Harangszó, 1936
1936-12-06 / 50. szám
402. HARANŰSZó 1936 dtcdiiibei G. gyülekezet tagjai is dicséretreméltó buz- I gósággal vették ki részüket. Kicsinyek | és nagyok egyformán serénykedtek. Voltak olyanok is, akik, noha öregségük miatt robot-munkát már nem kellett volna teljesíteniök, ásójukkal vagy kapájukkal mégis megjelentek s mikor megkérdezték: „Miért jöttek el?“ azt válaszolták: „Wo alles schwitzt dürfen auch meine Schweiss- tropfen nicht fehlen“ („Athol mindenki verejtékezik, ott az én verejtékcseppjeimnek sém szabad hiányozni“.) A közös munka és fáradozás eredményekép Isten megsegítő kegyelméből im készen áll. sőt november 7.-én már felavatható lett a gyönyörű épület. Az avatást megelőzőleg a gyülekezet templomában hálaadó istentisztelet volt. amelyen a helyi lelkész liturgikus oltári szolgálata után Gyarmathy Ferenc tabi lelkész prédikált. Hirdette az igét s adott hálát Istennek mindazokért a javakért és jótéteményekért. Utána a felavatandó gyülekezeti ház elé vonult a hívek serege, ahol Fábián Imre sárszentlőrinci lelkész egyházmegyei főjegyző avatóbeszédet tartott, majd Gyalog István föesperes megbízásából fel is avatta azt. Az avatást a gyülekezeti ház termében ünnepi díszközgyűlés követte még, amelyen a helyi lelkész a gyülekezeti ház építésének történetét olvasta fel, Fábián Imre egyházmegyei főjegyző pedig az egyházmegye elismerését fejezte ki a gyüleke- I zetnek azért, hogy ezt a házat, amely- | Ax ősagárdi templom. hez hasonló az egyházmegye területén még nincs, felépítette, egyben kifejezést adott azon reményének is, hogy az ecsényi gyülekezet példáját hamarosan mások is követni fogják s Isten dicsőségére s az ő országának terjesztésére hamarosan másu+t is épülnek majd ilyen házak. Délután 3 órakor aztán a hívek és nagyszámú vendég lelki gyönyörűségére végbement az első kultúrdélután a gyülekezeti ház termében. A műsort az ifjúsági egyesület tagjainak éneke. szavalata, színdarabja alkotta gazdag változatban. Az embereknek, akik segítségünkre voltak abban, hogy ezt a szép napot megérhessük, legyen hála és köszönet. Istennek pedig, akinek elsősorban köszönjük azt* legyen dicséret és dicsőség örökkö.i örökké ... B. Ismét előhozzuk templomaink fűtésének a kérdését. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezen a hiányosságon segíteni kell. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a munkahelyeket és a szórakozóhelyeket fűteni kell. Hát miért éppen az Isten házában kelljen az embernek fagyoskodnia s az egészségét újra, meg újra Kockára tennie? Arról is meg vagyunk győződve, hogy ezen a hiányosságon lehet segíteni. Van FATIME: Ha tudnátok, mennyi eredetiség és bájos szépség van a keleti ember beszédében, előre is hálásak volnátok. PÁL: Van-e a töröknek is költészete, muzsikája? FATIME: Nem vallunk szégyent a tietek mellett. Hiszen mennyi szót, dalt és regét vettetek át tőlünk. Zenéteken is megérzik a török hatás. Hány verset írt Balassátok is a török „Be szejráne giderüken“ dallamára. PÁL: Édes Fatime, énekelj nekünk egy török dalt. A zene világnyelv. Hadd lássunk bele néped leikébe, mielőtt nyelvét értenénk. FATIME: A zsidó néptől a babyloni fogságban hiába kértek dalt uraik. A füzekre aggatták fel hegedűiket. De én hazámtól távol is tisztelni tanultam gazdámat és e házat. Fáj a lelkem, de azért halljatok egy török dalt. (Török dallam.) Szomorú leány, szomorú leány Nem ad örömet, nem ad örömet A török leány. Nekünk a világ, Szabad levegőt, szabad levegőt A mi kertünkben, a mi kertünkben Ö *8 csak kíván. Nem nyílik virág. Ámde öt elzárják. Ahol nincs sznbadság, Nem leli a párját, Nincs is ott boldogság, Szomorú gerlice, becsukott rabmadár Szomorú temető, kietlen pusztaság A török leány Nékünk a világ. PÁL: Gyönyörű volt. Köszönjük, Fatime. LOZSI: Mily bájos, ez a dal egy fogoly török asszony szájából. A ti telketekben is van valami rokonság a mienkkel. Nótáitok oly búsak, mint a mieink. FATIME: Hát mi egyéb lehetne a török asszony sorsa, mint bánat és búsongás. De tudunk mi vígabbat is. Vér csörgedez a mi ereinkben is, nem aludttej. Hát ki szülné hazánknak a hős fiakat, ha nem mi, török asszonyok. Halljatok vi- gabb török muzsikát is. (Vígabb török zene, amelyre Fatime táncol.) LOZSI: Éljen Fatime, a lelkes, szép török asszony. (Éljenzés.) Bár néped a mi ellenségünk, de üdvözöljük benned a nőt,-a honleányt és művészt. PÁL: Ezt el kell dalolnod Erzsikének is. íme, itt jön éppen kapóra. 3. JELENET. (Előbbiek. Erzsiké. Házias magyar ruhában.) ERZSIKÉ: Hát ti, Fatime, itt vígadoztok, míg én künn a napnak terhét hordozom! És mindennél súlyosabban nehezedik reárn az én mélységes bánatom. FATIME: Atyád akarja, hogy nyelvmesterük legyek az ifjaknak. ERZSIKÉ: Igaz, a dal, zene hívebb tolmács, mint a puszta szó. Én is szeretem Balassa és Zrínyi dalait. Bús hangjuk oly hű visszhangja lelkemnek. FATIME: Szegény leány, megértelek. Téged is úgy adnak férjhez, mintha török nő volnál. Nem a szived, hanem az apád választ. Bezerédy helyett Armpruszter, bizony nagy különbség. PÁL: Ne bántsd ezt a sebet, Fatime. A magyar nő hazaszeretetből, ha kell, szerelmét is feláldozza. Nézzétek Zrínyi Péter leányát, Ilonát. Bizony az ö szíve sem hévül ám Báthori Zsófia hidegszájú fiáért. De mivel a haza sorsa kívánja, feleségül megy hozzá. FATIME: Szegény Magyarország, mely még leányainak legszentebb érzelmeit is áldozatul kívánja. LOZSI: És hány szép magyar nőt visznek rabságra a ti török basáitok! PÁL: Ne bántsátok Fatimét. Ö erről nem tehet. Ő maga is rabságban van. És nem jön érte az ura, hogy kiváltsa. FATIME: Még jöhet idő, mikor török és magyar megérti egymást. Keleti nép vagytok ti is. A müveit nyugat, melynek csak a bőre síma, de szívében emberevö vadállat, reátok is feni fogát. Hagyjuk ezt. Erzsiké, most te énekelj. Halljuk kedvelt költőidet. (Folytatjuk.)
