Harangszó, 1936

1936-09-27 / 40. szám

1Q3Ö szeptember 27 HARANGSZÓ 323. CSALÁDI ÉRTESÍTŐ. Eljegyzés. Szende Icát Lajosko- máromból eljegyezte Szakáts Pál Sárvár. Esküvő. Szabó István és G 1 a- sel Magdolna, Furia Zoltán csák- vári lelkész nevelt leánya, szeptember 19.-én tartották esküvőjüket a csákvári templomban. — Dr. Barcza Béla lenti tb. főszolgabíró szeptember hó 8.-án vezette oltárhoz Kiss Irént, a szakonyi evangélikus templomban. Halálozás. — Dr. Matolcsy Mátyás­áé, szül. Nagy Pálma földi élete 63. évé­ben elhunyt. Egyik legáldottabb alkotá­sa az volt, hogy berendezte a vakok nyomdáját s azon kinyomatta a vakok bibliáját. A MAGYAR GAZDA Terményárak Budapesten. — Búza 15.65—16.65, rozs 12.45—12.80, takar­mányárpa 11.70—12.80, sörárpa 15— 18.75, zab 13.35—13.65, tengeri 12.85— 12.95 pengő. Egészségvédelem a családban. Irta: Dr. lit zés Zslgmond, tiszti főorvos. 8. Lélekvcdelem. Cikksorozatunk főcíme: Egészségvédelem a családban. E cím után nem várhatott mást a szíves olvasó, minthogy arról lesz szó minvégig e cikkekben, hogyan kell testünket, szerve­zetünket megóvni a betegségek és különféle ártalmak ellen. De ha meggondoljuk, hogy a lélek a testnek e földi létben szo­ros tartozéka és együtt haladnak a koporsótól a sírig, — és hogy a kettőnek egészségi állapota bizonyos mértékig függ egymástól, — beláthatjuk, hogy nem megokolatlan, ha cikk­sorozatunk záradékaként a lélekvédelem kérdésének is teret szentelünk. A lélekvédelem a neveléstannak igen fontos és fő feje­zete, ezért erről a kérdésről szakszerűen inkább tanító, tanár, vagy lelkész tudna írni, mégis, mivel a leiek epsegéneK védelme nemcsak erkölcsi, hanem egészségi kérdés is, es mivel sok lé­lekromboló munka komolyan veszélyezteti az egészséget, or­vosi szemszögből is joggal hozzászólhatunk a kérdéshez. Már a csecsemőkorban gondos figyelemre kell méltatni a még csak pislákoló lelket, — meg keil védenünk a durva beha­tások eilen, az agy a lelek fészke, — és egyben egész ideghá­lózatunk, luegrenuszerünk központja. Ha vaianti behatás: vakító fény, uorrenes, larma, utes, sebzes éri idegeinket, arra azonnal felügyelünk s védekezni próbálunk ellene, tizek a behatások mint tenyerzesek a szemünkből, mint hangérzesek a iüiünkböl, s mint lájaalontérzesek a bőrünkből, vagy más szerveinKböl az idegszaiakon, ideghálózaton keresztül, mint a villamaram a drotokon at leiszaiaunak az agyba, ott tudatossá valnak, amire ösztönünk, vagy akaratunk a mozgató idegpályákon at meg­indít egy ellenaramot, amely a kellemetlen behatás ellen vede- kezesre készteti a megtelelő védöberendezesunket, izmainkat. Pl. ha szemünket vakító tény éri, szemhejizmaink azonnal mű­ködésbe jönnek, szemhéjaink lezárulnák, hogy a fény útjait el­vágjak. Ezek ösztönszerü vedekezesek, amelyek Istenünk vég­telen bölcseséget dicsérik. Mi történnék, ha érző idegeink nem volnának? A tény megvakitana, a tűz, a forróvíz megegetne, mert érző idegek híjjavai nem volnánk képesek felfogni a fe­nyegető veszélyt, nem tudnánk megfelelően védekezni. A cse­csemőben szunnyadó lélek tudatosan meg nem működhetik közre a védekezésben, csak ösztönszerüen felel bizonyos mér­tékig, ezért a szülőre hárul a fetadat, hogy óvja gyermekét minőén külső káros behatás ellen. S amikor védi a vakító fény, a nap heve, a fájdalmakat okozó egyéb külső behatások ellen, egyben a kis gyermek leikét védelmezi az idegrendszerén más­ként káros nyomot hagyó behatás, sokszor valóságos idegráz- kódtatás ellen. A csecsemő igen érzékeny a zajra, összerezzen, megriad; ettől különösen óvni kell. Minél idősebb lesz a gyer­mek, annál több és több oldalról fenyegetik lelki épségét a külvilág benyomásai. A rossz példaadás a családi házban a szülök, testvérek, dajka részéről, az iskolában a pajtások ré- részéről; a rémmesék, a csintalan gyermek ijesztgetése ké­ményseprővel, rendörbácsival, krampusszal, vasorrú-bábávaü, durva fenyítése ütlegeléssel, — mind-mind olyan külső beha­tások, amelyek a gyermekiélekben maradandó nyomokat hagy­nak, idegessé, betegesen félössé, bizalmatlanná teszik. Tekintélyünket rontjuk le, ha olyat mondunk gyerme­keinknek, ami nem fedi a valóságot; előbb-utóbb rájönne*, hogy habár jóhiszemüleg, de félrevezettük őket, s többé nem hiszik el, amit mondunk s hazudozásra válnak hajlamossá. Ne rémmesékkel és meseszerű dolgokkal, magyarázgatásokkal traktáljuk őket. Idegrendszerük az ily dolgok befogadására Állatárak Budapesten. Sertés, uradal­mi nehézsertés páronként 340 kg-on fe­lül 108—109, alul 104—106, szedett kö­zép páronként 220—p60 kg-ig 103-106, kivételesen 107, 180—220 kg-ig 88—94, öreg nehéz páronként 300 kg-on felül 93—97, szedett öreg 88—90, angol son­kasüldő páronként 120—150 kg-ig 94— K2. Szarvasmarha, borjú 108—110, kivételesen 111, silányabb 86—106 pen- göfillér éiösúlykg-ként. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! hajlamossá lesz, lelkűk telítődik képzelt, beteges képekkel, vi­lágszemléletük hibás utakon indul a végleges kialakulás felé, ami végül is lelki és testi bajokra vezet. Ha velük durván bá­nunk, leikük eldurvul, fogékonyságuk a jó és nemes iránt las­sanként megszűnik, dacosakká, akaratosakká válnak. Az emberiség, a társadalom javítása a családokból in­dulhat ki. A lélekvédelem pedig éppen a családi kör feladata. Helyes megállapítást tett egy iró: „A szívből fakad az élet for­rása s a társadalomnak, az egyháznak, a nemzetnek a szíve a család.“ — A szived a telkednek édes testvére. Amikor véded szíved tisztaságát, megvédted a telked tisztaságát is. Ha a csa­ládi étet mindenütt tiszta volna és az egyes családtagok tiszta és igaz emberként lepnének ki az életbe, — tiszta és igaz ten­ne a társadalom, az lenne végül az egész nemzet is. A lélek­védetem nem más, mint a tiszta keresztyén jellemképzés fo­lyamatos munkája. Ez a munka pedig elsősorban a szülök ke­zében van. Nagy felelősség hárul ezzel minden szülőre. A tett indító ereje az elhatározás. Határozd el ma, keresztyén testvé­rem, hogy az elmondottak szerint élsz a jövőben. Lelkiismere­tedre hallgatva mértékletes, tiszta életet élsz, hogy példaként világíthass családod tagjai előtt. így véded meg legjobban tel­küket a világ csábító benyomásaitól, a bűnös szokásoktól. Mindnyájan szinte ösztönszerüen keressük a boldogsá­got. De hát miben áll valójában a boldogság? Tégy meg ma mindent egészségedért, lelked üdvéért, mert a kettő adja egye­dül a tiszta boldogság érzetét E kettőért cselekedni, mindent megtenni, már magában véve maga boldogság. A munka egyébként is boldogít, — nem csupán azért, hogy ma magad­nak gyüjts, hanem, hogy holnap még boldogabb tehess, ami­kor már munkád gyümölcséből mások javára is adhatsz. Ta­nítsd meg minderre gyermekeidet. Mutass nekik példát a mér­tékletességben. Ne engedd, hogy akár étkezésben, akár játék­ban, szórakozásokban tobzódjanak. Jól mondja valaki: „A mér­tékletesség az az ezüstfonal, amely az összes erények gyöngy­során keresztülvonul.“ Minden erény, minden telki jótulajdon­ság egy-egy gyöngyszem a mértékletesség fonalán. Ezt a fo­nalat könhyü eltépni s akkor a gyöngyszemek széthullanak. Ha csak egyet is kiszakítunk a sorból, utána pereg a többi. Ha csak egy dologban mértéktelenek vagyunk, nem használ, ha minden másban meg is tartjuk a mértéket, mert pl. az alkoho­lista csak a szeszt fogyasztja mértéktelenül, de ez az egy visz- szaélés elég ahoz, hogy jelleme meginogjon, egészsége tönkre­menjen. Egyaránt fontos testi és lelki épségünk-egészségiin* ahoz, hogy munkakedvünket biztosítsuk. A munkára nevelés magában véve is megvédi a telket a különféle káros behatások elten. A dolgos ember nem ér rá arra, hogy lélekrontó szóra­kozásoknak éljen. A munka lefoglalja, telkét megnemesíti, meg- edzi az étet küzdelmeire. A lélekedzés művészete akkor válik értékessé és eredményessé, ha minden cselekedetünket, minden gondolatunkat a telkiismeret irányítja. Ezért a legfontosabb szülői kötelesség az, hogy gyermekünket lelkiismeretességre neveljük. Ezzel nemcsak telkét védelmezzük, hanem arra is rá­neveljük, hogy lelkiismerete mindannyiszor megcsendüljön, valahányszor az egészség szabályainak megszegésére, az er­kölcsös és tiszta étet elhagyására ösztönzi akár a rossz példa, akár az ösztönszerű vágy, vagy más kívánság. Az éber telkiis­meret többet cselekedhetik egészségünk, telki épségünk meg­óvása érdekében, mint bármely rábeszélés. A telkiismeret min­dig kéznél van s pontos jelzőcsengőként mindig megszólal, va­lahányszor veszedelem környékezi akár telkünket, akár testün­ket, — csak hallgatni kell rá. A telkiismeretet igen könnyű el­hallgattatni. A kívánságok sokszor erősebbek, mint telkiisme­retünk s ha idejében kellő eréllyel nem tudjuk felébreszteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom