Harangszó, 1936

1936-02-16 / 8. szám

27. évfolyattl.

1936- február 16.

6. szám.

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ben.

LaptulajdonOH : Dunántúli Luther-Szővetség.

Megjelenik minden vasárnap.

Ingytn melléklet tanév alatt kéthatanként a KIS HARANUSZÓ

1635-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám.

PostacsekkszainU : 30.528.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

A test és élet minden szükségletével és táplálékával naponként bőven ellát. Minden veszedelem ellen megoltalmaz, minden gonosztól megvéd és megőriz.

Az első hitágazat lutheri magyarázata a kiskátéból.

A Haran(ató

szerkesztő-kiadóhivatala :

GYŐR

U , Petőfi tér 8.

Klófixetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Ceoportoe küldéssel 10*/t-os kedveimény. Amerikába egész évre 8 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér

ítélkezés.

Máté 7.1. .Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek“.

M

ikor az Ur Jézus Krisztus a boldogság hegyének örökre megmegszentelt oldalán elmondotta hallgatói előtt ezt a mondatot, nem gondolt arra az ítélkezésre, mely a világi és egyházi hatóságnak, a családnak és önmagával szemben az egyes embernek is joga és kötelessége minden alkalommal, amikor a bűnt kell irtani és pusztítani. Jézus egészen szigorúan elkülönítette a bűnt és a bűnös embert Utálattal fordult el a bűntől, de nem törte el a meghasadt nádszálat S azóta minden Ítélkezésnek ez a jézusi álláspont lehet csupán az alapja. A modern bíráskodás el is fogadta ezt az elvet, amikor úgy akar büntetni, hogy a bűn pusztuljon csak és ne vele együtt a bűnös is és csak ritkán látja szükségesnek a fát is kivágni a rothadt gyümölccsel együtt.

Az ítélkezésnek az a csúnya módja, amely annyira elterjedt müveit és egyszerű emberek között és amelynek emberszólás az igazi neve éppen abban különbözik az ítélkezéstől, hogy nem a bűnt, hanem az embert állítja a középpontba és hogy könnyelműen, sőt rosszakarattal Ítél felette. A mások kisebbítése és befeketitése is valami ősi ösztön bennünk, amellyel vagy magunkat akarjuk növelni, vagy másokat magunkhoz lerántani. Szomorú tény, hogy csendes kis faluk Zsuppfedeles házaiban és nagy városok előkelő szalonjaiban egyforma buzgalommal gyakorolják az emberszólás csúnya művészetét. Élők és holtak odakerülnek az ilyen vésztörvényszékek elé s aki felett itt mondanak ítéletet, azon rendesen nem sok fehérség marad. Vannak emberek, akiknek valósággal életelemük az emberszólás s belebetegednének talán, ha naponkint oda nem kerülne

asztalukra inyencfalatnak egy kis pletyka, vagy egy-egy érdekes botrány. A biró kénytelenségből ítél, ők élvezettel. A biró száz százalékig igyekszik bizonyítani, mielőtt ítél, nekik a gyanú is elég. A bírónak az az elve, hogy inkább kilenc bűnös meneküljön a büntetéstől, sem- hogyepy ártatlanul bűnhődjék, nekik az, hogy senkisem menekülhessen tisztán és mocsoktalanul. A becsületnek megvan ugyan az a tulajdonsága, hogy sem adni, sem elvenni nem lehet, de azért sok lelki gyötrelmébe és sok keserű könnyébe került már ennek a világnak a könnyelmű és rosszindulatú ítélkezés.

Azért mondja Jézus, hogy „ne ítéljetek“. Sok mindent kellene tudnunk ahoz, hogy valaki felett Ítéletet mondhassunk. Mindenekelőtt pedig soksok szeretetre volna szükségünk és nagyon kellene utálnunk a bűnt, hogy ítélkezhessünk. Az ember értékét nem az határozza meg, hogy kinek látjuk mi, hanem az, hogy minek látja az Isten. Az Isten gondolatai pedig nem a mi gondolataink. A nagy Newton mondotta egyszer, hogy az üdvösségre jutott ember három dolog felett fog csodálkozni: nem találja ott azokat, akikkel biztosra vette a találkozást, olyanokat talál, akikkel végkép nem hitte, hogy találkozni fog s ezekután nagyon csodálkozik azon, hogy ő hogyan juthatott oda.

A könnyelmű itélgetésnek magunkra nézve is sok keserűségé lehet: ha Ítélünk, minket is Ítélni fognak. Nem maradnak adósok az emberek, hanem jól megrázott mértékkel fognak fizetni. Minden bizonnyal megkeresik a mi életünknek is azokat a gyengéit, azokat a sötét pontjait, amelyekről magunk talán már el is feledkeztünk. Jöhet idő, amikor nagyon fáj az emberek felettünk mondott ítélete s mégcsak szemrehányást sem tehetünk nekik, mert hiszen

csak a mi módszerünket alkalmazták velünk szemben. Azért „ne ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek“.

vitéz Balogh Ernő.

Ma.

Szeretünk halogatni. Kötelességeket kitolni, dolgokat holnapra-hol- naputánra elhagyni. Megfordítjuk a közmondást igy: amit holnapra halaszthatsz, ne tedd azt meg ma.

Nagyon sok kárt tett már a világon a halogatás. Hány betegség vált halálossá amiatt, hogy nem mentek időben orvoshoz. Hány diák bukott meg azért, mert csak halogatta a tanulás komoly megkezdését. Hány gazda ment tönkre azon, hogy hagy- ján és nem-törődöm volt ahelyett, hogy sürgősen megfogta volna a dolog végét. Valamikor a mohácsi síkon azért kellett sirba hullnia a magyar seregnek, mert nem nagyon messze tőle a felmentő sereg mindig csak halogatta az utnak-indulást.

De sehol sem tesz annyi kárt a halogatás, mint a lelki életben. Azt a legtöbb ember világosan látja, hogy nincs rendben az élete. Szeny- nyes, foltos, beteg a lelke. Meg kellene tisztulni, jobb útra kellene térni, uj életet kellene kezdeni. Hanem aztán elkezdődik a halogatás: majd holnap, majd később, majd ha megöregszem. Ebben az örökös halogatásban aztán eltelik az élet.

Mert az életet két dolog jellemzi. Az egyik az, hogy megbízhatatlan, a másik az, hogy gyorsan elsuhan. Senki sem tudja nekünk biztosítani azt, hogy megérjük a jövő évet, á jövő hónapot, a jövő hetet, a holnapot, a következő percet. S hogy milyen gyorsan rohan az élet, — kinek ne volna arról tapasztalata ?! „Mintha szárnyon szállna, én időm, mint pára . . .“ Ifjúkorunkban azt hisszük, hogy időmilliomosok va-