Harangszó, 1936

1936-10-25 / 44. szám

352 HARANGSZÓ 1936 október 25. orgonáink hangján. S így is van ez rendjén. Táruljanak is fel a templom­ajtók ilyen énekesek előtt, hadd énekel­jenek az Úrnak új éneket! Amilyen örömmel halljuk a fenti ne­mes törekvést, olyannyira megütkö­zünk egyes gyülekezeteink azon észér- kedö igyekezetén, amellyel orgonájuk fujtatójának villamosítáisára, torony­órájuk beszerzésére, avagy ezekhez ha­sonló célokra, templomi hangversenyt rendeznek 2 P, 1 P és 50 filléres „be­lépő-díj“, vagy „helyárak“ mellett. S ilyen alkalmakkor felcsendül a művész, vagy művésznő ajkán egy „ária“ s az orgonák játékában egy „idegen szerző“ müve. A közbeeső szünetekben zsibongó tömeggé, eszmecserét váltó emberekké lesznek a jelenlevők. Ezen ne is csodál­kozzunk, hiszen hangversenyteremmé lett a templom! Az ige megszentelt csar. nokából kiszorult az élő Ige és az evan­gélikus ének. Velük egviitt kiszorult ->z áhitat és az evangélikus lelkűiét is. Ez így nincsen rendjén. Vigyázzunk a temp­lom szentségére! Evangélikus ember előtt a templom mindig Isten háza! Cséry Lajos NE FÉLJ, MERT ÉN VELED’ VAGYOK! Ne félj, mert én veled vagyok! Ennél drágább biztató szó Nem hangzott még e világon; Ebben van a boldogságom: Ne félj mert én veled vagyok! Ha eláraszt a gond, a baj, Ha betegség szegez ágyhoz, Vigasztalást ez ád nékem, Ebben van a békességem: Ne félj, mert én veled vagyok! Mikor nehéz kísértések, Küzdelmek közt kell állanom, Nem félek mig e szót hallom, Ebben van a diadalom : Ne félj, mert én veled vagyok! S ha majd egyszer reám borul A halálnak zord árnyéka, Hiszem, ott sem leszek magam, Ebben van a bizodalmám: Ne félj, mert én veled vagyok! Erdélyi Ilona. Isten él. Luthert egyszer valami nagyon bán­totta. Napokig komor volt és csiiggeteg. Nem tudta felvidítani sem kedvenc hár­fája, sem családi köre. Egyszer aztán ahogy belép a szobába, megdöbbenve látja, hogy hitvese talpig feketében fo­gadja. „Kit gyászolsz feleség?“ — kér­dezte a szomorú reformátor. „Oh, nagy az én gyászom“ ■— felelt Bóra Katalin — „meghalt az Isten. Te legalább is úgy viselkedel napok óta, mintha nem élne az Isten“. A nagy reformátor megszé­gyenülve értette el a leckét. „Igazad van“ —- mondotta — „mindenki bánt­hat és elhagyhat, de Isten él s így se okom, se jogom a csüggedésre!“ Leültek együtt s elolvasták a 46. zsol­tárt, amelyből később megszületett a re­formáció diadaléneke az Erős várunk. Igen, Isten él! Protestáns Országos Árvaházunk. Budapest székestfövárosunk szívében, a Rózsák-terén áll egy gyönyörű épület: Protestáns Országos Árvaház. Volt-e gondolatod kedves olvasóm, hogy ha egyszer Pestre megyek (vagy ha pesti vagy), bemegyek és megnézem, mi is lehet és mi a rendeltetése? Elmondom nektek, milyen missziót teljesített ez az épület és a jószívű alapítók 76 év alatt. Több mint 2000 árvát nevelt 5, 8, 10 éven át, akikből sok becsületes, földmű­ves, iparos, kereskedő, tanító, jegyző, lelkész és tisztviselő lett. A leányok kö­zül sok-sok családanya, kiknek vidám gyermekei nem felejtik el az árvaházat. 1700 árva családi származását ismerjük, e számok beszédesen mutatják a men-' tés munkáját, hogy milyen foglalkozású ág elárvult árváit neveltük. Íme: iparos árvája: 500, földműves: 180, lelkész 150, jegyző: 124, tanító: 245, tisztviselőé 280, magántisztviselő és vasutas 140, ügyvéd 21, minden más foglalkozású 60. Ebből ref. vallásit 920, ev. 780. Buda­pesti árva 654, vidéki árva 1046. Kedves Olvasóm! Ugye érdekes ada­tok? Mennyi könny száradt fel őseink nemes adakozásából! Hát csak mi len­nénk korcsszülöttek? A mi szívünk ienne kősziklából? Mi is tudunk segíteni! Elmondom szerény gondolatomat, ho­gyan: Püspök uraink minden évben elrendelnének egy vasárnapot, hogy ak­kor minden protestáns templomban, is­kolában az árvákról beszéljenek a lel­kész, tanító és tanár urak. Ezen a napon a szeretet filléreit a hi vők szívesen ál­doznák az árváknak. A másik gondolatom: „A muskátlis ablakit árvaház“. Ezt a nagyobb vidéki falunak és a - kisebb városnak kellene megteremteni. Hány jószívű vidéki gyer­mektelen házaspár akadna, aki erre a célra odaadná házát, földjét. Nem kel­lene azt a kis Jánoskát, Józsikát, Erzsi­két elhozni messze idegenbe, hanem ott a tiszta szobában, az öregekkel együtt a nagytiszteletű asszony felügyelete mel. lett a hívők tartanák árváikat. Továbbra is őrizhetnék a libákat, legeltetnék a te­heneket, hátul a kertben termelhetnének gyümölcsöt. A jószívű tiszteíetes asz- szony, vagy tanítónő asszony meg-meg- simogatná tiszta arcát. Teremtsünk fa­lusi árvaházakat Testvéreim, akkor majd nem dúl az egyke, hanem a falu­nak dísze lesz a muskátlis, árvaház! Árvákra, aggokra tekintsetek, Jószívű emberek — segítsetek!... Alapi István a Prol Orsz. Árvaház igazgatója. Félreértések végleges kiküszöbölése céljából közöljük, hogg a Kis Harangssót a nagy Harangszó minden előfi­zetője ingyen kapja. JJ Kis Ha­rangszó csak annak kerül pénzbe, aki külön cimszalagos rendelés­sel csak erre fizet elő. Terjesszük a „H ARANGSZó“-t! OLVASSUK A BIBLIÁT. A reformáció kötelez! Október 25. Alázatosságra. I. Péter 5. 6­Sokan azt gondolják, hogy a reformáció ünnepe: tüntetés. A reformáció azonban nem befejezett esemény, hanem a re­formáció belső lényege szerint állandó lelki épülésre való elkötelezés. Eleget tettünk-é vájjon a reformáció parancsá­nak, a Biblia népe vagyunk-é nemcsak nevünkben, hanem életünkben? Alázd meg magad testvérem, mert Isten a meg­alázkodott szivekben végzi az ö Szent Lelke által a reformáció munkáját. Október 26. Bünbánatra. Jób 42. 6. Anyaszentegyházunk a reformáció ün­nepén megtéríts számodra az Úr aszta­lát, azért, hogy megtérő bűnös szived­ben reformáció, lelki ujulás kezdődhes­sen a kegyelem kenyerének erejétől. Mi­csoda szégyen, hogy olyan gyávák és megalkuvók vagyunk, mikor a Krisztus ügyéért bizonyságot kellene tennünk! Micsoda szégyen, hogy hitünk ereje nem tudja visszatartani az árulókat. Tarts testvér bűnbánatot, hogy jobb evangé­likus lehess! Október 27. Újjászületésre. II. Kor. 5. 17. Hogy a reformáció 400 esztendő alatt ezt a világot még nem tudta át­hatni az evangéliom kovászával, annak az az oka, hogy kevés volt azoknak száma, akik új teremtéssé lettek a Krisztusban. Micsoda ujjongó érzés csak a testi szennyet is lemosni magunkról: de micsoda boldog újjászületés számom­ra, ha Isten kegyelme által a Krisztus­ban új teremtéssé válhatok. Testvérem, Isten ezt a lelki reformációt kínálja. Fo­gadd el élő hittel! Október 28. Gyümölcsöző életre. Gál. 5. 22. Ha lelkedben megtörtént a reformá­ció, akkor életedben is meg fog mutat­kozni. Éneikül a belső megújulás nélkül hiába díszíted magadat a Luther-rózsá- val, hiába énekled az Erős várunkat, hiába hagyod abba a munkát, hiába ün­nepelsz ünnepi díszben, hiába dicsekedsz a lelkiismereti szabadság félremagyará­zott kongásával, mert semmi közöd ah­hoz a nagy lelki reformácíóhozí amit nagy Lutherünk vergődő imádkozások­ban elvégzett, mielőtt megkezddette vele Istennek Szent Lelke a reformáció külső harcát is. Október 29. Önmegtagadásra. Márk. 8. 34. A gyümölcsöző élet célja nem ma­gam vagyok, hanem az Isten ügye. A gyümölcsöző élet útja a szolgálat, a fel­tétele pedig az önmegtagadás. Könnyű tagadni a reformáció előtt tanított, sok­szor feleslegesen is felhánytorgatott tév- tanokat, könnyű ellentmondani a bűnbe- meriilt pápák egymásnak is ellentmondó tanításának, de nehéz megtagadni ön­magunk szerelmét s nehéz ellentmondani a bennem lakó Sátánnak. Testvéreim, nem vagyunk méltók, hogy a reformá­ció népének nevezzük magunkat, amíg ezt meg nem tesszük! Október 30. Világosságban való járásra. Efezus 5. 8. Az önmegtagadásom Krisz­tus keresztjét helyezi a vállamra. Ez a kereszt világítja be az én életemnek út­ját. A keresztnek a világossága látszik arcomon, cselekedetemen s ez a világos­ság melegítő szeretetté válik mások szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom