Harangszó, 1936
1936-11-01 / 45. szám
1936 november 1. HARANGSZÓ 361. lást mutató helyein keresed és nem akarod tudomásul venni, hogy a bűn életedet minden vonatkozásában megrontotta, tehát nincs életednek egyetlen olyan mozzanata sem, ahol a bűnt meg ne találhatnád. Nehéz megismerni a bűnt, mert nagyszerűen tud alakoskodni. Sokszor a világosság angyalának öltözik fel. Ezért fordulhat elő, fájdalom, nagyon sokszor, hogy amikor azt hisszük, hogy Istennek szolgálunk valamely csietekedetünkkel, akkor is bűnt cselekszünk. Nagyon nehéz megismerni a bűnt, mert a bűn megismerő képességünket, látásunkat is megrontotta. Amint az Istent csak a tiszta szívűek láthatják (Mt< 5:8.), úgy a bűn nagyságát és veszedel- mességét sem láthatjuk addig tisztán, amíg nem tiszta a szivünk. Éppen azért a bűn megismerése csak Isten kegyelme által lehetséges. A bűn- megismerés lehetősége is Jézus váltság- munkájának az ajándéka. Ha Jézus nem halt volna meg érettünk, sohasem ismerhetnénk rpeg bűneinket. Bűneinket •csak Jézus keresztjének tövéné'l láthatjuk igazán nagynak. Viszont fordítva: Minél nagyobbnak látjuk bűneinket, annál drágább lesz számunkra Jézus keresztje. Mivel a bünniegismerés a megváltás életeden való elvégeztetésének a kezdete, azért ne rémülj meg, ha azt látod, hogy bűneid szorongatnak. Bűneid akkor is megvoltak, amikor Te még nem vetted azokat észre, és semmi nyugtalanságot sem éreztél miattuk. Ha Isten abban a kegyelemben részesített, hogy neked mát fáj az, amit mások még élvezni tudnak, légy hálás érte és kérd, hogy — Még van idő! — csitította önmagát. Várt tovább. A szíve hallhatóan dobogott. — Mégis különös! — komorodott el. Mát nem merte mondani, hogy: — „Még van idő!“ Második harangszó után a románok nagy csapatokban tartottak a templomuk felé. Kissé visszahúzódott az ablaktól, hogy ne lássák meg öt. Hirtelen megsejtette, hogy hozzá nem akarnak jönni... Hátha senkisem jön. — Az lehetetlen! — tiltotta el magától a gondolatot. Le nem vette szemét az óráról. A má- iius végzetesen mozdult előre. — Mégis kimegyek! Palástosan kiállott az ajtóba. Befúrta szemét a templomba haladók közé és kereste, kutatta a híveit köztük. Egyet sem ismert fel közülük. Nem tudta, hogy vasárnap a magyarok is egyformán öltöznek a románokkal. Végre megkondult a harangszó is a román templomban. Megkésett férfiam, asszonyok sürgősen siettek el az ajtó előtt. Köztük az a magas, lesütött fejű ember, Török János, az ö kurátora. — Egészen bizonyosan ő! — döbben meg a pap. Melle pillanatig elszorul, de mégis utána kiált. — Kurátor úr! Nem az a mi templomunk! A kurátor hallatlanná teszi és elfordított fejjel iramlik tova a többivel. Az úton már nem jár* senki. Isten vezessen ebben az állapotban mindig előbbre. Mivel a bűn megismerése Isten ajándéka, azért ezt az ajándékot nagyon meg kell becsülnünk. A bűn megismerésének ajándékát akkor becsüljük meg, ha a már felismert bűnökkel haladéktalanul szakítunk. Szakíts haltározottan felismert bűneiddel, ha keveset ismersz is még és mindig többet fogsz megismerni. így növekedik életedben Krisztus is! B J. November 1. Híveink közül is sokan e napon emlékeznek meg elhunyt kedveseiktől. Kifogás nem tehető ellene, bár egyházunk az egyházi esztendő utolsó vasárnapját rendelte a halottakról való megemlékezés napjává. Kedveseink síriját rendben tartani ke- gyeletes kötelesség. Evangélikus ember azonban a temetőben sem felejti el, hogy evangélikus. Nem vetemedik Ízléstelen, evangelium-ellenes túlzásokra. Ami pedig a legfontosabb: tudja, hogy a temető is az Isten földje s ott is az ö kegyelmét hirdeti — a kereszt! Tudatlanság, óh! Több olvasónk is megküldötte. Úgy látszik, széliében terjesztik. Sőt evangélikus kórházi betegünk kezében is találtam, ízléstelen apáca-erőszak tukmálta rá. Egy füzetről van szó, amelynek címe: Csüggedt fővel visszamegy a házba. Hosszan, rettentő hosszan áll a feldíszített Úrasztalánál és fehér, mint a halál. Egyetlen gondolata sincs hosszú ideig, csak fehér, mint a halál. Imádkozni se tud, csak fehér, mint a halál... Végre ólmos kezeit felemeli, hogy eltegye a szent edényeket, lefossza az Ür- asztalát. Minek tovább terítve tartani? Ekkor megakad a szeme a zsákba- kötözött embercsontokon. — Ä régi hívek mégis csak itt vannak! — motyogja szétpattanó homlokkal. Összecsikordítja a fogait és hatalmas indulat lövel fel benne. Pár dobbanó lépéssel odamegy és félkézzel felragadja a zsákot a sarokból, felrázza az ég felé, hogy csörögnek, csikorognak bele a csontok, majd egyetlen rántással szétnyitja a zsák száját. Az ősi, magyar csontok halomba omlanak az Úrasztalán. Fölöttük magaslik a pap, hátán didereg a palást, kezében zizeg a biblia. A csontokra meredve felzeng szilárdan a hangja: — Krisztusban szeretett testvéreim és híveim! Mai beszédemnek alapigéi meg vannak írva Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelének nyolcadik részében a következőképpen: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem Miért nem ünnepélhetik a k/a)totikusok október 31.-ikét? Bilkei Ferenc székes- fehérvári római katolikus esperes plébános írta. Átível lapunkban minden milliméternyi hely drága, a füzetről csak ennyit: Sok benne az igazság színében tetszelgő, megtévesztő okoslkodás. Van benne látszólagos jóindulat is. De legtöbb benne a tudatlanság. Ilyeneket ír: „Luther reformációja a Krisztus tanítását változtatta meg.“ — Jelölje meg a plébános úr azt az evangéliumi hitigazságot, amelyet Luther megváltoztatott. „Luther felszólította a püspököket: legyetek protestánsok, nősüljetek meg és tiétek lesz az egyházi vagyon, amelynek eddig csak jövedelmeit élvezhettétek“. — Bilkei plébános úr: hol mondta, vagy írta ezt Luther? „Az egyházi vagyon volt a forrása a dán, svéd reformációnak“. — Plébános úr veszedelmes játékot űz! Ha e valótlan állítást megtudják a dánok és svédek, iziben rossz dolga lesz ott az ön néhány száz hitsorsosánakü „Luther ezt tanította: Isten minden ember sorsát a világ teremtése előtt elhatározta. Bármennyire akar az jó lenni, ha az Isten úgy határozta: a pokolba jut és bármennyire gonosz is ha az Isten úgy határozta: a mennyországba jut.“ „Judás árulása, Luther szerint. Isten műve“. — Mely iratából olvasta ezeket plébános úr? „Luther a katolikus vallás szentségei közül tulajdonképpen csak a keresztsé- get hagyta meg. Az úrvacsora szerinte csak emlék és nem „szentség“. — Plébános úr, ez az ön részéről több mint jelenvalók, sem ikövetkezendök, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszhat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban“ .,. Tűz borítja el a papot és beszélni kezd. Az arca fekete, a szeme elszánt. Édesapánk, a nap a ház fölött megállva hallgatja .. — Úgy éreztem — fejezte be a rongyos mezöségi pap —, mintha a végzetünk beteljesedett volna. Mit tegyek, hogy megtartsam, legalább e pár veszendő magyar lelket, kiragadjam a tömjénfüst igézetéből, a gyertyafényben ragyogó, sápadt, nagyszemű, lapos alanyszentek öleléséből, síró könyörgések különös bűvöletéből. Templom kell nekik mert nem Isten az nekik, ki ott ül az én földbeásott házam nehéz sarában. A szütkepalás, om- ladásos odú istene nekik nem Isten. Ekkor határoztam el, hogy templomot fogok építeni. Küzdők, koldulok, dolgozom és ha kell, saját kezemmel építem fel!... Újra összeszedtem ezt a veszendő nyolc családot. Sikerült a lelkükhöz férkőznöm. Harmincezer lejt ajánlottak meg. Én vállaltam az asztalosmunkát. Ezért jöttem haza. Eladom anyait, apait, mindenemet, hogy templomot építsek belőle, A pap felállott, szédelegve odalépett a rongyos mezőségi paphoz, szótlanul megölelte és megcsókolta mind a két orcáját.
