Harangszó, 1936

1936-12-06 / 50. szám

2?. évfolyam. 1936 december 6. 5Ü. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan m«ll4*'#t tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszáinla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Meri Isten Igéje nélkül a viz csupán csak viz és nem kér eszi ség. Isten Igéjével együtt azonban ke- resztséy, vagyis az életnek kegyelemben gazdag vize és a Szentiélekben való újjászületés fürdője. A kereszlség lutheri magyarázata a kiskátéból A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petöfi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Hozzád s érted jön el. Ez a Jézus, aki felviteték tőle­tek a mennybe, aképen jő el, ami­kép láttátok Öt felmenni a mennybe. Csel. 1,11. E gyházi esztendőnk minden sza­kasza egy-egy hatalmas gon­dolatot és pedig üdvtörténeti gon­dolatot szemléltet velünk. Vakme­rőség volna ezeket a gondolatokat mérlegre, emberi mérlegre tenni abból a szempontból, hogy közü­lök melyik nagyobb, melyik az értékesebb. Isten mindegyiket szük­ségesnek és nélkülözhetetlennek tartotta a mi üdvösségünk érdeké­ben. Ép azért nekünk mindegyiket alázatos szívvel és nagy hálaadás­sal kell elfogadnunk. De az is époly bizonyos, hogy az üdvtörténet gondolatai között vannak olyanok, amelyeket köny- nyebben tudunk megérteni a töb bieknél, amelyeken át emberi gyar­lóságunk mellett is világosabban látjuk az égi elhivatásunkat. Az ádvent azok közé az idősza­kok közé tartozik, amelyekben kü­lönösen világosan látjuk égi elhiva- tásunk lényegét. Ádvent, várakozás. Várása annak, aki eljövendő. Soha- sincs úgy tele a lélek várakozással, mint ádvent idején, karácsony elő­estjén. Ebben a nagy várakozásban benne van az a tudat, megtalálom-e akit, vagy amit most várok!? Fokozott szüksége van mai éle­tünknek erre a felfokozott várako­zásra. Hozzászoktunk ahoz, hogy nagyon is magunktól nyomorult emberi erőnktől várjunk mindent. Ezért kaptunk oly keveset és ezéri vagyunk örökké csalódottak és szo­morúak. Aki százezreket vár és csak silány filléreket kap, az csa­lódottnak érzi magát. Isten nem apró pénzzel akar kifizetni minket, mikor a mennyekre irányozza vá­rakozó tekintetünket. Rámuiat arra, aki egyetlen hordozója jelenünknek s jövendőnknek. Rámutat arra, hogy világberendezésünk, házunk, mun­kamezőnk azon fordul meg, aki felment a mennyekbe, de eljő hoz­zánk és értünk. Azért jön hozzánk, hogy hozza mindazt, amire szükségünk van. Az égből hozza. Kegyelmi ajándekkép hozza. Nem úgy kell megvennünk, megszolgálnunk. Nem kell tana­kodnunk, hogy elég gazdagok va­gyunk-e karácsonyra. Nem vehet a gazdag többet, nem maradhat a szegény üres tarisznyával. Tanít bennünket arra, hogy ajándék éle­tünk minden boldogsága, öröme s nem szerzemény. Tanít bennünket arra, hogy főfeladatunk nem az, hogy elveszítsük magunkat a föl­dön, annak bányáiban, házaiban, vegykonyháiban, lombikjaiban, ha­nem sokkal inkább az, hogy mind­ezektől megtudjuk magunkat sza­badítani annak számára, aki hoz­zád jön, értünk jön. Szabaddá tet- ted-e szivedet annak számára, aki hozzád jön s érted jön azért, hogy mindennel bővelkedővé tegye sze­gény szivedet? Fábián Imre. Miről ismerhetők meg Isten gyermekei? , Irta: Malmivaara Vilmos. Fordította: Sztehlo Gábor. 2 Az igére való hivatkozás? Mások azt mondják: a bibliában meg van irva : Isten gyermekei vagyunk, — ragadd ezt meg, higyj ez igének, támaszkodj reá! Helyesen cselekszel igy ? Egyáltalában nem. Istennek az igéje mindenkor igaz és hitelre méltó, de nem egyedül ez a mondat, hanem az egész biblia. De akkor sem úgy, hogy azt csak igaznak tartjuk, hanem úgy, hogy magunkra értjük és megszívleljük. Ha igy cselekszünk, akkor kegyel­met nyertünk és akkor, de csakis akkor nekünk is mondja János apostol: most Isten gyermekei vagyunk De ha a többi igét szélnek eresztve, csak erre az egy mondatra támaszkodunk, akkor megcsaljuk az igaz­ságot és ezt az Ur nem tűri. Az ilyen cselekedet ítélet alá esik; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvé­ből és a szent városból és azokból, amik e könyvben megirattak. {Jal. 22. 19) A Lélek bizonyságtétele nél­kül az igére való hivatkozás sem tesz minket Isten gyermekeivé Magadat csalod meg, ha az igére hivat­kozva dicsekedsz istenfiuságoddal és az írást felütve igy kiáltasz: ime itt van megírva, mert ezt a fogást használják a jelenkor tévtanítói is, akik maguk bito­rolják Krisztus trónusát. Jézus istenfiúsága? De vájjon lehet-e nekünk bizont osságunk afelől, hogy Isten valóban a mi Atyánk? Lehetséges, de csak a Krisztus áltál, a hitben, amelyik nem beszél magáról, hanem gyümölcseiben jelentkezik. Világosan látjuk ezt Krisztus életéből. Ő „valóban Isten gyer­meke volt, de mikor hallottuk Őt ezzel dicsekedni? Amikor például ki akarta jelenteni tanítványainak hogy ő kicsoda, nem mondotta meg egyenesen, ha­nem értelmüket megvilágosítva, mások bizonyság- tételére hívta fel figyelmüket: „Kinek mondanak engem az emberek" és az apostolok válasza után lelkükhöz

Next

/
Oldalképek
Tartalom