Harangszó, 1936

1936-03-15 / 12. szám

%Í. évfolyam. 1936. március iS. Alapította: KAPI BÉLA l»10-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luthar -Szövatság. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mallé’tlat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1935 ben beolvadt lap a Jőjjetok énhozzám. Poatac8i'kk8zámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Nekem Uram, aki engem elveszett és elkárhozott embert megváltott minden bűntől, és az ördögnek hatalmától megszabadított és magáévá tett. A második hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból. 12. szám. A Haraagsió ■serkesztö-kiadóhivatala : qyOr a., Petöfi-fér 2. KlAíuetési ára: nefyedévre 1 P 28 Hitéi, félévre 2 P M miér, e(Y évre é P 80 fillér Csoportos küldéssel lOVe-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Március 15. „Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen; utol­értek bűneim, amelyeket végig nem nézhetek : számosabbak a fejem haj­szálainál és a szivem elhagyott en­gem.“ 40. zsoltár 40, 13. V alamikor március 15-e a magyar nemzet hizlaló napjai közé tar­tozott, amikor a márciusi ifjakkal, a vérnélküli forradalommal, a ma­gyar szabadságharc legendás hő­seivel és névtelen honvédéivel híz- lalgattuk nemzeti büszkeségünket, a magyar faji gőgöt. Ma március 15.-e a nemzeti bűn- bánat napja, amikor egy bűneiben vergődő, de Isten hosszútiirö ke­gyelme által még mindig megtar­tott és Isten céljai közé feljegyzett nép teszi meg vallomását: „Bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek; szá­mosabbak a fejem hajszálainál és a szívem is elhagyott engem“. Megcsonkítottság, munkanélkü­liség, éhező és rongyoskodó nyo­morúság, önző tülekedés egy darab konc felett, — pártviszály, feleke­zeti és társadalmi harcok, hitetlen­ség, reménytelenség, — kell—e en­nél több és nagyobb baj egy nép testében és lelkében?! De nem érezziik-e mindebben a bennünket utóiért nemzeti bűnök taglóütéseit?! Nem érezziik-e, hogy elhagyott a szívünk, mely Istent hordozta s épen ezért elhagyott Is­ten is; hogy ezért nem szeretjük Krisztust, egyedüli orvosunkat s az Evangéliumot, egyedüli vigaszta­lónkat?! Vájjon nem ezért félünk és csüggedünk?! Vájjon nem ezért marjuk-e egymást testvértelenül a bűn sötétségében?! Egyik jobbsorsra érdemes ma­gyar regényíró egy magyar paraszt szájába adja a pogány mesét, a magyar Isten és a német Isten har­cáról. A mese szerint a német Isten sereggel próbálta legyőzni ellenfe­lét, de erős ellenállásra talált; majd betegséget bocsátott a magyarra, kis híjjá, hogy belé nem pusztult, de Isten segítségével kiheverte azt is; ezután cselhez folyamodott. Az alvó magyar katonák szívét kicse­rélte a harcokban elesett német ka­tonák szivével, azután riadót fuva- tott, új támadást intézett a magyar sereg ellen és terve sikerült, mert a kicserélt szívű magyar katonák nem tudtak többé ellentállani. így akarja kicserélni a trianoni magyar ifjúság lelkét a hitetlen, modern pogányság és a krisztus- gyűlölő Antikrisztus, a magyar test­vérrel nemtörődő önzés, az elszakí­tott területekről megfeledkező kö­zöny. Magyar ifjúság, ki a márciusi if­jak utódjának tartod magadat, vi­gyázz a szívedre, hogy méltó utód lehess! 3. Hívogatás. Mi nem vagyunk otthon. Elcsa­varogtunk s messzire sodródtunk hazulról a tékozló fiú gonosz utján. Olyanok vagyunk mint a játszó gyermek, aki lepkeüzö kedvtelésé­ben mind messzebbre szökell a szülői háztól. Megfeledkezik min­denről s elfelejt hazamenni. Egy­szer azután megszólal a kis kapu­ban édesanyja hazahívó szava. Bol­dog az a gyermek, aki első szóra elindul hazafelé. Isten is hívogat. Isten nem is tesz egyebet mint hívogat. Minden öröm, amit tőle kapunk minden ajándék, amit élejtünkbe küld, ko­pogtatás a szivünk ajtaján s szelíd emlékeztetés az áldott atyai házra, ahol minket szeretnek. S ha nem hallgatjuk meg az Is­Csak az a beteg gyógyulhat meg, akinél az orvos megtalálta a beteg­ségét. A magyar nemzet is — akit már tetszhalottként a sírba löktek, de felébredve, addig döngette ko­porsója fedelét,amíg fel nem nyitot­ták — akkor remélheti a gyógyu­lást, ha meglátja nemzeti szeren­csétlenségének okait nem az orszá­gon kívül, de azon belül, nem más­ban, de önmagában, nem a gazda­sági tényezőkben, de a saját lelké­ben keresi és ha bűnbánóan bevall­va ...„utolértek bűneim“... a Krisz­tus keresztje alá menekül, hogy a vesékbelátó Űr röntgen-szemeinek, a miérettünk meghalt Űr Jézus Krisztus mindeneket megbocsátó csodás szerelmének s a keresztet bearanyozó húsvéti fény titkos gyó­gyító erőinek besugárzása alá ke­rülve, keresse megújult életét és boldogabb jövendőjét. Egyed Aladár. ten szelíd hívását? Akkor erősebben kezd zörgetni. Ha az öröm csendes érintése nem tud elindítani, akkor jön a szenvedés pörölye. Egészen bizonyos, hogy Isten jobban szeretne szelíd szóval hívni. Ám sokszor nem teheti: mi ma­gunk kényszerítjük arra, hogy erő­sebb eszközöket alkalmazzon. Szenvedsz ? Nyomorúság her- vasztja orcádat, fájdalom acélökle sulykolja a szivedet? Nem történik veled más, minthogy hívogat ma­gához az Isten, akinek szelidebb hivogatásait olyan sokszor elen­gedted a füled mellett. Halld meg az Ő hazahivogató szavát. Ne kényszeritsd még keser­vesebb verésre. „Temetői sírkeresztek mellől, betegágyak gyötrelmes kínjaiból, A szenvedés értelme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom