Harangszó, 1937
1937-04-04 / 14. szám
HAftANGS2Ó „Urnán túli ár'rot.lAp* Kiadóhivatala PÄPA „Gyógyíts meg engem. Uram** cimü imádságos könyv darabonként 20 fillérért kapható. Portó 4 f. Diszkötésben 1 P. Az ár beküldhető bélyegben is. 1937. április 4. Zrínyi prókátora. 22 Történptl színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. 13. JELENET. Előbbiek. Nágel nélkül. Metzger Pauer, Krámer. METZGER (hivatalos iratokkal): Legfelsőbb parancsolatra jöttünk, uraim. Wittnyédy Istvánnak kell összes leveleit és egyéb írásait, melyeket ládákban és szekrényekben találunk, lepecsételnünk. PÁL: Ellenállok és ünnepélyesen protestálok. Várják meg, mig apám megjön. METZGER (jelentős nyomatékkai): Azt hiszem ő még sokáig fog késni. PÁL: Vagy úgy? Hát halálmadárnak jöttek kelmetek? Mi n:ég hazavárjuk apánkat. Addig semmit ki nem adunk. Különben is úgyő, mint én, nobilis persona vagyunk. Törvényes idézés nélkül minket sem személyünkben, sem javainkban háborgatni nem lehet. Ha lepecsételik apám szekrényeit, mi felszakítjuk. METZGER: Tudomásul vesszük, jelentést teszünk. De holnap ismét eljövünk. KRÁMER (Pálhoz súgva): Addig elég idejük lesz. Ami fontos és gyanús írásuk van, különösen Zrínyi leveleit, félreteszik. Mi meg aztán pecsételjük, ami marad, hogy a kecske is jól lakjék. METZGER: Őszinte részvéttel vagyunk. Csak kényszerűségből jöttünk. Íme, időt engedünk. PÁL: Köszönjük. Bár apám iránt lettek volna ilyen indulattal. Félek, késő már minden. METZGER: A reményt még ne adják fel. Isten megáldja Wittnyédy uramékat. (Krámerrel és Pauerrel el.) 14. JELENET. Előbbiek. Pál, Erzsiké, Armpruszter, Z i g a, Fatime. ERZSIKÉ: Hol késnek ily sokáig? Megöl ez a kínos várakozás. Már semmi jót nem várok. PÁL: Andrássy maga ment el, hogy megkeresi s élve vagy holtan haza hozza apánkat. ERZSIKÉ: Negyedik napja. És még nincs semmi hir. A hatalom vérebei fogták-e el, vagy orgyilkos támadt reá? ARMPRUSZTER: Ne mondjunk le mindenről. Még élve is megjöhet. ZSIGA: Csak a kis csikót ott ne feledje. Szeretnék már lovagolni. ERZSIKÉ: Szegény gyermek, neki nincsen nagyobb gondja. (Künn nagy lárma és jajveszékelés.) PÁL: Nagy Isten, halld, mi van ottkünn!(Az ajtóhoz fut.) 15. JELENET. Előbbiek. Andássy, Lövey, Gradt, Reichenhaí- 1 e r. (Koporsót hoznak vállukon és az előtérben leteszik.) ANDRÁSSY: Ez volt utolsó útja. ERZSIKÉ: Apám, édes apám! így kell-e téged viszontlátnunk? (Zokogva a koporsóra borul.) ANDRÁSSY: Édes fiaim, leányom, legyetek erősek. Lelki erővel mutassátok meg, hogy Wittnyédy cselédi vagytok. Aki egész éltét hazájának szentelte, azt gyermekei csak félig mondhatták magukénak. Hagyjátok pihenni, mig élt, nem ismert nyugalmat. PÁL: Most hát elment Zrínyi után! Mindig azt kereste ... Ki ölte meg? Hol van Szabiik? Ez a bérelt cinkos mindig ott járt nyomában. ANDRÁSSY: Nezsiderben már csak holtan találtuk a szekéren. Szabiik kereket oldott. Eddig már Bécsben lesz. PÁL: A jót, nemest ármány űzi a földön. Édes apánk, áldás poraidra. Vesszenek gyilkosaid, a gazok. 16. JELENET. Előbbiek. Szovits, Serfői. (Temetési ornátusban.) A diákság kántusa. Nágel, Pauer, Krámer, Schnäbel, Koszoczki, Náthán, Fejes és Mariska. Városi polgárok és asszonyok nagy számmal. SÁRFŐI (Elhelyezkedés után kikiáltja az énekszámot): Hetvenhatodik ének: „Utas vagyok e világban.