Harangszó, 1936
1936-10-04 / 41. szám
1936 október 4. Harangszó 327 harcba, iskolába . . . s találkoztunk mind itt ősi iskolánkba' . . . ... Ez itten új és lángoló sereg . . . messziről jöttek 8 hazaérkeztek . . . 1916—1936. Húsz esztendő! Életnek is jókora darab. Püspöki szolgálatnak még hosz- szabb. Ilyen püspöki szolgálatnak pedig igazán hosszú. Mikor 1916-ban a szombathelyi kerületi közgyűlés D. Kaoi Bélát püspökségébe iktatta, a világháború vértengerében fuldokoltunk. Azután jött az ösz- szeomlás. Majd a Károlvi-forradalom és a kommunizmus. Azután reánkszakadt minden gonosz borzalmával Trianon. Végül iött a mindig mélyebbre rántó gazdasági válság. D. Kapi Béla püspöksége ebbe az iszonyú küzdenHektöl vemhes és éppen ezért kétszeresen számító korszakba esik bele. Mennyi vinskodásról, életörlö aggódásról, értékmentő dolgozásról és eredményes alkotásról tudna beszélni ez a püspöki húsz esztendő. Ki mondhatná meg. hogy D. Kani Béla oiisnök ez alatt a húsz év alatt hány iskola életéért küzdött. hánv gyülekezet gondját hordozta, hánv írott szót vetett papírra, hány prédikációt mondott, hánv templomot avatott?! Csak azt láttuk, hogy minden írásában, szavában, egyházkormánvzati, építő, be'missziói. pásztori munkájában mindig teljes önmagát adta. áldott erő- pazarlássa!, maradéktalan hűség szilárdKös.önjük at első pásztor indulását egeket ostromló hitét és imáját . . . Bt at 0 serege, hitvalló és bátor . . , Hitet tanult gyótni Első pásttorától . . . Csaba József. ságáva! szolgálva lutheri egyházát és magyar hazáját. Két körlevél. Egyik körlevél a kommunizmus elején készült. Akkor, amikor oly sokan megtántorodtak. Akkor, amikor a legbátrabbak is óvatosan hallgattak. Akkor, amikor szólni nemcsak kockázatot, hanem életveszedelmet jelentett. Annál nagyobb érték számunkra ennek a püspöki körlevélnek határozott, meg nem alkuvó, szinte hitvallásszerű bátorsága. 782/1. 1919. szám. Az átalakulások forgatagában, egy új világ küszöbén, aggódó, de el nem csüggedő, megreszkető, de az Isten megsegítő kegyelmében bizonyos lélekkel keressük a jövendő kibontakozás útját. Uj világ formálódik előttünk'... Bizonytalan a kialakulás... Most kell. hogv az egyház teljes világossággal lássa tulaidonkéopeni hivatását. Legyen a Krisztus élő teste. Vigasztalja a szenvedőket, emelje fel a: elesetteket... A forradalmi kormányzótanács kimondotta az egyház és állam szétválasztását... Ez szükségessé teszi, hogy gyülekezeteink egészen új alapon szervezkedjenek. A kényszerű egyháztagok helyét az áldozatra önként vállalkozó egyháztagok foglalják el. A forradalmi kormányzótanács megszünteti a vallásoktatást s azt az iskolákból kitiltja. Kérem a gyülekezet vezetőit, tartsanak haladéktalanul közgyűlést és hozzanak határozatot arra nézve, hogv a vallásoktatásról az egyház gondoskodni kíván. A lelkésztestvérek kövessenek el mindent, hogy a vallásoktatásban hiányosság avagy zavar ne álljon be. Egyházunk súlyos időket él. Legyünk méltóak a nagv időkhöz. Hogv azok lehessünk. legyünk hívek mindhalálig a Krisztushoz. ...Erősödjünk az imádkozásban! Mennyei Atyánk!, erős Istenünk. hallgasd meg könyörgésünket, az evangéliom igazságáért, egyházunkért. magvar hazánk jövendőjéért, őrizd sokat szenvedett anvaszentegvházun- kat. Pásztoroknak és nvájnak add a te erődet. Nem e világ előnyeiért, hanem azokért kiáltunk tehozzád. kiket reánk bíztál. Nem azt kérjük, hogv végv ki minket e világból, hanem, hogy erősíts kötelességünkben. Szenteli meg igazságoddal: a te igéd igazság. Tarts meg igazságodban: a te igazságod kegyelem. Uram, a te kegyelmedben keressük szívünk megerősítését! Ámen. Testvéri szeretettel szolgatárs az Urban: Szombathely, 1919. március 30. Kapi Béla püspök. *** A másik körlevél a legutolsó püspöki jelentés Fbböl közöltük az alábbi részt. V. Gvörnv. angol királv temetésén koronás királyok és államférfiak sorában lépegetett temetéshez il'ö bánatos arccal az orosz szoviet képviselőié is. aki annakidején az angol ura'kodnhnzzal rokon orosz cári családot legyilkolhatta. — Egv párisi ünnepségről készült képen egymás mellett látjuk a francia miniszterelnököt. a minisztereket és a francia kommunista párt vezértitkárát. — Cseh földön repülőgépek számára leszálló álJl dunántúli egy&áxlcerület puspöK jubileumi közgyűlése. ajkuk is és Natáliának két könnye összetapadó arcukba hull melegen..., forrón... Úgy hullott rájuk, mint az egek áldása... A hideg betonon térdre csúsznak mindhárman s imádkoznak: — ló Isten, vezéreld a te szerencsétlen gyermekeidet... Te hoztál az éjszakából a világosságra s Terád bízzuk magunkat most is, mikor veszedelem fenyeget... Te benned minden remén vünk— Semmi vagyunk, csupán a Te nagy kegyelmedben élünk. Ezt a Te kegyelmedet ne vond meg niitö- lünk s nincs hatalom, mely megejtene minket. Velünk leszel Urunk Megváltónk és nem félünk. Ámen. Megnyugodtak mindhárman. Natalia gyönyörűségét találta a két boldog szerelmesben és sokáig nézte őket. Úgy hatott rá a kettő, mint a sivatagban az oázis, melyen megnyugodhat a szem. Az igaz szívnek öröm az is, ha mások boldogságát nézheti. Majd megszólal: — Egy hétig váriatok s ha nem jönnék vissza. — hangjában kimondhatatlan fájdalom zokog, — cselekedjetek úgy, ahogy jónak látjátok... Alexnek nincs hazája, de van jóságos szíve, mely a kunyhót is palotává melegíti... Vidd magaddal hazádba..., adj neki otthont... S azt az asszonyt ne hagyjátok el... Julia magához öleli Alexet s mellére hajtja fejét. Van nekem otthonom — gondolja magában —, gazdag otthonom. Magammal viszem a jó szívet..., hisz csak az hiányzik a gazdag otthonból. — Ha boldogok lesztek s én már nem láthatnám..., gondoljatok én rám is... Ezzel sarkon fordul s elsiet. Félóra múlva jött az asz- szony. Hamar összebarátkoztak. Megszerették. Nem közönséges asszony. Julia a hercegnőt kereste benne és úgy vélte, megtalálta. Modora előkelő, művelt. Alexből van valami az asszony arcában..., csodálatos... XXVII. FEJEZET. Natalia az utcán úgv érezte magát, mint a sivatagba száműzött bűnös. Körii'ötte sünnedékes sárga homok, re- ménvnélküli egyhangúság s a láthatár szürkeségéből homok- felhők gomolyognak, közelednek feketén, sűrűn.... nehezen..., házakat temetnek maguk alá ezek a szárnyrakelt hegyek..., ahol aláereszkednek és emberéletet... Natalia azonban nem menekül. Szembenéz a láthatáron söfétlő veszedelemmel. Szembefordul vele s eszeveszett vakmerőséggel rohan feléje. Nem törődik a véggel... Neki mindegy..., élet vagy halál! Az élet jelenthet neki halált és a halál életet. így az élete, kötélen iáró hazugság1... Mindent fel kell fednie..., de ettől a gondolattól irtózott. Tegnap este csak sejttette Alfréddal bűnét s majd magán kívül lett... A harcot azonban nem adja fel... Alfrédből el kell tiinni minden előfeltételnek, mely mint kölönc terheli szerelmét. Ha már meggyőződött róla, hogy nem dobja el magától a moszkvai kommunista leányt, akkor fedi fel előtte bűnét. S erről meg fog győződni a budapesti úton. jElmegy ö is... Míg elérnek a viaduktig, tisztába kell jönnie. Mire hazaért, Alfréd már elment. Amália nénit előkészíteni, nem volt nehéz. Nem bánta, ha fia nem lesz egyedül ez úton. Lesz, aki vigyáz reá. Úgyis gyámoltalan minden férfi, ha elkerül otthonról. Hallott már valamit a magyar pusztáknak regényes rejtelmeiről s ez sem igen növelte az út iránti bizalmát. — Nagyon jó lesz, ha elmégy vele, — mondja végül is, — el kell menned vele, Júlia, Hozzá is fogtak mindjárt a csomagoláshoz. Külön Al- frédnak, külön Natáliának. (Folytatjuk.)
