Harangszó, 1936
1936-03-08 / 11. szám
1 »36 március 8. HARANGSZÓ 83. Esetek nevek nélkül. Senkit nem akarunk bántani, avagy dicsérni. Ezért is hagyjuk ki az alábbi történetekből a neveket. Különben sem a nevek fontosak, hanem az esetek. Csak egy bajunk van! Szép szál legények. Tele vannak tűzzel, tervekkel és reménnyel. Kiszakadtak a gyülekezet álmos és csak az apák hagyományain tengődő közösségéből, mert szeretnének munkálkodni a gyülekezetben a gyülekezetért. A biztos győzök ereje lobog lelkűkben. Vágyuk nem más egyelőre, mint egy kis rendes ifjúsági egyesület. Ott ödöngenek csodaváró lélekkel az iskola körül, esténkint összebújnak, keresik a vezetőt, aki diadalmas harcokra vezetné őket. Csodákat lehetne tenni ezzel a maroknyi csapattal. Csak egy bajuk van, hiányzik a vezető. Kérdezem, miért hiányzik? Hol van? Mit csinál? Volt rab az egyesületben. Félne az ember, ha egyedül kellene vele valahol találkozni. Olyan az arca. Nemrégen szabadult ki a börtönből. Most ott ül a leghátulsó padban egyedül. Szótálan. Nem beszélne a világ kincséért sem. De a füle nyitva. Issza az ige üzenetét, mint a kiszikkadt föld a nyári esőt. Talán arra gondol, ha csak öt évvel előbb lett volna ifjúsági egyesület, akkor most más vollna a múltja és más lenne a jövője is. Azt beszélik róla, hogy nem hiányzik egyetlen összejövetelről sem. Ügy látszik, megsejtette, hogy az ifjúsági munka célkitűzése: harc az új emberért! Csak nem korkép? Fehérkabátos pincér gyújtogatja a körmenet tiszteletére az ablakba helyezett gyertyákat. Megszólítom. A beszélgetés lényege, ami megdöbbent, ez az egyszerű mondat: „Bűnt követtem el, mert bár evangélikus vagyok, katolikusnak mondottam magamat, mert különben nem kaptam volna meg az állást.“ Érdeklődésemre elmondja, hogy megnézte a templomunkat s ha ideje engedi, járni is fog oda. Érdekes kép a mi időnkből, de reméljük, hogy nem korkép! A huszár. Egy kis tót nyelvű falu egyesületéből került fel Budapestre huszárnak egyik tagunk. Az első hónapokban csupa panasz. Szobatársai bántják, gúnyolják, mert szokásához hiven bibliát olvas s a káromkodás helyett inkább imádkozik. Egy félév múlva már több bizakodás van benne. Szobatársai már némi érdeklődést mutatnak az ige iránt. Megesik, hogy megkérik, hogy olvasson valamit hangosan belőle. A káromkodás is mintha kevesebb lett volna. Leszerelése előtt találkozom vele mégegyszer. Egy csillag ragyog a hajtókáján. Még a sarkantyúja is vidámabban cseng, mint eddig. „Ha továbbra is maradnék, megérném, hogy a szobánk bibliakör lenne“ — mondja. Mi minden történhetnék, hogyha minden körülmények között jó evangélikusok tudnánk lenni! Csokor egy fejfa mellé. Csak kétszer találkoztam vele. de jól emlékszem rá. Azt beszélik róla, hogy mindig megemelte kalapját, ha Isten nevét kiejtették előtte. A kis, pár lelket számláló filia gondnoka volt. Évenként bekopogtatott minden családhoz bibliát, Luther-naptárt, vallásos iratot,, énekeskönyvet ajánlva. Adott hitelbe is. Névnapján mindig megajándékozott egy- egy konfirmandust bibliával vagy éne- keskönyvvel. Maga is hűséges bibliaolvasó ember volt/Mielőtt munkába ment, kezébe vette az igét, s hazajövet először az igét vette a kezébe, csak azután mosakodott. Mindenki szerette, ellensége nem volt senki. Munkás ember volt, de lelkileg pap, aki égett istenországa ügyéért. Világító élet volt, élete példája ott él továbbra is azoknak életében, akik ismerték őt. * Tarka képet nyújt ez a pár kis történet. Egy darab élet — győzelmekkel és fájó sebekkel! ERŐS SÁNDOR ifjúsági lelkész-titkár. Az Igaz keresztyén egyßüz f)ét Ismertető fele. 1. Krisztus egyháza megismerhető az igéről. Ahol a Krisztus igéjét prédikálják, ott van a Krisztus egyháza. 2. Krisztus egyháza megismerhető a keresztség szentségéről. Ahol a Szentháromság nevére keresztelnek, ott van a Krisztus szent gyülekezete. 