Harangszó, 1937
1937-10-03 / 40. szám
28. évfolyam. 183Í. október 3. 40. szám. Alapította: K AH! BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-8zóvetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malttklat tanév alatt UthatanUnt ■ KIS HARANG8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacsokkazámla 30.52a ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunkl A H*rangaió ■zerkesrtő-kiadóhivatala GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér Az igazi hazafi. Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Ür cselekedjék úgy, amint néki tetszik. Sámuel második könyve 10, 11. Tudnivaló, hogy a világi felsőség egész uralma Isten rendelésén és a keresztyének imádságán nyugszik. E kettő fogja fenntartani is, ameddig szükség van rá. Mert e két oszlop hordozza az egész világot. Ha e két oszlop nem lesz többé, akkor minden ösz- szedül, amint majd az utolsó ítéletkor kitűnik. Sőt már most is látjuk, hogy kormányok rendülnek meg s birodalmak vannak szétesőben, mert meginogtak és töredeznek a tartó-oszlopok. Aminthogy nem is lehet ez máskép, ha egyszer a világ nem szíveli az igét, üldözi, sőt elemészti az ártatlan keresztyéneket és szünet nélkül dühöng saját tartó-oszlopai ellen mintha őrült házigazda módjára maga akarna mindent halomra dönteni. Nos, hát mi kitartunk, ameddig bírunk, ha semmi hasznunk nincs is belőle. De, ha egyszer netán elhallgat az Isten igéje és a keresztyének imádsága, akkor a világnak legyen irgalmas saját istene, — az ördög! Dr. Luther Márton. Emlékezzél mi történék, Uram, mirajtunk, És tekintsd meg mily nagy itten a mi siralmunk, . Ostorodat vonta reánk a mi nagy bűnünk, Azért hozzád kiáltani mi meg nem szűnünk. Az egyházért élünk, vagy az egyházból élünk?! Sok ember a hitéből is üzletet szeretne csinálni. Ügy tesz, mint Jákob a pusztában: „Ha az Isten velem leend és megőriz engem ezen az úton, ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem: akkor az Úr leend az én Istenem.“ (I. Mózes 28, 20—21.) Mindenesetre Jákob volt az első, aki üzletté tette a vallást, de semmi esetre sem ő az utolsó. Ma is sokszor halljuk: ,,Ha az egyház mellém áll, akkor én is az egyház mellé állok.“ Ebben természetesen burkoltan mindjárt ott van a fenyegetés is: „Ha pedig az egyház ezt nem tenné, akkor ám lássa következményét!“ Tudunk ifjú párról, aki ezzel állított a lelkésze elé: „Ha az evangélikus egyház állásba tesz, akkor megesküszünk az evangélikus templomban; ha pedig nem akkor elmegyünk esküdni más templomba.“ Tudunk iparosról, aki úgy nyilatkozott, hogy „evangélikusnak lenni rossz üzlet, mert ez az egyház kevés kereseti lehetőséget nyújt a tagjainak.“ Hányszor tapasztaljuk, hogy egy-egy választás után — amelyből természetesen nem kerülhetett ki mindenki győztesen — a kisebbségi párt emberei sokszor hónapokig elmaradnak a templomból. S említsük-e azokat a — sajnos — nem ritka eseteket, mikor valaki, ha magasnak találja egyházi adóját, azonnal kitéréssel feryegetődzik. Bizony sokan vélekednek úgy, hogy a hit és az egyház is arra való, hogy földi értelemben nékik hasznot hozzon, előnyöket kamatozzon, támogatást, — kenyeret jelentsen. Az ilyenek élősködni szeretnének az egyház testén. Mint a patkányok. A hajón patkány is él és kapitány is él. Csakhogy a patkány a haj óból él, a kapitány pedig a hajóért él. Következésképpen a patkány csak addig marad a hajón, míg az elég erős ahoz, hogy védelmet nyújtson, míg elég meleg ahoz, hogy fészkelni lehessen benne s zsákjai tele vannak annyira, hogy lakmározni lehet belőle. De mihelyt egyszer veszedelem támad, az élősködő, p-atkáriyh&d bőrét r * . 'N mentve hurcolkodik más hajóra. Az evangélikus egyház hajóján élni ma nem jelent különösebb életveszedelmet. Az árbocon történelmi dicsőség zászlója leng, vitorláit békés szél dagasztja, van készlete és el lehet rajta jutni valahova. De ha az Isten próbatévő akaratából egyszer megroppanna egyházunk hajójának a bordázata, ha evangélikusnak lenni nem előnyt, hanem valóban hátrányt kezdene jelenteni, ha elérkeznék a súlyos áldozatok kora, vájjon hány élősdi patkány-evangélikus hurcolkodnék át azonnal idegen hajóra?! Az egyház nem arra való, hogy belőle éljünk, hanem, hogy érte éljünk: Az egyház nem kereseti lehetőségek piaca, hanem áldozatok oltára. Nem ilyen, meg olyan előnyért vagyok evangélikus, hanem ilyen, meg olyan, — minden hátrány ellenére is evangélikus vagyok. Akkor is, ha ráfizetek, akkor is, ha hűségem keresztté válik számomra. Azt mondom, amit Péter: „Uram I kihez mehetnék?,.__
