Harangszó, 1936
1936-09-20 / 39. szám
1936 szeptember 20 HARANGSZÓ 315. Egészségvédelem a családban. Irta: Dr. Ettzés Zslgmond, tiszti főorvos. 7. Élősdiek által okozott betegségek. A természetrajzból ismeretes, hogy vannak növényi és állati élősdiek, amelyek az ember bőrén és a test belsejében elszaporodhatnak és különféle betegségeket idézhetnek elő. A növényiek között vannak gombafajok, amelyek főleg a hajas fejbőrön telepedhetnek meg és kellemetlen elváltozásokat, kopaszodást, felsebesedést okozhatnak. Ellenük a védekezés a gondos tisztálkodásban és a fertőzöttekkel való érintkezés kerülésében áll. Ha valami rendellenes kiütést, felsebesedést, vagy csak makacs viszketést veszünk észre magunkon, menjünk orvoshoz, hogy a baj mibenlétét megállapítva még a baj kezdetén erélyes beavatkozással annak tovaterjedését megakadályozhassa. Az állati élősdiek között vannak olyanok, amelyek a test felszínén s vannak olyanok, amelyek a test belsejében, az emésztőcsatornában s más szerveinkben megtelepedhetnek és káros hatást fejthetnek ki szervezetünkre. A test felszínén, a bőrön élősködnek a bolhák, tetvek, poloskák, rühatkák, szúnyogok, amelyek mind a vérünkből táplálkoznak és közben átolthatnak a vérünkbe különféle fertőző betegségeket, amellett csípésükkel fájdalmat, viszketést okoznak s megzavarják éjjeli nyugalmunkat. A védekezés ezek ellen is megint csak a gondos tisztálkodásban, gyakori mosakodásban, fürdésben, gyakori fehérnemű-váltásban, ruházatunk, lakásunk rendszeres takarításában, átvizsgálásában áll. Ha a lakás, amelybe be akarunk költözni, élösdiekkel fertőzött volna, a beköltözködés előtt fertötleníttessük (ciánoztassuk), a fal- és padlórepedéseket gondosan tüntessük el, a falat me- szeltessük le, a padlót, ajtókat és ablakokat forró lúggal mosassuk le. Az élősdiek általában a szennyet, port, piszkot szeretik, —• kerülik a tisztaságot. Gyermekeinket már korán tisztaságra kell szoktatnunk. Különös gondot kell fordítanunk iskolás gyermekeink hajának és ruházatának mindennapos tisztítására, mert azokon tetvek telepedhetnek meg. A tetvek serkéinek és maguknak a tetvek- nek elölésére és eltávolítására az aprófogú fésűn kívül a petróleummal kevert melegvízzel és szappannal való mosás az egyik legolcsóbb és legeredményesebb eljárás. A ruhatetvek igen veszedelmesek lehetnek, mert magukban hordhatják a kiütéses tífusz csiráit. A világháborúban százával pusztultak el ebben a betegségben derék katonáink, áldozatkész ápolóikkal és orvosaikkal együtt különösen az orosz és román fronton. Cigányok, vándorköszörűsök és más kóborlók a baj terjesztői, akiknek ruhájáról, testéről (a tetvek) a velük érintkező, vagy elhagyott pihenőhelyükön letelepedő gyanútlan emberekre átjuthatnak és rajtuk kiütéses tífuszt okozhatnak. E súlyos betegség legtöbbször halálos kimenetelű. Szerencse, hogy hazánkban elég ritkán fordul elő. A test belsejében, a gyomorban és belekben elszaporodhatnak az oda bejutott tojásaik révén a bélgiliszták. Ezek ritkán okoznak súlyosabb megbetegedési tüneteket, — bár észleltek már giliszta által okozott halálos kimenetelű bél- átfuródást. A féreg tojásai tisztátalan ételekkel, vízzel, földről felszedett, mosatlan gyümölccsel kerülnek a gyomorba. A galandféreg borsókás húsból származik. A kellően meg nem főzött, vagy meg nem sütött hússal jut be az ember emésztőszerveibe, ott megtelepszik és súlyos megbetegedést okozhat. A trihinával fertőzött nyers húsból, nyers sonkából, szalonnából származik a hazánkban szerencsére elég ritkán észlelt betegség, az u. n. trihinózis. A trihina (fonalféreg) az emberi izmokban fejlődik ki, ahova a bélcsatornából az ereken át kerül s fájdalmas izomkeményedéseket s ha a légzőizmokban telepszik meg, nehéz légzést, sőt fulladást is okozhat. Még meg kell említeni a tömlőférget (ecchinococ- cust), amely rendszerint a kutya ürülékétől szennyezett, nyersen fogyasztott ételeinkkel, salátával, retekkel, gyümölccsel kerül emésztőcsatornánkba, onnan a májba, ahol belőle komoly betegséget okozó nagy tömlő (folyadékkal telt hólyag) fejlődik. Nálunk ritkán fordul elő éppenúgy mint a galandféreg és a fonalféreg. Ezek ellen a betegségek ellen a védekezés abban áll, hogy élelmiszereinket, italainkat tisztán tartjuk, fogyasztás előtt a nyersen élvezett salátát, gyümölcsöt gondosan megmossuk, a húst jól megfőzzük, vagy megsütjük. Az ecetes vízben félóráig áztatott salátán, ecettel lemosott, s aztán tiszta vízben jól kiáztatott gyümölcsön az említett betegségek csirái nem maradnak életben, — legalább is elvesztik szaporodó képességüket. Tanácsos ezért a nyersen élvezett élelmiszereinket fogyasztás előtt ennek az eljárásnak alávetni. Mérgezések. Mérgezés alatt azt a megbetegedést értjük, amit ásványi, növényi vagy állati eredetű anyagok, mérgek idéznek elő az emberi szervezetben az által, hogy oda különféle utakon bejutva az egész szervezetet, vagy csak egyes részeit életműködésükben gátolják, vagy megbénítják, esetleg szétroncsolják. Az ásványi mérgek gyógy- vagy ipari célokra szolgáló anyagok s a velük történő mérgezések vagy véletlen balesetek következményei, vagy gyilkossági, öngyilkossági szándékkal beadott, illetőleg bevett mérgező hatású szerekkel idéztetnek elő. A legismertebb ezek között a 1 u g k ö mérge z é s. A súlyos következményekkel, nyelöcsözsugorodással, igen sokszor halálos kimenetellel járó lugkőmérgezés a szülök, cselédek, mosónők gondatlansága folytán áll elő, amikor a marószódás üveget, poharat olyan helyre teszik le, ahol kis gyermek is elérheti s víznek gondolva, iszik belőle. Ezért nem szabad lúgot olyan edényben, pohárban, korsóban, bögrében tartani, amilyen alakú edény ivásra, evésre, vgy főzésre, illetőleg ételek, italok eltartására szokott szolgálni. Mindenesetre olyan helyre kell helyezni a lúgos edényt, ahol azt a gyermek el nem érheti. Legjobb egyszerre csak annyit készíteni a lúgból, amennyit azonnal felhasználhatunk. Mérget tartalmazó üveget, edényt, skatulyát mindig meg kell jelölni két piros kereszttel és „Méreg“ feliratú halálfejes címkével. Az edényt, skatulyát pedig kulccsal zárható szekrényben kell tartani. All ez természetesen az orvosságokra is, ha még nem kimondott mérgek is, mert ami felnőttnek orvosság, az gyermeknek már méreg lehet. A növényi mérgek legnagyobb része orvosságul, némelyik élvezetül is szolgál. Legismertebbek: a bolondító csalmatok (datura), a beléndek (belladonna), a gyűszűvirág (digitalis), a dohány (nicotin), a gombák. A két elsővel különösen gyermekeknél elég gyakori a mérgezés. Ezeknek a növényeknek a magját a gyermekek összeszedik játék közben s mák helyett megeszik. A halálos kimenetelű ily mérgezések nem ritkák. Az ezekkel a magvakkal történő gyilkosságok sem tartoznak a ritkaságok közé. A faluvégeken buján tenyésző mérgező növényeket, a daturát, belladonnát, bürköt, stb. nem szabad megtűrni, azokat évröl-évre ki kell gyökerestől irtani. Ennek elrendelése a községi elöljáróságok kötelessége volna! A gyermekeket pedig mind a szülői háznál, mind az iskolában ki kell oktatni arra, hogy dudvát és gazt, vagy azok magját ne vegyék szájukba. Meg kell ismertetni velük a mérges növényeket nemcsak képekből, hanem lelőhelyükön is. Áll ez fokozott mértékben a gombákra vonatkozóan nemcsak iskolás gyermekekre, hanem felnőttekre is. Évről-évre ugyanis igen gyakori a gombamérgezés hazánk minden vidékén. Az újságokból olvashatunk megrendítő eseteket, amikor egész családok pusztulásáról ad hűi a napi hírek rovata „Halálos gombamérgezés“ címen. A gombamérgezések étkezésre akalmatlan, mérges gombák fogyasztásából erednek. Sok mérges gomba van, amely nehezen különböztethető meg a hozzá színre, alakra nagyjában hasonló ehető gombától. Ezeket a gombákat a gombaszedök gyakran összecserélik. A piacok fokozottabb elenörzésével, a mérges gombák elkobzásával és különösen gombaismertetö tanfolyamok tartásával lehetne csökkenteni a gombamérgezések számát. (Kitűnő ismertető mű jelent meg „Gombás könyv, kezdők számára“ címmel, szerzője: Szemere László, ára: 10 P. Az egyes gombák leírása pontos, érthető, a számos ábra élethü. Ennek a könyvnek a beszerzését minden gombakedvelőnek csak ajánlani lehet.) A növényi mérgek közé tartozik a dohány. A dohánymérgezés lehet heveny és idült. A heveny dohánymérgezés tüneteinek leírását mellőzöm .azokat mindenki eléggé ismerheti. Mégis meg kell emlékeznem a levéltetvek irtására szolgáló u. n. nyers nikotinról (dohánykivonatról), amely tömény alakban tartalmazza a dohánymérget. Használatakor legnagyobb elővigyázatra van szükség, mert a vele bánóra veszélyes lehet, ha a használati utasítást szigorúan be nem tartja s a nikotinos víz permetét belégzi, de még inkább, ha — amint az a marólúgnál is történni szokott, — tévedésből iszik belőle. Történt már nyers nikotinnal nem egy véletlen, vagy szándékos mérgezés, amely halállal végződött. A dohány élvezetéből eredő ártalmak igen elterjedtek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a mértéktelen dohányzás súlyos, az idegrendszerre éppúgy, mint az érrendszerre, főleg pedig a szívre igen káros következményekkel jár. Ezen-