3. Krisztus egyháza megismerhető az oltár i szentségről, (úrvacsora). Ahol az úrvacsorát Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki, ott jelen van a Krisztus egyháza. 4 Krisztus egyháza megismerhető a kulcsok hatalmáról. Ahol a keresztyének biinbocsánatot gyakorolnak, ott van a Krisztus egyháza. 5. Krisztus egyháza megismerhető az egyházi hivatalról. 6. Krisztus egyháza megismerhető az imádságról. Ahol a keresztyének imádkoznak és Istent dicsérik, ott van a Krisztus egyháza. 7. Krisztus egyháza megismerhető a kereszthordozásról, vagyis a szenvedésről. Mikor az egyház szenved e világban, akkor az ö fejéhez Krisztushoz válik hasonlóvá. Luther: „A zsinatok és az egyház“ cimá 1539-ben kiadott iratából. — S ha engednek lelkeden a béklyók, miket itt reád raktak s felszabadulsz a nyűg alól? Natalia egyre feszülő figyelemmel hallgat, mintha valamit nem értene. — Más környezetbe jutsz, más lesz ott a levegő... egyszerre szabadnak érzed magad s élni akarsz... élni!... Natáliának ámulatában még a szája is kinyílott. — Mit beszélsz, elvtárs, nem értelek, beszélj érthetőbben! Óvári megijedt. Elszólta magát. — Semmit, Natalia, semmit. Magammal voltam elfoglalva. Hazámon is át fogunk utazni és... különös hangulat csapta meg kedélyemet... feleségem... gyermekeim... — Furcsa voltál, elvtárs. Érzem, nagy dolgot mondtál, csak nem értem!... — Nem'... nem... Natalia... néha feltör bennem a múlt. Egy kis ház... az asszony... két szaladgáló gyerek... Két sírhatom... édesanyám... édesatyám... Hej, Natalia, amit belénk épített a múlt, nem lehet csak úgy összedönteni, mint egy rossz viskót s eltakarítani... Natalia csak úgy szívta magába Óvári szavait, mintha tudatalatti éhségét csillapította volna. Ez az ember sír belül és vérzik. Valami azt súgja Natáliának: ez az ember sajnálatra méltó. — Miért keseregsz, elvtárs? A két kölyök miatt?'... — Az a két kölyök véremből való vér s húsuk az én húsom... s azok a kölykek talán másnak mondják: édesapám!... Natalia, ez őrjítő... te nem értheted ezt, de bele lehetne bolondulni. — Én nem érthetem?... — Nem. Te más vagy, Natalia, mint én. Téged kezdettől fogva az új eszmék tüze formált, de az én lelkem még a múlt anyagából van összetéve. Más világban nőttem naggyá... s az a más világ, hiába..., meg-meglebbenti a függönyt s átnéz hozzám... kísért a múlt s ez itt-ott meglátszik rajtam. Innét van, Natalia, az én keserűségem!... — Megértlek, elvtárs, — mondja Natalia, de az egészből tulajdonképpen csak annyit tudott felfogni, hogy Óvárinak van őszinte siratni vallója. — Majdnem bajba sodortak ma este ezek a régi képek, — mondja vallomásszerűen Óvári, — Rujeffné könyörgött fiáért s kiadtam. — Kiadtad!?... — Nem bírtam hangját... rimánkodott..., kezemet csókolta, leikéből a kétségbeesés ordított felém. A messzeségből iszonyú vádat hallottam..., láttam gyerekeimet... s kiadtam neki. De azt az örömöt látni, Natalia, felér a halállal!... — S most mi lesz?... — Reggelre visszahozzuk a gyereket s te fogod visszahozni, Natalia. — Reggelre itt lesz a fiú!... — Köszönöm. Natalia. Most pedig menj, hogy lepihenj. Nagy útra megyünk, szükség lesz minden erődre. — Nyugalomra neked van szükséged, Óvári. Ezzel felemelte kezét s eltávozott. VI. FEJEZET. Natalia azt hitte, hogy gyerekjáték lesz a fiút visszavinni az intézetbe, de csalódott. Tigrisre talált az asszonyban s hiába viaskodott ellene bármily fegyverrel is. A szép szót csendesen végig hallgatta s csak bólogatott. Mikor Natalia azt hitte, hogy meggyőzte s a fiúhoz nyúlt, hogy vigye, vad ábrá- zattal öklét emelte rá. Ha goromba volt hozzá, ijesztő nevetésre kapott az asszony s fenyegetödzött a konyhakéssel. Ezt az elszántságot Natalia nem tapasztalta még asszonynál. De miért? Mit töri magát ez a nyomorult asszony ezért a vézna kölyökért?... (Folytatjuk.)
