Harangszó, 1937
1937-08-08 / 32. szám
256. HARANGSZÓ 1937. äugusztus 8. gen állami önkény politikai elnyomása is. így az ellene kifejtett ellenállás sem párosult nemzeti szabadságtörekvésekkel, mint ahogy ez nálunk (Bocskay, Bethlen) történt. Ezért aztán az osztrák protestantizmus kiirtása sokkal tökéletesebben sikerült. Az üldözés 1781- ig, a türelmi rendelet kiadásáig tartott, igazi egyenjogúságot azonban csak az 1861.-i vallásügyi pátens hozott. így azután érthető, hogy ma Ausztriában az ágostai hitvallású evangélikusok a lakosságnak mindössze 3.7%-át teszik ki, (kb. 260.000 lélek.) A gyülekezetek száma 114, melyekben 156 lelkész működik. 96 templomuk, 30 kápolnájuk és imaházunk van. Van evangélikus középiskola és tanítóképzőintézet is. A bécsi egyetemen evangélikus theológiai kar is működik. Az egyházi sajtó ügyét mintegy 20 különböző egyházi lap és öt egyházi kiadóvállalat szolgálja. Több egyház) árvaháA és gyermekmenhely közül meg kell említeni legfontosabb szeretetin- tézményüket, a gallneu- kircheni diakonisszaintézetet, amelyet az osztrák belmissziói szövetség tart fenn. Az egyház kormányzását legfelsőbb fokon az egyháztanács intézi. Újabban foglalkoznak a püspökválasztás gondolatával. Az állam az egyházi cselekményeket büntetőjogi védelemben részesíti, ezenkívül anyagi támogatást is nyújt. A református egyházzal a kapcsolatok tok igen élénkek és barátságosak. Az utóbbi időben nagyot változott az evangélikus egyház és az állam viszonya. A háborút követő években, a szociáldemokrata uralom alatt megerősödött Ausztriában a még háború előtt keletkezett „el Rómától!“ nevű mozgalom. Ennek következtében igen sokan léptek ki a róm. kát. egyházból; ezek egy része felekezeten kívüli lett, más része evangélikus, de jórészt azért, mert „itt kevesebbet kell hinni“, — már tudniillik ezt gondolták. Az új, katolikus rendi Ausztria aztán megszüntette a felekezetnélküliséget. Ekkor ismét igen sokan csak azért lettek evangélikusok, hogy ne kelljen róm. katolikusokká lenniök. Hogy az ilyen betérések egyházunkra semmi nyereséget nem jelentettek, az nyilvánvaló. Ehhez jött még 1933 óta az a súlyosbító körülmény, hogy igen sok nemzeti szocialista érzelmű osztrák katolikus tért át hozzánk azért, mert politikai meggyőződését a katolikus egyházban nem érvényesíthette, sőt a katolikus Ausztria politikája kimondottan nemzeti szocialista-ellenes volt így kezdődött a nagy hírnévre vergődött „áttérési mozgalom“, melynek során sokezer betérő kérte felvételét az evangélikus egyházba. Hogy ez a meggyőződés nélküli, politikai színezetű betörés szintén nem vált javára egyházunknak, az világos, annál is inkább, mert súlyos következményekkel járt az egyház és állam viszonyára. Az állam ugyanis — részben joggal, részben a valóságot túlozva — az evangélikus egyházban az államellenes nemzeti szocialista mozgalom fészkét kezdte látni, az „evangélikus“ és „hitlerista“ nevek las- sankint cserefogalmakká lettek, s az állam az egyház formális üldözésébe kezdett. Ez a helyzet ma már valamit javult, ami főleg néhány evangéliumi lelkületű, politikától távol álló lelkész felvilágosító munkájának köszönhető. Ha az ausztriai evangélikus egyház megmarad ezen az úton s egyedül az evangéliumot hirdetve, csak az ige egyháza akar lenni, akkor méltán remélheti az állami nyomás enyhülését, — de ami a legfontosabb: egyedül igy lehet engedelmes az ő fejének