Harangszó, 1936
1936-11-22 / 48. szám
386 HARANGSZÓ 1936 november 22. megújított templomot, az új orgonát, az 1848—49,-iki szabadságharc és a világháború hőseinek a templomban elhelyezett emléktábláit. D. Kovács Sándor püspök avató beszédében emlékeztetett a templom magasztos rendeltetéséit. Megemlítette, hogy ő is abból a templomból indult ki az életbe; az előtt az oltár előtt tett konfirmációi fogadalmat. A beszéd végeztével megszólalt az új orgona Kapi- Králik Jenő művészkeze alatt. A gyülekezet ,,Á11 már a hajlék“ kezdetű éneket énekelte, melyet D. Kovács Sándor püspök ez alkalomra szerzett. Görög Ernő helyi lelkész Luk. 2, 14. beszédében azt fejtegette, hogy legyen a templom Isten dicsőségének, az összetartásnak, a békének temploma. Az istentisztelet végeztével az emléktáblák felavatása következett. Dr. Sztranyavszky Sándor egylölet, bosszú, irigység, gonosz kívánság stb., már maga az is nagy bún, hogy nem érzed szükségét a szentségekkel való élésnek, mert hiszen ez azt jelenti, hogy nincs hited, nem figyelmezel az igére. Krisztus szenvedését elfeledted s nyakig ülsz hálátlanságban és minaenféle lelki szörnyűségben. Luther. Nagyveleg. Bensőséges ünnepség keretében avatták fel november 8.-án a nagyvelegi házkerületi felügyelő avató beszédében összehasonlította az 1848—49-es szabadságharcot az 1914—18. évi világháborúval. Mind a kettőt elveszítettük, de amint az első alkalommal is volt feltámadás, úgy a mostani nehéz helyzetekből is lesz. Az avatás után Kapi-Králik Jenő saját szerzeményű „Hősök emléke“ című orgonajátékában gyönyörködhetett a gyülekezet. Az ünnepi közgyűlést dr. Traeger Ernő egyházközségi felügyelő vezette. OLVASSUK A BIBLIÁT Csendesedjetek el! November 22. Gál. 2, 20., I. Thess. 5] 17. Az első igét csak akkor mondhatja el magáról valaki, ha igazán tud imádkozni, ha imádkozó életet él. Csak akkor él bennünk Jézus, ha imádkozunk. Ha elhanyagoljuk az imádságot, magát Jézust hanyagoljuk el. Mutasd meg őszintén, milyen szerepe van életedben az imádságnak és megmondom, milyen viszonyban vagy Jézushoz. Sundar Sing azt mondotta, hogy mindig veszedelemben van a lelkünk, ha nem imádkozunk. November 23. Mt. 14, 23. Az. imádsághoz lehetőleg keressük a magányt. De ne csak arta törekedjünk, hogy emberek ne zavarjanak bennünket, hanem arra is, hogy Isten gondolataink zűrzavarából is kivezethessen, hogy így teljesen egyedül lehessünk Istennel és ne a saját lelkünk által elénk vetített képeket lássuk, ne a saját gondolatainkat halljuk, hanem valóban egyedül magát az Istent. November 24. Csel. 4, 23— 31. A magános imádkozás mellett buzgón kell gyakorolnunk a másokkal való együttes imádkozást is. Amint nem tud imádkozni az, akinek nem drága az az idő, amikof csak az Isten van mellette egyedül, úgy nem tud imádkozni az sem, aki nem tud gyermeki egyszerűséggel és őszinteséggel szólni Istenhez a hívők közösségében. November 25. Luk. 6, 12. Jézus sokszor nagyon hosszú időt töltött el az imádkozásban. Bizonyos, hogy ez a hosszú imádság, ha az egész éjszakát vette is igénybe, nem fárasztó lelkigyakorlat, hanem felüdülés volt a számára. Jelent-e néked olyan felüdülést az imádság, amelyet szinte nehéz abbahagyni? Veszedelmes dolog, ha azért töltesz hosszú időt az imádságban, hogy azzal több legyen az érdemed, de nagy áldás, ha valaki már azért tudja ezt megtenni, mert megkapta azt a kegyelmet, hogy felüdülés, Istenbe való boldog, örvendező elmerülés számára az imádság. November 26. Mt. 6, 7—15., Pred. 3, 7. Mintha Jézus tiltó parancsa a sok- beszédü imádság ellen ellentétben állana az ő magatartásával. Hiszen ő éj,\'em érzel bűnt, — mondod — sem a világ és ördög ellen nincs harcod, ezért hát nem érzed szükségét a szentségekkel való élésnek. Azt felelem: nem hiszem, hogy egyedül kivétel volnál a szentek között. Ha igy volna, minden utcán melybe belépsz meg kellene huzni a harangokat mondván: „Itt megy a minden szentek szentje, akinek nincs bűne, sem bűntudata“ De tréfa nélkül mondom: Ha bűnt nem érzel magadban, akkor egész bizonyosan egészen meghaltál már a bűneidben. És hogy a külső, durva bűnökről ne is beszéltek, mint amilyen a házasságtörés, gyűkivétel és személyválogatás. Itt mindenek semmivé lesznek. Por és hamu. Isten keze egyformán összetör szegényt és gazdagot, nemest és pórt. A halál birodalmában járva, reádöbbenünk arra, hogy ez a mi földi világunk rothadó, elmúló világ, melynek őrlő hatalma elöl nincs semminek menekvése. Néked se, nékem se. A halál elér egykor minket is, aminthogy elérte a temetőben nyugvó szeretteinket is, kiknek sírját gonddal megigazgattuk. — Sőt körül vagyunk vele véve életünk minden pillanatában. Jelképezi ezt számomra az is, hogy falunknak akármelyik végén megyek is ki a mezőre, a két felekezeti temető néma halotti prédikációval köszönget felém. Igazuk van, ez a föld a halál birodalmába torkollik. Halál felé fut minden élet, minden, ami csak van. Mégsem osztom azok nézetét, akik a halálnak ez egyetemes uralma miatt csak fájdalmat és veszteséget látnak és emlegetnek. A halál nem csak szerető szíveket vesz el tőlünk, nem csak fájdalmakat osztogat és a mi igen drágának tartott életünket oltja ki, hanem amellett, hogy sokszor megjelenésével nagy kínoknak és szenvedéseknek is véget vet, még az egyetlen út és lehetőség ahhoz, hogy eljuthassunk jegykor Istennek színe elé. A halál nem önmagában álló hatalom. Isten keze mutatkozik meg minden jelenségében. Kegyelem van abban is, ahogyan és amikor elszólít, bárha mi meg nem érthetjük azt. Sírkeresztek között őszi szellő hidegre csípi arcunkat. Egy-egy régi fakeresztet eltör, egy-egy sírkövet kidönt. Nern Ernái még, olyan sírkeresztet, melynek vízszintes ágát kivette az összeeresztésből a szél és a szú? Kövesd szemeddel az ilyen megmaradt, földből induló ágat egészen az égig és tanuld meg, e fadarab a Krisztus keresztjének emlékeztetője és hogy ezért nincs más megoldás a halállal szemben, mint amit Ő, a feltámadt Megváltónk személyesít meg számunkra: a feltámadás. Sírkeresztek között azzal a hittel járj: a Krisztusban feltámadunk! Novák Elek. A megújított nagyvelegi templom.
