Harangszó, 1937

1937-01-10 / 2. szám

.Dunánlull Prot.Lap" Kiadóhivatala PÄPA A magyar lótenyésztés mai helyzete. Irta: vitéz Pettkó Szandtner Tibor alezredes, a bábolnai ménes parancsnoka. Negyedik közlemény. Igen gyakran láthatjuk lótenyésztő gazdáinknál a csikók patáinak elhanyagolását. Nem is gondolják, vagy talán nem is tudják tenyésztőink, hogy milyen óriási jelentőségű a helyes és gondos patakezelés. Minden csikó patáját évente egyszer meg kell körmöz- tetni, igazíttatni, részeltetni. Szinte hihetetlen, hogy milyen rettenetesen elhanyagolt patákat s ennek természetes követ­kezményeit látja az ember kisebb-nagyobb tenyésztőinknél egyaránt. Pedig amilyen sokat javíthatunk e helyes és rend­szeres körmözéssel, az esetleges természettől ferde, vagy me­redek patákon, olyannyira sokat ronthatunk az eredetileg jó patákon azok elhanyagolásával, amelynek káros következmé­nyei a lovak állásán s használhatóságán és egész értékén ki­számíthatatlanok. Minden község vagy gazdaság igyekezzék olyan ková­csot szerződtetni, aki a pata kezelésében és a vasalásban kellő képzettséggel és tudással bir. Sajnos, mai kis honvédségünk nem képezhet ki annyi jó vasalöKovácsot, mint tehette háború előtti nagy hadseregünk és épen ezért, hogy a falusi kovácsokat tovább képezhessük, az ailami ménesekben a vármegyékkel karöltve folytatólagos patkoló tanfolyamokat állítunk és tartunk fenn, amelyeken úgy a vasalást, valamint a csikók körmözését gyakorlatban c.-. eiinéletben is megtanulják. Reméljük, hogy e továbbképzett kovácsok tanácsait és útmutatásait a gazdaközönség meg is fogja fogadni, s a taka­rékosság orvé alatt nem fogja a vasalást és kórmözést addig halasztani, amíg az itt elérni gondolt takarékossággal pata- betegsegeket szerezve, az egész lovat értéktelenné teszik. Háború utáni lótenyésztésünk, illetve köztenyésztésünk két hatalmas pillérrel erősödött. Az egyik már a háború előtti évtizedek előtt oly nagyon propagált tenyészkeriiletek felállítása, illetve megszervezése, a másik a zugméntörvény meghozása volt. Előbbi lehetővé teszi, hogy az immár 89%-ban a kisgazdák kezében nyugvó lótenyésztést olyan színvonalra emelhessük a törzskönyvezés és a területileg illetékes szakember, a méntelepparancsnok személyesen vezetett párosításai nyomán, hogy egy-egy ilyen kerület idővel olyanná legyen, mintha egy nagy ménes lenne, vagyis a méntelepparancsnok irányító vezetése mellett olyan egyöntetűséget érjen el, a kerületben tenyésztett fajtában, hogy az egy igen jó magánménes jellegével bírjon. Ezzel azonban az értékesítést is felettébb megkönnyítjük, mert a tenyészkerületek mindegyikében az illető, keresett és szükségelt fájta, egyöntetűségben, megfelelő számban, min­dig fellelhető lesz, s nem kell a vásárlóknak — hogy egyfajta lovakat vásárolhassanak — az egész országot beutazniok. A Haraigszé gyöayörfi kiadásbal hogy odakerülhei*en «minden . ________ sekrestye és lelkészi Iroda falára L UTHER A 30X45 nagyságú színes nyo­cplrrpcfvp-í máikárfáf másu táblaára 1 P és 12 f Portó­tJaiyc luldlladgdl| Megrendelheti a lap kiadóhivatalában 1937. január 1Ó. A népies köztenyésztésben, ezen már felállított tenyész- kerületekben immár a vezetés, irányítás biztosítva van, ho­gyan állunk azonban a még meglévő közép- és nagybirtoko­sok méneseinek vezetésével? Bányaffy Frigyes 1890-ben kiadott lótenyésztéssel fog­lalkozó könyvében 46 esztendővel ezelőtt a következőképen kesereg: „Hajdanában az erdélyi uraknak büszkesége lovaik jó hírneve volt, s ők egytől-egyig kitűnő képzett lovasok va­lónak, ménesük kezelését vagy személyesen vezették vagy pedig jóhírű, képzett ménesmesterekre bízták, jelenleg pedig — Zsibót kivéve —- azt láttam, hogy a még meglévő csekély számú ménesek kezelése gazdatisztekre, vagy pedig olyan egyénekre van bízva, kik semmi képességgel nem bírnak, s kik a legjobb akarat mellett sem tudnának feladatuknak megfelelni.“ Sajnos ebben az idézetben igen-igen sok igazság van, de nemcsak Erdélyben, hanem szükebb hazánkban még sokal- ta rosszabb viszonyok voltak. Hajdanában főnemességünk s köznemességünk, birtoko­saink nagyobb része fiatal éveit a lovasságnál töltötte s az akkori szokások szerint, mint kapitány vonult vissza a kato­nai szolgálattól, ahol a lovat megismerte, megszerette, s haza­térve ősei birtokára, a lótenyésztést szívvel, lélekkel vezette, s tovább szerzett tapasztalataival magát a lótenyésztés mes­terségében tökéletesítette. A mai autós világban a fiatal birtokos nemzedék sajnos inkább hétréd görnyed az áramvonalas autó mély üléseibe, minthogy lóra, vagy a kocsi bakjára ülne s immár ezért olyan nagyon kevés azok száma, akiknek a ló és a lótenyésztés — igazi szívügyük. Lovat szerető, a lótenyésztés ügyei iránt érdeklődő bir­tokosainknak, gazdáinknak, gazdatisztjeinknek módot kell nyújtani az e szakmában való gyakorlati továbbképzésre. Célszerűnek tartanám, hogy az esztendő_azon hónapjai­ban ,amikor a gazdaságaikból legjobban szabadulhatnak, pld. tavasszal a vetés befejezése után, a földmivelésügyi miniszter évente valamelyik állami ménesben egy 4—6 hétig tartó in­gyenes, csak az ellátást megtérítő, gyakorlati lótenyésztési tanfolyamot állítana fel. E tanfolyamon az egyes és különösen a Magyarország­ban tenyésztett lófajták alapos ismertetése, a ménes lóanya­gán a ló küllemtanának gyakorlati tanítása, a ménes szak- szolgálatának sokfélesége, a szakszerű hajtásban való kikép­zése, s végül az idősebb s egy élet tapasztalatával rendelkező méneskari tisztek által tartott, a lótenyésztés körébe tartozó előadásosorozatok tartása képeznék a továbbképzés tárgyait. Ha képzett, lelkes, kitartó lótenyésztő gazdáink lesznek, úgy meggyőződésem, hogy lótenyésztésünk ügye nemcsak a méntelepparancsnokok által vezetett kisgazdáknál, hanem nagy- és középbirtokosainknál is a tökéletesség felé fog ívelni. (Vége.) HARANGS2Ó WIEÍ«*OT, S&OSZOKUT legolcsóbban STIXIÉ-tőI csak GYŐR, DEÁK-UTCA 6. Teleion 9-46. Aki a »Harangszó‘-ra hivatkozik, 10% engedményt kap I STELCZER KÁROLY müasztalos, lakberendező GYŐR, KOSSUTH LAJOS-U. 24. p Bejárat Palatinus-utca 4. sz. Cégem különlegessége : szavatolt jó kiviteli! modern hálószobák olcsó ároan. Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZÉS ZSIGMOND, MARCSEK JÁNOS, NÉMETH KÁROLY, Dr. SCHLITT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TÚRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZABÓ JÓZSEF. Kéziratokat uem adunk vissza. Baross-nyomda Uzsalj ésKoncz. T.:7-63.

Next

/
Oldalképek
Tartalom