Harangszó, 1936
1936-09-13 / 38. szám
1936 szeptember 13. HARANGSZÓ 305 remiiének! Az előbbi törvény velünk érintkező és tőlünk egészen távol álló embertársainkról mondott szavainkra egyaránt vonatkozik. Mennyivel kevesebb szidalmat kapnának a mindenkitől agyonbirált közéleti nagyságok is, ha mernénk őszintén programmba venni ennek a kérdésnek a rendezését életünkben. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is. Az emberek szemébe sem szabad mindent megmondani, hanem csak azt, amiről egészen bizonyosan állíthatjuk, hogy szeretetből fakad. Ami nem a tiszta szeretetből ered, azt nemcsak akár szembe, akár hátmegett megmondani, hanem még gondolni sem szabad az emberekről. Vannak, akik utálják a képmutatást és azt a szemforgató hízelgést, amely- lyel szépeket mondanak az emberek olyanoknak, akikről hátuk mögött a legrosszabb véleményt nyilvánítják — és azért egyenesek és őszinték akarnak lenni. Ha azonban ezek megfeledkeznek a kérdésnek erről az oldaláról, akkor a képmutalás helyett másik hibába esnek: nem tudnak különbséget tenni az őszinteség és a gorombaság, a becsületesség és a tiszteletlenség között. Ezek az igazság bajnokaiként vérig sértegetik sokszor embertársaikat anélkül, hogy a legkevésbbé is használnának vele. Szomorú sorsú embereknek érzik magukat, akiknek, mert igazat mondanak, rendszerint beverik a fejét. Pedig inkább arra kellene gondolni, hogy hiába van őszinteség bennünk, ha hiányzik belőlük a szeretet. Ha akkor is igazán becsületesek lennénk, amikor a szeretet mérlegére tesszük rá mindazt, ami az emberekről hátuk mögött szólunk vagy gondolunk és mindent el is vetnénk magunktól, ami nem üti meg a mértéket, akkor bizonyosan sokkal kevesebbszer éreznénk magunkat olyanféle hamis válaszút előtt, hogy most vagy képmutatónak kell lennünk, vagy olyant kell mondanunk, ami sérteni fog. Bűn az, ha hízelgésből vagy gyávaságból mást mondunk az embereknek, mint a róluk való igazi véleményünket és így képmutatók leszünk, de bűn az is, ha véleményünket őszintén megmondjuk, ha maga a vélemény rossz, szeretetlen és így bűnös. Mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. (Máté 12, 36.) B. J. Égő templomok. A lángbaborult Spanyolországban lángban állnak a templomok is. ősi székesegyházak, építészileg is világhírű templomok üszkös romokban hevernek. Sajátságos jelenség, hogy a kommunizmus romboló tömegszenvedélye elsősorban mindig a templomok ellen szokott fordulni. Miért? Miért bántja a kommunisták szemét a templom? A köveire haragusznak? Bizonnyal nem. Hanem gyűlölik azt a Krisztust, akit a templom képvisel. A templomok elpusztítása nem nehéz. A templom a békesség háza. Nincsenek rajta lörések, ablakaiból nem nyúlnak ki gyilkos ágyúcsövek. És mégis: a templomok elpusztítása teljesen céltalan. Ha hitetlen gyülekezet élt ott a templom körül, akkor az a templom — ha még oly szép is — nem ér többet romhalmaznál. Ha pedig hivő gyülekezet élt ott a templom körül, akkor hiába lövik szét, vagy gyújtják fel az épületet. Isten nem a kövekhez kötötte az ő ügyét. Az evangéliom a katakombák barlangjaiban is Istennek ereje. A falakat szétrombolhatják, a nyájat szétkergethetik — Krisztus örökké megmarad. Oroszországban is, Spanyolországban is — nálunk is! TEMPLOMSZENTELÉSRE*) Dallam : Jövel Szentlélek... lm ez a nap öröm napja, Imánk az Úr meghallgatta! Készen áll az Isten háza, Szivünk örülj, örülj márnái Itt imádjuk az Úr Istent, Aki fényben lakik ott fent, De megjelenik közöttünk, Midőn, itt együtt örvendezünk. — Áldott, óh áldott az Isten III Ez a nap áldozat napja, Verejték van a falakba’. Fillérekből raktuk össze, Áldott légy Isten örökreI Segített asszony és gyermek, Az is, kinek kevés termett, Vajha e láng tovább égne S