Harangszó, 1937

1937-06-13 / 24. szám

1937. június 13. HARANGSZÓ 193 késznek és és Szepes János áll. tanító­kántornak. Küldöttségek a püspöknél... Díszközgyűlés után a papiakon fo­gadta D. Kapi Béla püspök az egyhá­zak, hatóságok és testületek üdvözlő küldöttségeit. A tengelici római katolikus egyház küldöttségének az élén Szolga István plébános többek között ezeket mondot­ta: „Minden templomra úgy kell tekin­teni a mai kor istenellenes áramlatai közt, mint egy rendíthetetlen kősziklá­ra .amelyik Isten erejét veti oda gátul a romboló áramlatok elé. Az árban küz­dők testvéri örvendezésével köszöntjük a tengelici evangélikus egyházat, ami­kor ezzel a templommal új sziklatöm­böt vetett a gátra.“ A református egyház küldöttségét Gilicze Sándor kajdacsi esperes vezette. Üdvözlő szavaiban arról a „vezérlő fejedelemről“ emlékezett meg, akinek szobrát ugyanaznap lep­lezték le Budapesten, „ö adta ki azt az emlékér­met, amelyen az avatási beszéd „hármas oltári lángját“ három felekezet lelkésze gondozza test­véri egyetértéssel.“ Kí­vánja, hogy ez a lélek él­jen a tengelici evangéli­kus templom oltára kö­rül is. Szongott Edviu fő­szolgabíró Tolna várme­gye. Pataki Imre főjegy­ző Tengelic község, Stel - ezer Mátvás presbiter a presbitérium, Szepes Já- nosné a Nőegylet és leányegvlct nevében kö­szöntötte a főpásztort. Az ünnepséget 80 te­rítékes bankett fejez­te be. Farkas Zoltán. Ki engedelmes? Ma, amikor a reverzál is kérdése, oly sok családban oszt fájó sebeket cs sokan nem tudják melyik a helyes út; idősze­rűnek tartom leírni a következő párbe­szédet, melyet római katolikus kereszt- fiammal folytattam: Ö: Mondja csak keresztanyám, miért ne adna reverzátist az evangélikus fél, hisz ő nem veszít oly nagyot, mint a római katolikus, őt nem tagadja ki az egyháza és nem tiltja el a szentségektől? Én: Mielőtt erre felelnék, előbb felelj meg te néhány kérdésemre. Kinek kell inkább engedelmesked­nünk, Istennek, vagy az embereknek? ö: Istennek. Én: Ki rendelte a szentségeket? Ö: Jézus Krisztus. Én: Ki szolgáltatja ki? Ö: A papok, illetve az egyház. Én: Milyennek tartod azt az egyhá­zat, amelyik megtagadja a szentségek kiszolgáltatását? Ő: Engedetlen Krisztus iránt. — De hiszen ez akkor rettenetes! Én: Látod kis fiam, az evang. egy­ház nem tagadta meg híveitől a szent­ségeket, mert inkább kell engedelmes­kednünk Istennek. De éppen ezért nem adhat reverzátist az evangélikus fél, mert hűtlen lenne a Krisztushoz. Demetrovics Mária. Nyári templomlátogatás. Nyár sok helyütt az üres templomok időszaka. Egy dán újság ezt írja róla: „Az Ur az ö szent templomában van " (11. zsoltár 4. vers.) — kivéve nyáron. „örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Ur házába!" (122. zsoltár 1. vers.) — kivéve nyáron. „Kívánkozik, sőt emésztődik az én iclkem az Urnák tornácai után." (84. zsoltár 3. vers.) — kivéve nyáron. „Hadd dicsérjelek téged a gyüleke­zetben" (22. zsoltár 23. vers.) — kivéve nyáron. „El ne hagyjuk a magunk gyüleke­zetét, amiképpen szokásuk némelyek­nek" (Zsidókhoz irt levél 10:25.) — ki­véve nyáron. Wolf Lajos. OLVASSUK A BIBLIÁT Minden jóadomány .,. Isten adja nekem. Junius 14. .4 világot. I. Mózes 1, 1— 25. A természettudománynak semmiféle új megállapítása, forradalmosító felfe­dezése, vagy világot átalakftó elmélete meg nem ingathat ebben a hitemben. Ér­telmem talán nem ellenzi azt a megál­lapítást, hogy Mózes I. könyvének te­remtéstörténete régi emberek világ­felfogásának színeit viseli magán ; nem kiáltok átkot arra, aki azt ál­lítja, hogy a világ teremtése másképp ment végbe, mint ahogy itt le van írva, de egész hitemmel visszautasítok min­den emberi spekulációt, amely szép vilá­gunk előállításánál Istennek nem akar szerepet engedni. A nyár remegő virág­szirmait és az eget hasogató villámot egy kéz, Istennek keze teremtette. Junius 15 Életemet. I. Mózes 1. 27. Ennél csodásabb valami nincs. Ez kizá­rólagosan fenntartott isteni hatáskör. Életet adni a holt anyagnak, a sárnak, a pornak. A tehetetlenség súlya alatt nyögőt, az élettelenség rabságában siny- lődőt mozgásra, cselekvésre, helyváltoz­tatásra képesítő eleven erővel ellátni, csak a világot semmiből megalkotó Is­ten elég mindenható. Bámulva . állunk meg a moszatok kezdetleges életnyilvá- nulásai előtt. És minél magasabb rendű az élet, annál nagyobb csodálatot vált ki bennem. De az én élétem mindentől különbözik, mert az élet csodája egyesül benne azzal a másik nagy csodával, hogy engem az Isten sa­ját képére és hasonlósá­gára teremtett. Június 16. telkemet. I. Mózes 2, 7. Sárból em­berré gyúrt és a sajátjá­ból lehelt belém lelket, hogy én is legyek élő testté. Hiszen mikor Is­ten az embert megte­remtette, akkor az élő testek egész raja nyüzs- gött már a föld színén. Élő lélek azonban még nem volt. Csak az Isten Lelke, mely ott lebegett a vizek felett. Ebből ka­pott az ember, hogy kü­lönb lehessen az élő tes­teknél. Hogy uralkodhas­son az élő testek felett. Csak ez a lélek jogosít fel arra, hogy különb­nek tartsam magamat minden élő testnél. Meg­értem hát az apostol jo­gosan aggodalmaskodó kérés-parancsát: A lelket ki ne olt­sátok. Junius 17. Életcélomat. I. Mózes 1, 28. Aki életet adott, tudta, hogy miért teszi. Aki a sajátiából lehelt belém lel­ket, nem hiába tette. Annyi célszerűsé­get és tervszerűséget sehol sem tapasz­talhatunk, mint Isten világának rendié­ben. Nekem is utat jelölt és az ut végé­re célt tűzött ki. Ha látom a célt és a belőle rám háramló kötelességet, már az elgondolás súlyától is megroppan a vállam. Milyen gyarló, gyenge vagyok és milyen nagy célt tűzött ki elém Isten. A világnak birodalmam alá való hajtá­sát. Hogy tehetnék én ennek eleget, ha a célkitűzéssel egyidejűleg nem adta volna Isten az embernek áldását is, nem adta volna neki különleges emberi éle­tét és isteni lelkét!? Junius 18. Kedveseimet. I. Mózes 2, 18. Nem jó az embernek egyedül lenni. Talán még az ember nem is ismerte az egyedül­lét gyötrelmeit, mikor Isten észrevette ezt. És teremtette az ember társául az asz- szonyt, csontjából való csontot, testéből való testet. Milyen feltétel nélküli atyai gondoskodás következménye az, hogy ér: áldott családi körben, szülők és test­vérek pótolhatatlan közösségében nő­hettem fel és szerető asszony, szerető A tengelici templom belse/e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom