad bennünk, ami por és salak. Hősies cselekedetnek csak a megtorlást tartja az ember. Szemet szemért!... De a Krisztus követés útja mindig a megbocsátás hegyormán vezet által... Sokszor mennyi bántalom és rágalom hull reánk magyar evangélikusokra. Sokszor felforr a vérünk és ágaskodik bennünk az indulat. De ne felejtsük el azt sem, hogy ilyenkor az Isten a megbocsátás nagy gyakorlatát tartja, hogy mi is tudjuk felelni: még hetvenhétszer isi... Evangélikusok! tudtok-e megbocsátani, a gonoszért jóval fizetni? Október 29. Hűséges. I. Korinthusi lev. 4, 1—2. Ez a mai világ kirívó példáit mutatja fel a hűtlenségnek. Szövetkezett nemzetek máról holnapra cserben hagyják egymást. Politikusok egyéni érdekük szerint változtatják elveiket. Munkások, diákok hűséges odaadás helyett felületes nemtörődömséggel dolgoznak. Nem szent a házassági eskü sem. Korunkat már az elválások korának kezdik nevezni. A hűtlen vagyonkezelések, a panamák bőséges anyagot szolgáltatnak az újságoknak. Pedig ami a sáfárokban megkivántatik az, hogy mindegyik hűnek találtassák!... A miniszter a miniszterségében, a tanár a tanításban, a föld- míves a napi munkájában, a pap a szün-