áthatna a következőkre! — Áldott, óh áldott az Isten!!! Ez a nap győzelem napja, Velünk az Úr erős karja. Gúnyolódók titkon várták, Mint lesz csúffá az imádság A gúny, habár éget és fáj, Nem csügged e maroknyi nyáj; A nagy próbát lm kiállta, Hitét az ellenfél csudálta, — Áldott, óh áldott az Isten III Ez a nap szeretet napja, Ünnepünk fényét ez adja, Hitnél nagyobb a szeretet, Ez az, ami mennybe vezet. Szelíd Jézus taníts minket, Szeretni ellenségünket, Áldani azt, aki áthoz, így közelednünk keresztfádhoz..! — Áldott, óh áldott az Isten III lm ez a nap öröm napja, Imánk az Úr meghallgatta I Készen áll az Isten háza, Szivünk örülj, örülj máma I Itt imádjuk az Úr Istent, Aki fényben lakik ott fent, De megjelenik közöttünk, Midőn itt együtt örvendezünk, — Áldott, óh áldott az Isten II! Harmati Béla. *) A másvallásuak közé ékelt olcsvai evangélikus gyülekezet nagy áldozattal épült templomának felszentelésére irta szerző ez éneket. OLVASSUK A BIBLIÁT. Elveszett... Szeptember 13. A tékozló fiú történetében benne van az egész emberiség és minden egyes ember története. Lukács 15 : 32. hegycsúcsára állva próbáljuk meg e történet látókörének kiszólesi- tését. Szeptember 13. Elveszett ártatlanság. I. Mózes 3 : 1—13. Az az igazi ártatlanság, amely nem veszi észre a bűn és rossz lehetőségét. Kisgyermekekben találjuk meg enne* töredékes nyomait. Számunkra teljesen elveszett. Mi hamarabb látjuk meg a rosszat, mint a jót. Minket vonz a rossz, mint ahogy a mágnes elővonzza a porból a vasreszeléket, mint ahogy a tékozló fiút vonzotta a nagyvilág. Szeptember 14. Elveszett otthon. 1. Móz, 3 :23—24. Mi teszi az otthont otthonná? A testi-lelki közösség. A tékozló fiú nem lehetett otthon az örömmámortól hangos palotájában, mert nem volt igaz barátja, aki fegyelmezze, intse. Nem volt otthon a disznóvályú mellett, mert nem volt, aki megszánja, vigasztalja. Most tudta meg. mi az otthon: az atya erős keze, simoga'ó szeretete. Otthontalanná vált az egész emberiség, amikor kiüzetett a paradicsomból, az Istennel való belső közösségből. Eltévedt gyermekek vagyunk, áhítozunk az atyai hajlék melegére, de sehol sem találjuk. Itt üldöznek, mar- dosnak bennünket bűnök, nyomorúságok, gondok, aztán kitátott torokkal vár a halál örvénye. Atyai hajlék, merre, merre vagy?... Szeptember 15 Elveszett kenyér. Lukács 15:11—17. Az atyai hajlék és a kenyér egymásba fonódó gondolatok. Az atyai hajlék biztos kenyeret jelent a hajléktalanság kenyértelenséget, éhezést, így volt ez a tékozló fiúnál, így az emberiségnél. Nemcsak a testi kenyérre nem volt gondjuk, pedig ez a gond most az emberek életének 90%-át foglalja le magának, de a lélek kenyere, az Isten beszéde, igéje is állandóan terítve állt előttük. Életük 90% -át az Atyával való társalgás töltötte ki. S most őrlő gond, gyötrő robot az élet, mert nincs kenyér. De az őrlő gond, gyötrő robot is csak azért van, meri elveszett a lelki kenyér: az ige. Ha első lenne a lelki kenyér, a többi mind megadatna nekünk gond és gyötrelem nélkül. Szeptember 16. Elveszett szeretet. Ho- seas 6 : 4—7. A szeretetet a Biblia k ö- te léknek nevezi (Hős. 11:4.) s valóban csak ez tudja az embert Istenhez és az embert emberhez kötni. Ha ez elveszik, széthull minden közösség. A tékozló fiú bukása ott kezdődött, amikor az atyához való szeretete nem volt már oly erős, mint a világhoz való vonzódása. Az első emberpáré ott, amikor fel tudták tételezni, hogy Isten valamit eltitkolt előlük. Elszakadtak a szeretet kötelei. Ugyanakkor elszakadtak az egymáshoz fűző kötelékek is. Az emberiség egymástól is elvadult, ember embernek farkasa lett. Szeptember 17. Elveszett erő. Birák 16: 16—21. Az erő tiszteletet szerez, az erőtlent legyűrik. De az erők között is
