Harangszó, 1936

1936-12-20 / 52. szám

21. évfolyaftí. 1936. december 20. 52. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan m.lló.'al tanév alatt kéthatanként a KIS HARiNQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.596. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Az újjászületésnek fürdője és a .Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus áltál. A keresztség lutheri magyarázata a kiskátéból A Harangsző szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér A süketek hallanak. Máté ev. XI. „És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és je­lentsétek Jánosnak: a süketek hallanak... R ettenetesen elátkozott élet le­het, süketen járni a világ­ban! ... Még most is érzem, hogy kisdiák koromban mennyire a szí­vemre csapott az a látvány, ami­kor a soproni süketnéma intézet egyenruhás csapata olyan ijesztő csendben vonult el mellettem Megérti az ember Beethovent, a világhírű zeneköltőt, aki élete vé­gén megsüketült és ezt írta nap­lójába: „Mikor megtudtam, hogy minden hiába, elvesztem a hallá­somat, kicsibe múlt, hogy önke­zemmel nem vetettem véget éle­temnek!“ Képzeljük csak el, micsoda fáj­dalom nyilalnék bele a szívünkbe, ha a süketség démona mindörökre bekötné fülünket! ... Szólna hoz­zánk az édesanyánk, de mi nem éitenők a beszédét. Mosolygó arccal ürömüzenetet hoznának, de a mi egész világunk csendességbe temetkeznék. Szerető szívek kö­szöntenének, de mi semmit sem értenénk örvendező szavuk csen­géséből. Megmentő szó kiáltana utánunk, de hiába, a következő pillanatban eltemetne bennünket a veszedelem. A gyermekünk ri- mánkodnék csak egy pohár vizén és mi nem segítenénk rajta, mert nem értenők beszédét... Oh, de elátkozott világ lenne, jaj de megátkozott élet lenne, ha süket füllel kellene járni az örök csend­nek néma birodalmában! Mikor így beleképzeljük ma­gunkat a süketség nyomorúságá­ba, milyen megkönnyebbülten só­hajtunk fel: „Uram, köszönöm néked, hogy rajtam kegyelmesen könyörültél! Jézus meg így igazolja ma­gát Keresztelő János tanítványai előtt: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak: a süketek hallanak! Amerre én járok, ott a süket fü­lek meggyógyulnak, aki közelem­be érkezik, annak néma világán megtörik az átok, aki elfogad en­gem, az új világba érkezik el, ahol új éneket, égi üzenetet, angyali szót, atyai tanítást hall és megérti a beszédet, melynek nincsen sza­va, mégis mindennél hangosabban szól. Jelentsétek: a süketek hal­lanak! De hát akkor nekünk nem szói ez az Ige!? ... Ha a halláshoz csak ép fül kel­lene, akkor nálunk talán tényleg minden rendben volna. Oh, de értsétek meg, hogy az igazi hal­láshoz első sorban is nemes szív és jó lélek kell! Istenem, miért nem hallja meg a szegény ember, hogy a csiliáros termekben is hányszor ott döröm­böl a bánat, a gyász, a szomorú­ság? ... Míg irigykedve gondo­lunk a gazdagokra, miért nem halljuk meg azt a sóhajt, mely el­veri az álmot a selyemágyban vir­rasztó nagy úr szeméről? ... Istenem, miért nem hallja meg a vigadozó, hogy a muzsikaszón keresztülver és keresztülkong mil­liók panasza, nyomorúsága és bá­nata? . .. Miért nem hallja meg a gazdag, míg gyöngyöző poharát víg cimborák társaságában ma­gasra emeli, miért nem hallja meg, hogy talán egészen közelről, a kastély kapujából ziháló mellű halálra ítéltek sóhajtanak mor­zsákért, melyek hullanak a gaz­dag asztaláról?... Miért?... Miért... Talán nin­csen jó fülünk . . . Más hiányzik! A szív körül van baj! Tolsztoj gróf átmulatott éjsza­ka után egy párisi nyomortanyán, éhenhalt gyermek és a halálba menekült édesanya holtteste mel­lett esküdött meg, hogy élete, va­gyona ezután a szegényeké .. . Pedig a nyomortanya egészen csendes volt, csak a néma csend beszélt a szívekhez. Istenem, miért nem hallja meg a tékozló fiú, hogy az édesapja éjjel-nappal utána sóhajtozik és haza várja? Miért nem hallja meg ez a vi­lág, hogy Isten szerelme sírva ke­resi, hogy megtartsa? Miért? ... Miért? ... Mert van füle, de nincs szíve! „Menjetek el és jelentsétek Já­nosnak, hogy a süketek hallanak! Jelentsétek, hogy a Krisztus kö­vetői meghallják a hangtalan be­szédet is, megértik a könnyek csendes panaszát, a gyermeksze­mek könyörgését, a gondredős arcok vádolását. Jelentsétek, hogy a Krisztus világában testvéri szí­vek boldogan adják tovább egy­más örömét és bánatát, jelentsé­tek, hogy mellettem a süketek hallanak, nem a fülükkel, a szí­vükkel! Kérdezzük csak meg, hogy ez a mi világunk igazán a Krisztus világa ... ahol a süketek hallanak? ... „Jer azért, Uram, jer közelembe, Ruhád szélet kezem hadd illesse! Jer drága vendég, Veled tér be hozzám a békesség!" Ámen. Nagy Miklós. Birodalmamat nem földi emberbe vetem, nem is önmagamba, — erőmbe, ügyessé­gembe, javaimba, kegyességembe. Én bizodalmamat az egy igaz Is­tenbe vetem. Luther.

Next

/
Oldalképek
Tartalom