Harangszó, 1936
1936-09-20 / 39. szám
3lÜ HARANGSZÓ i9áé> szeptember 2ö. nyesülni: az egyház jól felfogott érdekének. Ez fontosabb, mint a pályázók — sokszor csak vélt és emlegetett — érdeme. Emberek jönnek, emberek mennek, de az egyház örök! Nyári emlékek Akaiiból. Jólesik így ősszel, amikor elkomorul az ég, visszagondolni a nyári napsugaras időkre. Az ember mégegyszer átéli azoknak szebbnél-szebb emlékeit. Így teszek most az akali ifjúsági táborokkal. Van az emlékek között ugyan egy- kettő, amely egyáltalán nem szép, de az a dolog természetéhez tartozik. Összeszedegetem a tábori élet virágait és csokorba kötöm. Tervek, amikből nem lett valóság. Sok mindent vártunk ettől a nyártól. Lelki szemeink előtt nyüzsgő táborok jelentek meg. Negyven-ötven fiatalembert reméltünk mind a hat táborunkba. L’gy gondoltuk, elég lesz kiküldeni a híradást: — „vár benneteket Akaii“ — nem győzzük majd a sok jelentkezőt elhelyezni. Szépen kidolgozott tábori programmot vittünk. Minden, de minden megvolt, csak az ifjúság hiányzott. A legnagyobb létszámú táborunk 30 személyes volt. A legkisebb 7. A papírkosár ismét bebizonyította, hogy el tud nyelni sok tervet, jószándékot és aka rást. A nemtörődömség, a felelőtlenség ismét győzni tudott sok szép elgondolá- sú terv felett De ez az élet. Hát a többiek hol vannak? Ez a néma, de zi nem mondott kérdés lebegett több táborban közöttünk. Ti, akikre számítottunk, akik megígértétek, hogy eljöttök s akiknek ott lett volna a helyetek közöttünk, nem is tudjátok, mennyi fájdalmat okoztatok távolmaradásotokkal. A bibliaköri asztalnál üres volt a helyetek. Hiányoztatok a játéknál, az esti tábortűzi nótánál. Tud- játok-e, hogy sokszor fázott a lelkűn*, amikor ott ültünk páran a balatoni csillagos ég alatt? Van táborunk, amelybe annyi szeretetet építettünk bele, van hely, amely a mién* és mégis cserben hagytatok minket. Fiúk, ez így nem jól van! Ki legyen hűséges az ügyhöz, ha nem ti? Ha nem tartunk össze, a jövőtől mit sem várhatunk! Akik jöttek. Nem történt végeredményben semmi különösebb baj. Legfeljebb annyi, hogy a várt 250 fiatalember helyett 100-an jöttek el. De azok, akik ott voltak Akaiiban, nem felejtik el a közösen átélt szép órákat. Ecsényből négy ifjú jött, csak úgy gyalogszerrel. Igaz, hogy oda- jövet mindig akadt kocsi, amely elhozta őket, vissza azonban már gyalog tették meg a 80 km-nyi utat. Tabról két-lovas- kocsival jöttek. Kemenesaljáról, Sár- szentlőrincről kerékpáron. A legnagyobb utat egy megyesegyházai diák tette meg, aki körülbelül 1000 km-t kerékpározott oda és vissza. Szombathelyről és Körmendről vonattal jöttek. Mi újság otthon? Az a szokás, hogy mindenki az első tábortűznél beszámol egyesületének életéről. így történt most is. A sok beszámolóban egy közös gondolat volt: „Úgy szeretnénk, ha jobb, ha igazibb ifjúsági munkánk volna. Mennyi jóakarat, menynyi hősies elszánás nyilatkozott meg a tábortüzeknél. Nagyon jó lett volna, ha egyházunk közvéleményének a füle hallja ezeket az ifjú szívekből kipattant el- szánásokat. Bizonyára sokkal többre értékelné az ifjúsági munkát. Mennyi komolyság és mennyi lemérhetetlen szeretet sugárzik az ifjúság szavából, amikor a vezetője odaadó munkájáról beszél, de mennyi szomorúság rí ki szavából, amikor elhagyatottságáról beszél. Az ifjúság megért minden törekvést, értékel minden munkát. Csoda-e hát, ha igénynyel lép fel vezetőivel szemben? A kemény eledel. Vezetők számára is volt egy konferenciánk. Egy hétig tartott. Az ifjúsági munka sok kérdése került megvitatásra és megvilágításra. Sok vezető találta meg kérdésére a választ, találta meg munkájára eredménytelenségének okát. Nem a legsimább konferencia volt. Nem pihentetett meg, hanem felzaklatott és nyugtalanná tett. Nyugtalanság oka: miért torkollik minden kérdés az evan- géliomba. Miért lyukad ki minden országos titkár akár lelkész, akár nem, az evangéliomnál? A konferencia erre az egy tényre akart rámutatni, az ifjúsági munka fundamentoma az ige, ha ez hiányzik, nincs igazi ifjúsági munka sem. Munkánkban minden út az evan- géliomhoz vezet. Minden