Harangszó, 1936
1936-11-15 / 47. szám
„Rúnántúli Prot.Lap" Kiadóhivatala HARANGSZÓ 1936 növember 15 PATA A magyar lótenyésztés mai helyzete, Irta: vitéz Pettkó Szandtner Tibor alezredes, a bábolnai ménes parancsnoka. A világhírű magyar lótenyésztés az általános gazdasági válságot, a forradalmakat, az utána következett oláh rablást és az egyidőben olyan nagyon terjesztett motorizálást is bizonnyal a legjobban érezte és szenvedte meg. Isten segítségével ma már mégis elértük úgy az állami, mint a köztenyésztésben is a háború előtti idők színvonalát, sőt merem állítani, hogy sokban felül is múltúk azt. Először az állami ménesekről szólok, mint az országos lótenyésztés és a köztenyésztés gyökereiről. Hogy magyar elfogultsággal ne vádolhassanak, nem az én szerény véleményemet, hanem a közelmúltban itt járt és arabs méneket vásárolni akaró német bizottságnak a német „Sankt Georg“ című lótenyésztési és lovassportokkal foglalkozó szaklapban a magyar ménesek mai állapotáról írt cikksorozatából ragadok ki és idézek néhány igen érdekes szakaszt. E bizottságnak világviszonylatban is elismert nagytudású és éles bírálatú és tollú elnöke Gustav Rau volt, ki a német birodalom lótenyésztésének vezetője volt. Mezőhegyesről többek között ezeket írja: „Mezőhegyes helyreállítása olyan lótenyésztési csoda, amilyenre alig találni példát a lótenyésztés egész történetében. Ha meggondoljuk, hogy a románok, amidőn Magyarországba bevonultak, elvették csaknem az egész tenyészanyagot, 1400 lovat, hogy úgyszólván semmi sem volt már meg s hogy ma ilyen érintetlen állományú ménest láttunk remek szép anyaggal, amely semmiben sem marad el a háború előtti színvonaltól, — akkor elfog a csodálat és tisztelet az ilyen teljesítmény láttára. Mezőhegyes újjáébresztöjének a legszebb szobrot kellene felállítani, amelyet Magyarország csak adhat. Százszorosán nagyobbat cselekedett, mint mindama nagy emberek, akik a múlt században a magyar lótenyésztés irányításában működtek. Ami mezőhegyesi vér még létezett a megalázott és megcsonkított Magyarországon, azt mind összeszedték és elvitték a régi tenyésztési helyre. Ott a szétszórt téglákból egyenkét rakták össze újból az épületet. A helyreállítás azért sikerült olyan hamar, mert ugyanazokat a vérvonalakat hozták megint össze. A magyar állami ménesek és a régi osztrák állami ménesek sikerének titka az a hűség, amellyel az alaptörzshöz ragaszkodtak. Ez azt jelenti, hogy mindig megmaradtak amellett, ami megvolt és amit már jónak ismertek. Nem bocsátkoztak mindenféle idegen vérrel való kísérletezésbe. A Nonius-tenyésztésen belül milliomszoro- san halmozták a Nonius vért, a Gidránban a Gidrán ősapáét, a Furioso és North Star törzsekben ugyancsak milliomszoro- san a Furioso és North Star apák és leszármazottaik vérét, a legkiválóbb egyedeket és ezáltal olyan tenyészeteket nyertek, amelyek nyugodtan kiállják az egész világ bírálatát.“ Mezőhegyesről írt cikkét ezzel fejezi be: „Magyarország Mezőhegyes révén úgy el van látva nehezebb fajta melegvérű lovakkal, hogy egy ország sem lehet jobban.“ Kisbérről a következő véleményt adja: „Kisbér mindég a legjobb angol vér hazája volt. Ott űzik a régen híres telivértenyésztést, amely Magyarországnak és Fiurópának oly sok magas színvonalú telivért adott és a nem Testi és szellemi fogyatékosok, epileptikusok és egyéb ilyen betegek három éves kortól felekezeti különbség nélkül felvétetnek: WALLRABENSTElN-féle szeretetotthon, Budakeszi. kevésbbé híres angol félvér tenyésztést, amelyhez utóbbi időben arabs félvért is kevertek. A lovak rendkívül nemesek. A kisbéri félvértenyésztésre azt lehet mondani, hogy szinültig meg van töltve telivérrel. Remek lovak ezek, a szépség és nemesség legnagyobb, legmagasabb követelményeinek is megfelelnek, teljesítőképességük rendkívüli, mozgásuk nagy, tért- nyerő és rugalmas. Magyarországon mindég a kisbéri félvér volt a legnemesebb hátasló.