Harangszó, 1937
1937-08-01 / 31. szám
248. HARANGSZÓ 1937. augusztus 1. Győrszabadhegy. Bensőséges és maradandó értékű ünnepe volt julius 18-án a győrszabadhe- gyi evangélikus híveknek. E napon adta át szent szolgálatának D. Kapi Béla püspök az újonnan épült tornyot, harangot és oltárt. Az iskola udvarát zsúfolásig megtöltötte a lélekemelő ünnepségre érkezett közönség. Képviseltette magát a református és a római katolikus egyházközség, a különféle társadalmi egyesületek, egy-egy dísz-szakasszal kivonultak a formaruhás frontharcosok, cserkészek, leventék is. Nagy számban jelentek meg a győri egyházközség presbitériumának tagjai is Jósfay-Jausz Lajos felügyelő és Túróczy Zoltán lelkész vezetésével Az avatás és áldás egyházi szertartását végző D. Kapi Béla püspököt — aki titkára kíséretében érkezett — a virág és tölgyfalevéllel díszített kapubejáratnál Túróczy Zoltán lelkész és Varga József tanító vezetésével a presbiterek és a hívek nagy száma fogadta. A közének elhangzása után püspök úr két lelkész kíséretében az udvaron felállított oltárhoz ment, ahol imádkozott. Azután mondotta el magas szárnyalásé beszédét, felavatva a tornyot, megáldván a harangot és az oltárt. Megkondult a harang a világháború meghalt hőseinek emlékére, majd a harangszó nélkül eltemetett szabadhegyi hívek emlékére. A lélekemelő iinnenélyen közreműködött Fodor Kálmán karnagy. Püspök úr imája fejezte be az ünnepély egyházi részét, amelyet díszközgyűlés követett Jósfay-Jausz Lajos felügyelő és Túróczy Zoltán lelkész elnöklésével. Varga József tanító a torony meg- építtetésének felvetője és megvalósítója ismertette az építés történetét. Elnök indítványára jegyzőkönyvbe örökítették meg az építés történetét és a tanító munkásságát. — A harang egy buzgó hittestvér, Buti János vendéglős és feleségének nagylelkű adománya, akiket áldozatkészségükért áldjon meg a jó Isten. A harang 89 kg-os, kb. 400 pengő értékben. Isten bőséges áldása kísérje Járfás István hittestvérünket és kedves hozzátartozói életét is, akik hitbuzgó áldozatkészséggel nagyösszegű pénzadománnyal járultak a torony építkezés költségeinek fedezéséhez és a toronyra nagyértékü vörösréz keresztet csináltattak. Megértő s lelkes munkásságukért az egyházközség elnöksége köszönetét fejezi ki Nagy György, Péter István, Bolla János, Gácsig György hittestvéreknek. Hogy az iskolában tartott bibliaórák és istentiszteletek minél áhítatot keltőbbek legyenek, nemes kivitelű, szép oltárt készíttetett Nagy György hittestvérünk. Áldja meg érte az Isten! Áldjon meg az Isten minden jólelkű és áldozatkész adakozót, akiknek jótékonyságából felépülhetett e szép torony. Két iskolás gyermek szavalata után Túróczy Zoltán lelkész imádkozott, végül a közönség elénekelte a himnuszt. Isten nagy kegyelméért hálát adva, lelkiekben gyarapodva oszlott szét a nagyszámú közönség. ___________________________Varga József. Vérteskethely, mint anyagyülekezet és a Leposa lelkészek, tanítók. Vérteskethely újjáépített tornyos templomának felavatásáról lelkes, szép szavakkal emlékezett meg a Harangszó múlt évi 51. száma s a templom képét is közölte. Ez indította Horváth Miklós győri történetírót arra, hogy a kethe- lyiek 1740 évi folyamodását közölje, melyben megható szavakkal írják le, mily embertelen kegyetlenséggel tört be és foglalta el Esterházy József gróf tiszttartója és a császári plébános fegyveres lovaskatonák segítségével a szerény imaházat. Kiss János tanítónak ingóságait is szekérre hányták a katoA györszabadhegyi új torony. nák és elvitték. (Harangszó 1937. 1. sz. 4. 1.) Hegyfalusi életét kutatva Kethelyre vonatkozólag én is egészen véletlenül igen érdekes adatokat találtam Hra- bovszky kézirataiban. E szerint Kethely (a régiek írása szerint: Kedheiy, Kedd- bely, ad. formám: Szombathely) anyagyülekezet is volt külön evang. lelkészszel II. Rákóczy Ferenc idejében a kuruc világban. Voltak itt ugyanis evangélikusok már a XVII. században. Mert 1704. Leposa Mihály nevű kiváló tanítójuk volt, aki 1699 óta már előbb Szákon tanított. Kethelyen két évig működött tanítói hivatalában s itt annyira megkedvelték, hogy Szentmártoni Radó Pál és más birtokos uraknak kívánságára és Bors Mihály akkori győri egyházmegyei esperes engedélyével megfelelő vizsgatétel után Selmecbányára küldték Pilarik István püspökhöz lelke- szi felavatás céljából. Ez a felavatás 1706. május 8.-án meg is történt a püspöki anyakönyv szerint. Ebből az anyakönyvből az egyetlen ismert kethelyi lelkészre, Leposa Mi- hályra vonatkozólag többet is megtudtunk. Vasmegyében Hosszúhegyen a vendek között született 1680 körül. Sopronban öt évig tanult Friedelius János igazgató s Balogh György és Csenky Márton tanárok idejében. Győrött pedig három évig 1696. körül M. Hegyfalusi György és Petróczi Ádám volt a tanára. Győrből Szákra hívták tanítónak, innen pedig 1704. Kethelyre. Itt érte a fentebbi kitüntetés. Gyakori eset volt ez akkor, hogy a kipróbált jelesebb tanítókat előleges vizsgálat és próbabeszéd után a Ielkészi hivatalra avatták fel. Asbóth János kemenesaljai esperes is 1692. a Kapolcsra meghívott Kerman Jánost, 1695. pedig Király Máté és Solnai Sámuel tanítókat Bártfára, Zabler Jakab püspökhöz küldte felavatás végett. Dunántúlnak ekkor, Sz. Fekete István csúfos árulása után nem volt püspöke. A kuruc világban Felekesi Török István szenátor és huszárezredes oltalma alatt több evang egyház alakult, például 1708. Pápán is. De ezeket azután 1714. szigorú kir. rendeletekkel oszlatták fel Leposa Mihály is csak rövid ideig maradhatott lelkész Kethelyen. az 1725. évi kimutatás már csak Kiss János rektort említi itt. De a lelkész családja ezen a vidéken maradt, mert ifjabb Laposa Mihály 1764-ig Bokodon volt tanító, 1767-ben Öskön, 1768 óta pedig Szákon. Ezek leszármazottja lehetett Leposa József, Komárom megye tábla- bírája, aki 1844—53. felpéci felügyelő volt. A családnak egy másik ága szintén a vendek közül származott. Le- posai György (így irta nevét) Hódoson született 1700 körül. Ő is bizonyára Sopronban tanult. Két évig, * 1724—26. a wittenbergi egyetem hallgatója volt. Ekkor halt meg itt a magyar ifjak öreg jóltevője, Kassai Mihály tanársegéd s ennek halálára Le- posai latin verset írt. Ugyanitt írta D. Kladenius „magyar hazafi“ halálára a Magyar Verseket. Hrabovsz- ky György szerint méltó lett volna ezeket az akkor (Dukai Takács Judit idejében 1816.) készülő Kemenesy Ly- rába mint régiségeket felvenni. Leposai György 1726—32. Hodoson volt lelkész. Mint Wittenbergben járt fiatal lelkésznek nagy volt a tekintélye. Aáchs Ferenc (Mihály fia) nádasdi lelkész, midőn a vasmegyei egyházakat Sinzendorf Fülöp győri püspök idejében nagy veszedelem fenyegette, tőle kért tanácsot s Leposai Hódosról 1732. jun. 8. igen szép levélben válaszolt. Követük Bécsből még nem tért vissza, de minden órában várják. „Kegyelmed azonban, Tiszt. Uram, béresképpen el ne fusson. Isten ezeknek is véget fog vetni. Van Isten a mennyben, senki nekünk nem árthat. Csak a Tekintetes Vármegye főtisztjeivel mélységes dis- putatióba ne ereszkedjék, mert nem tanácsos; hanem mindenkor appelláljon ő Felsége kegyelmességére. Meglövi Isten őket az ő nyilával. 64. zsolt.“ Bár« £ * f 1 s a 1
