Harangszó, 1937

1937-06-27 / 26. szám

28. évfolyam. 26. szám. 1937. június 27. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe: Dunántúli Luther-Szflvetség. Megjelenik minden vasárnap. Infyan mallákltt tanév alatt kéthttanként a KIS HARANGSZÓ. 1035-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PostacsekksrámU 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunk! A Harangszó szerkesztő kiadóhivatala': GYŐR II., Petőfi-tér S. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre l P 60 fillér Imé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpió­kon tapodtatok és az ellenségnek minden erején; és semmi sem árthat néktek. Lukács 10, 19. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Nem árthat tenéked Senki gyűlölete. A világ ellened Akármiiy kegyetlen, Ne félj, Krisztus nem hagy Tégedet szégyenben. Olyan Istenünk van, ki érti a módját, hogyan le­gyen előmozdítás és haszon számunkra az, ami pedig gátolni és ártani szeretne. Ami el akar emészteni, kénytelen bennünket az életre szolgálni. Ami bűnre akar vinni, hogy kárhozatba döntsön, csak hozzá­segít ahoz, hogy hitünk, reményünk izmosodjék, imád­ságunk erősödjék s annál gazdagabb meghallgatást találjon. Olyan Isten Ő, ki mindig ellenkezőjét hozza elő annak, amit a világ esze kisüt s éppen azt használja jóra, amit az a leggonoszabbnak vél. A semmiből hívja elő a valamit. Mindent megfordít s újjá tesz mindent. Bár mikor keresztyénéit lábbal tapodják, vagy fejüket veszik, ez éppen nem látszik dicsőség­nek, örömnek és üdvösségnek, hanem az ellenkezőjét érezzük, ő azonban megteheti, hogy előálljon, ami nincs és merő öröm váljék a szívfájdalmas szomorú­ságból. ő parancsolhat: halál és sír, változz életté! Pokol, változz mennyei üdvösséggé! Méreg, légy drá- galátos orvossággá! Ördög és világ, légy hasznára az én keresztyéneimnek, feljebb, mint a kedves angyalok és kegyes szentek! Mert szőlőskertemet én úgy is tu­dom s akarom mívelni, hogy minden gyötrő bajon át is egyre jobb legyen. Dr. Luther Márton. Az ember aratása. Minden munka gondolatokat éb­reszt a lélekben. Az aratás munká­ja is. Ahogyan a libapásztor-lányok összeszedik az elhullott kalászokat a learatott mezőn, szedjünk össze mi is néhány elhulló gondolatka­lászt a lélekrrtezőn, kössük csokor­ba, nézzük meg és gondolkodjunk el rajta. Aratás a legnehezebb testi mun­ka. Perzselő nap tüzében, verejté­kezés közt folyik kora hajnaltól csillagtámadásig. Mikor már jó es­tébe nyúlik az idő s a munka félbe­marad, hogy másnap újrakezdőd­jék, hazafelétartó fáradt aratók ajakán mégis nótaszó kél. Mindig szép, de ilyenkor a legszebb a ma­gyar nóta. Mi csendül ki az aratók dalából? Mi az, ami búzavirág-ko­szorús lányok, kalapjuk mellé ka- lászttüző legények ajakéról az est- harangszó után a békés csend szár­nyai alatt pihenni készülő, homály­ba borult falu felé hangzik egyre erősödőn? Csak aki közelről látta az aratást, aki belenézett ilyenkor a magyar népiélekbe, csak az tud­ja, mennyi érzés, mennyi gondolat „/Iratnak". szárnyal a dalban. Benne van az arató öröme, lelke. Talán nincs ember, aki annyira szeretné a földet, mint a magyar. Neki a föld mindene. Hozzá van kötve. Ennek a megkötöttségnek van hátránya, de van előnye is. Hányszor kicsúszott volna lába alól az ősi rög, ha a szíve szeretete nem kötötte volna hozzá. Szülőfalujá­nak szép határa még akkor is a sze­me előtt lebegett, amikor idegen­be, nagy város kőfalai közé, vagy tengerentúlra szakadt tőle. Amikor már semmi köze sem volt hozzá, lelke titkon akkor is az ősi rög felé sírt. Különösen aratás idején, mi­kor ringó kalásztengert látott s arra gondolt, hogy a hullámzó ga­bonatáblán más arat helyette most. Miért szereti a magyar annyira a földet?Mert nehezen szerezte, mert vérrel szerezte, mert verejtékkel munkálja s főként azért, mert a föld verejtékes munkája nyomán a kenyerét termi meg. Aratás a kenyérbetakarítás drá­ga alkalma. Akinek nincs egy talp­alatnyi földje, annak is terem ke­nyeret a föld. Hónapokkal koráb­ban elszegődik, hogy legyen ara­tása és a családjának kenyere. Ki árthat nékem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom