Harangszó, 1937
1937-01-24 / 4. szám
26. WARANÜSZÓ 1^37. január 24. az ember lényegének kiteljesítésében, vagyis a nevelésben bírja. Ezen általános pedagógiai elv evangélikus iskoláinkra vonatkoztatva azt jelenti, hogy evangélikus lelkületű, hitű és életű embereket kell nevelnünk. Ezt az egyéni vallásosságot azonban egyedül az egyház közösségében nyerheti el az ember. Az egyházon kívül ezt a vallásosságot kiépíteni nem lehet. A vallásos nevelésnek mindig az egyházközségben való életre kell nevelnie. Meg kell szerettetnie a gyermekkel az egyházat, amely számára saját gyülekezetében s a gyülekezet életében válik valósággá. Az egyházi életre-nevelést szolgáljuk azzal, ha megteremtjük iskoláinkban az iskolai gyülekezetét, mely kicsiben lemintázza és a gyermekek számára valósággá teszi a nagy gyülekezet életét. Három célt közelítünk meg ezáltal. Kielégítjük a gyermek lelkének öntudatlan vágyakozását s a mesék képzeletvilágából meggondolt lépegetéssel átvezetjük a vallás világába, melyben örök igazságok áramlását érzi. Azután tervszerű munkával cselekvővé tesszük. Kiemeljük tétlen mozdulatlanságából, melyben külső hatalmak és rajta kívül- áló tényezők mozgatott bábuja csupán, nem pedig saját érzéseinek indításából, saját lelkének kielégülését kereső egyén. Végül az iskolai gyülekezet közösségének és munkájának kidolgozásával ráneveljük a gyermeket a későbbi gyülekezeti életre. Megéreztetjük vele a gyülekezet fontosságát, nélkülözhetetlenségét és áldását. Feltárjuk előtte a gyülekezeti élet drága értékeit, melyeket ép- ely kevéssé nélkülözhetünk, mint a mindennapi kenyeret, a levegőt, a napsugarat: Isten igéjét, az imádságot, az egymással egybekapcsoló szeretetet. Megértetjük a közösség fenntartásának szükségét, az áldozat, a munka és fegyelmezés nélkülözhetetlenségét. Ha azután a gyermek kilép az iskolából, a kis gyülekezetből belép a nagy gyülekezetbe. Érett belátással és hívő szívvel ugyanazt keresi, amit az iskolai gyülekezetben már megszeretett és ugyanazon kötelességek vállalására lesz hajlandó, mint aminőnek az iskolai gyülekezetben megismert, természetesnek és szükségesnek ítélt. Az iskolai gyülekezet összhangban áll az iskola feladatával és belesimul az egyház hivatásába. Az iskola és egyház lényegét valósítjuk meg, annak szolgálatát töltjök be, midőn az iskolai gyülekezetei életbeléptetjük. Elgondolásom szerint az iskolai gyülekezet a gyülekezet teljes életét éli. A tanító belátása szerint kötött, vagy kötetlen formában, szervezettel ruházza fel önmagát. Van igeszolgálati élete, van építőmunkája és van szeretet-közösségi életnyilvánulása. Az iskolai gyülekezetnek van külső szervezete. Van igehirdetője és pedig a gyülekezet lelkésze és az iskola tanítója. Választhat magának egyházfit, aki a reggeli áhítathoz előkészíti a bibliát, korálkönyvet, kiírja az énekszámot. Választhat gondnokot, ki a gyülekezet anyagi ügyeit végzi és alakíthat néhány tagból álló presbitériumot. Lehetnek diakónusai, kik a gyülekezet megbízásából különböző feladatokat végeznek. Az iskolai gyülekezet a nagy gyülekezethez hasonlóan, igeszolgálatot végez. Ez történik a reggeli bibliaolvasással, melyet iskoláinkban néhány évvel ezelőtt kötelezővé tettem. Ezt szolgálja a reggeli ének és imádkozás. Ez történik a gyermek-istentisztelet által is s a nagy gyülekezet templomi isten- tiszteletén való részvétellel. Külső vonások is érezhetővé teszik az iskolai gyülekezet igeszolgálatát. Az istentiszteletre előkészülés. A prédikáció alapigéjét előzetesen elolvassák és röviden megértetik. Az iskolából együtt mennek a templomba, elindulásuk előtt rövid fohászt mondanak. Előkészülnek a liturgikus istentiszteletre, sőt ilyent maguk is tartanak. Az iskolai gyülekezet építő-munkát végez. A nagy gyülekezethez hasonlóan gondoskodik saját szükségleteinek fedezéséről. Bibliát, vagy néhány énekeskönyvet keli beszereznie, talán egy Krisztus-képet. Tagjainak