vágány, amely elvisz tőle, hamis. Nagyon örültünk, hogy nemcsak helyeslés volt, hanem tiltakozás is. Értékes találkozó volt. Reggeltől estig. Sok ember lebecsüli az ifjúságot. A lelki élet terén szintén alacsony rendűnek tartja. Ezeket az embereket szerettük volna ott látni a reggeli bibliakörökön. Csodálkoztak volna, vagy szégyenkeztek volna. Legkedvesebb, érdekesebb, legkomolyabb órái voltak ezek a tábori életnek. Bebizonyosodott, hogy az ifjúság sokkal komolyabb leikikérdésekkel szemben, mint az átlagos felnőtt. A komoly percek mellett volt alkalom a játékra, szórakozásra is. A repülő labda igen nagy sikert aratott Az egyesületek vetélkedtek egymással az elsőségért. Az esti tábortűz kedves és vidám hangulata s az azt követő áhítat fejezte be a napot. Egy-két előadás, eszmecsere tették eredményessé és széppé a tábort. Az igazi érték azonban új barátságok megszületésével, komoly egyéni beszélgetések megindulásával mutatkozott meg. Ami az ifjúságnak faj. Az ifjúság egész világosan látja a magyar életnek hibáit. De tisztában van teendőivel is. Különösen a magyar falu élete, annak hibái, fogyatékosságai döbbentettek meg bennünket. Szinte megrázó volt egyik-másik ifjúnak nyilatkozata: „a magyar nép öngyilkos..., elfáradt..., nincs cél előtte..., van-e mentség..., kihalt belőle az eszmények után való vágy..., nem tud tájékozódni..., pusztulunk...“ Ilyen s hasonló kijelentések mögött ott van a mai élet világos meglátása s egyúttal az új lehetőségek keresésének az akarása is. A megnyugvás, a megoldás ebben a gondolatban jutott kifejezésre: „nem segít itt semmi más, mint népünknek az evangéliomhoz való fordulása. Szentantalfai lányok és fiúk, köszönjük... A két épület ablakairól hiányzik a függöny. Kevesen vették észre, hogy mennyivel szebb volna, ha ablakain függöny s teraszán virág volna. A szentantalfai ifjúság megtörte a jeget ezen a téren. Gyönyörű szép magyaros mintájú függönyöket és asztalterítőt készített az egyik szoba számára. Nagyon értékes és nagyon becses nekünk ez az adomány, azért, mert ilyen formában az első. Köszönjük! Keresünk olyan ifjúsági egyesületeket, amelyek hajlandók volnának egy-egy ablakra függönyt készíteni (nem venni!), rongy-, vagy gyékény- szőnyeget fonni tábori házaink részére. Téli munkánkban gondoljunk Akaiira is. Sok mindent készíthetünk, aminek hasznát tudjuk venni. Szeretnénk az egyes szobákat az egyesületek fényképeivel, a munka egy-egy mozzanatával megörökítő képekkel, nyári táborokban készített fényképfelvételekkel, falimondásokkal díszíteni. Rajta, segítsetek! Egy alapítvány. A zalai egyházmegye esperese, aki egyúttal a tábor keresztapja is, tragikusan elhunyt fia emlékére száz pengős alapítványt tett. Köszönjük ezt a szomorú szívből fakadó áldozatot, de egyúttal köszönjük a példát. Csak így válhat táborunk azzá, amivé lenni akar. Reméljük, hogy ez a cselekedet több, az ifjúsági munkáért felelősséget érző evangélikus embernél követésre talál. Szükségünk van rá. De az ifjúság várja is. * Jól esik visszagondolni a nyárra, szép volt, de lehetett volna szebb is. Ha érezhettük volna a nagyobb lelkesedést, a nagyobb felelősséget, de így is hálával van tele a szívünk, hogy „mindeddig megsegített bennünket az Úr.“ Evangélikus ifjúság, ne feledkezz meg akali táborodról, amely minden nyáron téged Vár. Erős Sándor. Hol van megírva ? Az úri imádság: Máté 6. A tiz parancsolat: II. Mózes 20. A boldogmondások : Máté 5. A megmsértetés: Máté 4. Pál megtérése: Csel. 9. A főpapi imádság: Janos 17. A tékozló fiú: Lukacs 15. A tiz szűz: Máté 25. A talentumok: Máté 25. A hűség fejezete: Janos 15. A jó pásztor: János 10. A feltámadás fejezete: 1. Kor. 15. A szentet fejezete: I. Kor. 13. A fegyver-fejezet: Efezus 6. Vándorok éneke: 121. zsoltár. A biblia veleje: Janos 3. 16. A nagy hivas: Esaiás 55. 1. Jel. 22.17 Fáradtak igéje: Máté 11, 28. Megszentelödés igéje: Rom. 12, 1. Munkások igéje: II. Timóteus 2, 15. Üdvösség igéje: Csel. 16, 31. Hitvallás igéje: Róm. 10, 6. A nagy parancs: Márk 16, 15. A nagy Ígéret: Máté 28, 18—20. Az Ítélet fejezete; Máté 26.