és Urának, Krisztusnak! A gyón! pap fia. Ez esztendő junius havának 25-én volt huszadik fordulója a világháború legnagyobb költője, a premysli véres ostrom s a krasznojarszki hadi fogolytábor vértanú hőse — Gyóni Géza halálának. Nem teljesedett bé a gyóni pap költő fiának végső vágya, aminek „Ének a gránicon" című versében adott hangot, felajánlván szíve vérét az Istennek, hogy öntözze meg véle a Teremtő a magyar rögöt, hadd nőj jön abból, boldog aratáskor, hazai rónán egy áldott kalász. És nem teljesedett bé a gyóni pap költő fiának az a vágya sem, hogy „az igaz ügy diadalával koszoruzottan térnek majd meg a hpsök a honi földre, s ő a költő megkeresi a gyóni temetőt.“ „Szegény öreg pap lent a sírban Az én apám, tudom, hogy nem aludt Mig messze észak gyilkos éjszakáin Fiai fölött égtek a faluk. Szent öreg úr, néhai pásztor Sírja tövében pihenőt lelek, Beszélek néki népe tavaszáról S megáidnak áldott apai kezek.“ A papfiú ott alussza álmát messze északon a Krasznojarszk-gorodoki hősi temető fagyos röge alatt, nem adatott meg néki, amit a rajongásig szeretett testvér, Mihály főhadnagynak mondott, „kivel az ítélet harmadik hónapjában az ostromlott várban testvéri ölelésre összehozta őt az Ur.“ Nem adatott meg a gyóni pap fiának az, amire vágyott, amit a második ostrom pokoli tüzében igy énekelt lantján: „Harcos dicsőség koszorúját Szegény öreg pap sírjára teszem, Az Ür velünk volt, apám visszajöttünk, Szabad földben nyugodj már csöndesen." Húsz esztendeje annak, hogy a gyóni pap fia, a magyar irodalom hallhatatlati költője s virágjában letört nagy ígérete, evang. anya- szentegyháztinknak is — mint Berzsenyi, Petőfi, örök büszkesége — ott alussza álmát a go- rodoki hadifogoly temetőben. A vasi középegyházmegye ezidei közgyűlésén indítvány tétetett, hogy egyházkerületünk őszi közgyűlésén tisztességet tegyünk a gyóni pap fai emlékének, hamvai hazahozatalára a gyűlés tagjai tehetségük szerint adakozzanak, hogy hazatérhessen honi földbe a honi föld e nagy fia. Gyülekezeteink pedig iskoláinkban — ne a templomokban — tartsanak küzművelődési előadás- sorozatban Gyóni ünnepeket, megújítván a gyóni pap fiának emlékét. Hozzuk haza s temessük a „szent öreg úr, néhai pásztor“ mellé a hős fia hamvait, hadd fakadjon azokból egyházért, hazáért, szabadságért kiontott vére nyomán hazai rónán egy áldott kalász ... Jánossy Gábor. Érdemes tudni, hogy a nemrég meggyilkolt szerb király dédatyia egyszer saját szerbjei elől Magyarországon talált menedéket; hogy a hires Garibaldi jobbkeze a magyar Türr István volt; hogy 1871. január 18-án a magyar városok 18.000 aláírással tiltakoztak a képviselőházban az ellen, hogy Németország Elzász Lotharingiát Franciaországtól elvegye; hogy Franciaország 8 év múlva a nagy szegedi árvíz alkalmával úgy mulatta meg háláját, hogy a párisi nagyopera a magyar árvízkárosultak javára hangversenyt rendezett, amely 250.000 frankot eredményezett; hogy Franciaországnak voltak tiszta magyar huszázezredei is; Ft világ legnagyobb bibliája. Vajnai Lajos amerikai honfitársunk kézinyomással elkészítette a világ legnagyobb bibliáját. 10.000 oldala van, hosszúsága 2 méter 48 centiméter, szélessége 1 méter 24 centiméter. Súlya több mint 4 mázsa. 8.700 munkaóra alatt készült. Ezzel szemben vannak gyufadoboz- kicsiségü teljes bibliák is. — A legfontosabb azonban az, hogy legyen valamiféle bibliánk és olvassuk azt!
