Harangszó, 1937
1937-05-23 / 21. szám
166. HAftANGS2ó 1937. május 23. Üjra együtt vagyunk: Észak és dél, északi fény és délibáb. A rég nem látott rokon kitárt két karjával köszöntünk titeket: Isten hozott Julián barát utódai, kedves Testvéreink! joinen ja etelä, revontuli ja kan- gastus. Sukulaisen levitetyin kási- varsin tervehdimme teitá, joita emme pitkään aikaan öle tavan- neet: Tervetuloa, Juliánin jälke- läiset, rakkaat vélj emme! Oleme uuesti üheskoos: pőhi ja löuna, virmaliste valgus ja fata- morgana. Kaua aega mitte nähtud sugulase väljasirutatud käsivartega tervitame teid: tere tulemast Julia- nuse järglased, armsad höimlased! Ünnepi gangok, a finn és és&í testvérek látogatásának örömére. Valamikor régen, ködös, távol múltban, Valahol Volgán túl nagy sátor falukban. Csak a mondák őrzik azt a regés helyet, Hol élt, küzdött hajdan finn, észt, magyar nemzet: Vadásztak, halásztak, nyá/at terelgettek, Titkos vágytól égve útra kerekedtek, Mentek-mendegéltek, ki erre, ki arra, Egyik délnyugatra, másik északabbra, Bolygó csillagoknak aki törvényt szabott, Az ős vándoroknak új hazát mutatott. Sokszor felváltotta tavasz a zord telet, Ezerszer hajtottak a nyírfák levelet, A pipacs, az akác hányszor kivirágzott, Az új haza hantja hősi vértől ázott. Az utódok egymást lassan elfeledték, Az elhagyott hazát alig emlegették, Támadtak nagy hősök — nevük legyen áldva, — Kik fényt derítettek ősi családfánkra, Bár .szét vagyunk szórva, jól ismerjük egymást. Ünneppé avatjuk most e viszontlátást. Eljöttetek hozzánk északi testvérek, N agy magy ar országot most ne keressétek, Rablánc alatt nyög ma négymillió magyar, Sikolt az ég felé — igazságot akar, Hőseink vérüket hiába ontották, Árpád örökségét négy részre osztották, Ne sírjatok rajtunk, áll még Budavára, A magyar dicsőség nem hullott a sárba, Az eszme megmarad, zsarnokok meghalnak, Várjuk pirkadását új magyar hajnalnak. Nem vonz északi fény csudálatos fénye, Csak a fajrokonság szent testvérisége, Szemünkből a hála örömkönnye gördül, Mert nyirfaerdötök szabad földben zöldül, Elmegyünk hozzátok, kitárjuk szívünket, Hitetek lángjával meggyújtjuk hitünket, Szenvedés keresztjét ti is hordoztátok, Szabadság szent napja felragyogott rátok, Hívő ajkatokon megzendül az ének, Magasztalására ég s föld Istenének.Az est el közel get, a nap elhanyatlik, Életünk mécsese egyszer csak kialszik, Elmegyünk oda, hol Jézus vár bennünket, Ahol elkészíti örökös helyünket, Nincsen ott villongás, önzés és zsarnokság, Csak öröm, megértés, szeretet, boldogság, Nincs ott hönnyhullatás siralom és halál, Az elnyomott erény koronára talál, Ottan imádkozunk Isten színe előtt: A finn-ugor népnek adjon hitet, erőt, Az emberiségnek békét, szebb jövendőt. Szentantalfat Nagy Catos