“ VEGYES KAR. (Régi magyar korái.) SZOVITS (Halotti beszédet mond): Utas volt az Urban elnyugodott vándortársunk. Fáradhatatlan utas, kit útban ért a halál is. Hajtotta, pihenni nem engedte égő, emésztő honszerelme. A közügyért, hazafias, nagy célokért nem egyszer kockáztatta életét s most végül áldozatul hozta azt is. Példát és tanulságot hagyott számunkra, hogy ily családtalan, kis nemzet, mint a magyar, csak úgy állhat fenn, ha fiai faji, vallási és magánérdekeiket feláldozva maguknál és földi javaiknál jobban szeretik és híven szolgálják a hazát. Ily közszolgálatban rólatok, gyermekeiről nem gondoskodhatott eléggé. Úgy állótok itt árvákul, mint ősszel a megszedett szőlőtőke. De bízzatok, az Ur gondot visel. A zsoltáríróval mondom nék- tek: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de sohasem láttam, hogy az igaznak magzatja elhagyatott és kenyeret koldult volna.“ ö a nemes harcot immár megharcolta, pályafutását elvégezte, a hitet megtartotta.Végezetre eltétetett néki az igazságnak koronája. Ámen. NÁGEL: Engedjétek meg, hogy a tanács és elöljáróság nevében én is elbúcsúzzam városunk nagy halottjától. Sokáig küzdöttünk, nem értettük meg egymást. Mikor a boldogultat igaz lelke szerint megismertük, fájdalom, már késő volt. De bizonyságot teszek itt koporsója felett, hogy tetteiben sohasem önző érdek, hanem a közjónak szeretete és magasabb, nemes cél vezette. Koporsója felett ime németek, magyarok békejobbot nyújtunk és fogadalmat teszünk, hogy a tőle tanult önzetlenséggel szolgáljuk hazánk és városunk közjavát. Nagy halottunk, Isten veled! SCHNABEL: Én egyszerű német gazda vagyok, de én is bizonyságot teszek, hogy Wittnyédy urunk igaz ember volt. Vétkeztünk ellene. Az apa helyett a fiától kérek bocsánatot. Éljünk békességben! KOSZOCZKI (Kezét áldólag emeli a koporsó fölé): Az örök világosság fényeskedjék néki. Requiescat in pace. NÁTHÁN: Én is azt mondok, ő volt egy igaz ember Izraelben. Sálem alechem. PÁL: Isten veled, édes apánk. Kihűltén is csókoljuk atyai jobbodat. Földiekből kifosztottam de lelkiekben nem szegényen hagysz itt bennünket... Elmentél jó szellemed Zrínyi után te is. Árvákul hagytátok itt e honnak fiait. Vágyó szemekkel tekintünk az ég felé. E honnak még állni és virulni kell. A mártírok véréből áztatott földből sarjad új élet. Thököly fiában látunk uj csillagot. Zrínyi Ilona kebléről fakad új reménység. Ne hagyj el bennünket, magyarok Istene! (A halottat felveszik. A gyászoló közönség kifelé indul. A zenekarból gyenge, fojtott hangon, mintegy a messzeségből hallatszóan a Rákóczy-induló néhány üteme hangzik fel. — Wittnyédy halálára Kapi Gy. gyászindulót is irt.) (Függöny.) Az Aszódi Evangélikus Leánynevelő Intézet az ország egyetlen evangélikus polgári leányiskolája, mely 46 éves, jelentős múltra tekint vissza, a páratlanul szép fekvésű, 3 holdas parkkal körülvett, művészi stílban épült báró Pod- maniczky kastélyban helyezkedik el és családias szellemben nevel. Az 1937/38. iskolai évre havi 50 P. ellátási díjért felvesz polgári iskolai növendékeket. Kellő számú jelentkezés esetén háztartási tanfolyamát is megnyitja, továbbá felveszi internátusába a helybeli fiúgimnáziumba bejáró leánytanulókat is. Bővebb tájékoztatást nyújt az igazgatóság. 2—3. Diakonisszaállomás pansio, Kőszeg. Üdülést, gyógyulást nyújt. Május 1-től egész éven át. Alpesi kiima, diéta. Gyermekek nyaraltatását is vállalja. Cim: Evang. diakonisszaállomás, Kőszeg. 2—8 Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZÉS ZSIGMOND, MARCSEK JÁNOS, NÉMETH KAROLY, Dr. SCHLITT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TÚRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZABÓ JÓZSEF. Kéziratokat nem adunk vissza. Baross-nyomda, Uzsaly és Koncz, T.: J üS.