“ A kjsbéri angol telivér tenyésztésről a következőket írja: „A telivér kancaménes kereken 20 egyedből áll. Hatalmas rámájával, összhangzatos mivoltával, csontjai erősségével, ez a ménes képviseli ma azt a színvonalat, amelyen Graditz (a németbirodalmi angol telivér ménes) állt a legjobb idejében, Lehndorff gróf alatt. Ritkán láthatni olyan szép anyakanca állományt, mint amilyen ma Kisbéren van együtt.“ A bábolnai állami ménesben nyert benyomásait a következőképen kezdi: „Álom az arabs lóról! Itt megtaláljuk az arabs lovat teljes szépségében, kifejezésében, nemességében. Itt áradozhatna* a lóbarátok és örvendezhetnek az arabs ló Mekkájának. Hogy mennyire megrendült és megsemmisült minden fajta érték a legyőzött államokban azon kényszerbékék nyomán, amelyeket Versaillesben és Trianonban erőszakolt rájuk a többi ország, bizonyítja az a szomorú tény, hogy a magyar államnak szűkös pénzügyi helyzete folytán mérlegelnie kellett, hogy fenntarthatja-e továbbra is a szükséges keretek között a bábolnai ménest. Pedig Bábolna megszűnése, vagy létszámának csökkentése minden ország arabs tenyésztését a szívétől fosztaná meg- Látni való, hogy a versaillesi és trianoni bölcsek vészes munkája megsemmisít mindent és még a lótenyésztés ellen is fordul. Bár erősödnék meg Magyarország mielőbb annyira, hogy Bábolnának, ennek a gyöngynek fennállását ne csak minden időkre biztosíthassa, hanem üzemét még nagyíthassa is. Mert ma igazán itt vannak a legjobb arab telivérek az egész világ számára. A porosz ménesvezetőség, amely az utóbbi évtizedekben nem egy bábolnai vérből való jó fedezmént használt, kénytelen mindég újból viszanyulni oda, ahol a legbiztosabban folyik a forrás és a legnagyobb gonddal ügyelnek a fenntartására. A tenyésztés képe rendkívül örvendetes. Azok után a pusztítások után, amelyeket az állományban a világháború vitt véghez, céltudatos munkával nagyon hamar sikerült a tenyésztésnek megadni a legmagasabbfokú egységesség és jellegzetesség benyomását. A kancák megvesztegetően szépek, alkatban hibátlanok és nagyon összhangzatosak. Kiválóan jók az első lábak, — mindig is ez volt Bábolna erőssége. Külön fejezetet érdemel a bábolnai lovak remek, kiadós, lendülettel teljes mozgása.“ Cikkét a törzsmének jellemzése után azon mondással fejezi be: „Minden jó szellem őrködjék Bábolna felett örök időkön át.“ Ezen idézett szakvéleményből is láthatjuk azt, hogy mi volt a titka csonkahazánk lótenyésztése eredményes újraéledésének: Az országos lótenyésztést vezető szakemberek hűsége és képzettsége, amellyel a beállott ménhiányt s az állami ménesekben a kancahiányt is nem idegen tenyészanyag vásárlásával s behozatalával, hanem kizárólag a megmaradott, megmentett ősi tenyészanyagból tenyésztette újra s az innen kikerülő méneket állította méntelepek, illetve fedeztetési állomások útján a köztenyésztésbe. (Folytatjuk.) Terjesszük a „HARANGSZó“-t! VIRÁ60T, KOSZORÚT legolcsóbban iTIXIÉ-től csak GYŐR, DEÁK-UTCA 6. Telefon 9-46. Aki a „Harangszó‘-ra hivatkozik, 10% engedményt kapl Érettségizett evangélikus ifjú elmenne jegyzői hivatalba gyakornoknak vagy bármilyen irodai munkára. Esetleg nevelőnek is. Cím válaszbélyeg ellenében a kiadóhivatalban. 1—3 Az Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesületének soproni fiókja alkalmaz evangélikus vallású, jó összeköttetéssel rendelkező urakat és hölgyeket tagszerzökül. Jelentkezés hétköznapokon délelőtt 8—10 óra közStt az egyesület irodájában, Sopron, ötvös utca 5. Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZÉS ZSIGMOND, MARCSEK JÁNOS, NÉMETH KÁROLY, Dr. SCHLITT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TÚRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZABÓ JÓZSEF. Kéziratokat nem adunk vissza. Baross-nyomda Uzsaly és Koncz. T.:7-63.