áldozata csupán néhány fillér, de megtanulják, hogy a gyülekezet szükségleteit csupán áldozattal lehet kelégíteni. Segítik a szegény gyermekeket: tízóraival, tankönyvvel, palavesszővel, stb. Megtanulja, hogy a szeretetmunka hozzátartozik a gyülekezet munkájához. Résztvesz a nagy gyülekezet életében. Ha orgonaépítésről, hősök emléktáblájáról, vagy harangbeszerzésről van szó, az iskolai gyülekezet munkába áll s meghozza áldozatát. Nem lehet a nagy gyülekezetnek új alkotása, melyből hiányoznék a gyermek-szívek hozzájárulása. Vannak különleges feladatok is. A gyámintézeti fillér-gyűjtést külön diakónus végezheti. Éppen így a gyermek misszió-szövetség fillérgyüjtését i§. Külön megbízott végezheti a gyermek-sajtó munkáját. Az iskolai gyülekezet a szeretet- közösségét éli. Egy nagy családot képez: atyjuk a tanító, ők pedig egymásnak testvérei. A család szívén átmoso- lyog és átsír a gyermekek élete. Beteg társukért imádkoznak. Az egészségesen visszatérőt Istenhez vitt hálaadással fogadják. Névnap, születésnap az iskolai gyülekezet ünnepe. A tanító bibliai Zrínyi prókátora. 13 Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. ZR1NYINÉ (nevetve): Oh gonosz ember! Tudhattam volna, hogy így járok. Prókátori éles nyelve csak nem kímél senkit. WITTNYÉDY: Oh kegyelmes asszonyom, ha oly időket élnénk, hogy a vakbuzgó nagyasszony egy főlutheránust választana párjának, akkor úgy is egységes, erős nemzet volnánk. De most mit látunk? Báthori Zsófia, Draskovich Sára, Forgách Mária, mint vészes szirénák, ahelyett, hogy maguk fiakat szülnének, prédikátorok árváit hordatják ki a határra. Ha pogány volna is, gyarapítani, nem pusztítani kell e szaporában magyar fájt. ZRINY1NÉ: Igaza van. Ezért meg is feddem a nászasz- szonyt. De most ne ragadja el a keserűség, ma lakomát ülünk. És még Bethlen öcsém sem referált párisi útjáról. BETHLEN: Éppen most számoltam be, kegyelmes asszonyom. Sok ígéret, kevés cselekedet. Becsben Gremonville követ kezébe van letéve sorsunk. Lajos király és a francia tanácsosok is hozzá utasítottak. ZR1NYINÉ: Gremonville igen sima diplomata, szellemes, nagyeszű ember. A bókot, Ígéretet bőven szórja, de annál szőkébben az aranyat. Mikor a jámbor Lipót királyt legjobb él- cekkel nevetteti, akkor csalja meg legcsúfosabban, önzése határtalan. Most beszéltem ismét vele.. Legyenek nyugodtak Amit ki lehet belőle venni, azt én kiveszem. WITTNYÉDY: A bántól várnak színvallást és kötelező Ígéretet. ZR1NYINÉ: Errenézve mindent megteszek, ő sem nézheti hazája vesztét tétlenül. Bízzák ezt én reám. Férjem szíve már a franciáké. WITTNYÉDY: Mi is Bethlen öcsémmel mindjárt a lakodalom után Csáktornyára sietünk. Vadászni megyünk, de vol- taképen a kakas és kétfejű sas dolga szólít oda. Vigyáznunk kell a bánra. Gonosz ármány veszi körül, de ő nem hiszi és nem fél. 20. JELENET. Az előbbiek. Szabiik. Majd Erzsiké, Arm- pruszter és Fatime. SZABLIK (a mellékajtón a fejét bedugva): Kezdhetjük már a muzsikát, tekintetes uram? Itt van már a vőlegény! (Meglepetve mind felugranak.) ZRINYINÉ: Micsoda orcátlan tolakodás ez itt, ilyen órában. WITTNYÉDY: Adta gonosz cseh fajzati Összetöröm trombitádat, de a bordádat is. (Szabiik el.) Ez a gaz mindig itt ólálkodik. ERZSIKÉ (Armprusztert Zrinyiné elé vezetve): Vőlegényem, Armpruszter. ARMPRUSZTER: Végtelenül boldog vagyok és hálásan köszönöm a nagy kegyet, mellyel kegyelmes asszonyunk apósom házát kitüntette. ZRINYINÉ: Derék hitvest kap, drága gyöngyök Becsülje meg. Az apa és leány áldozatát hálálja meg igaz magyar ér- zéssel. ARMPRUSZTER: Ahol az én kincsem,- ott van az én szívem is. FATIME (a középső szárnyasajtót kitárva): Kegyelmes asszonyom, uraim a lakodalmas nép együtt van. Méltóztassék helyeiket elfoglalni. (Mind átvonulnak és asztalhoz ütnek. A tárt ajtókon belül terített asztal. Díszes menyegzői vendégség. Ételeket hordanak. A beszéd és pohárcsengés kihal- latszik.)
