Harangszó, 1936
1936-08-30 / 36. szám
22. évfolyam Í936. augusztus 3Ö. 36. szám. Alakította i KAPI BfiLA 1910-ben. L&ptul&jdonoa : Ounántúli Luttier-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mallóklat tanév alatt kéthetinként • KIS HARANQ8ZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozz ám. Poatacsekkazámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Mi is készek vagyunk szivünk szerint megbocsátani és örömest jót tenni azokkal, akik mi ellenünk vétettek. Az ötödik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. a Haraagut «•rtsastt-HaíóhlYttaJ a > GYÓN 0., Poióa-ífa i. Előfizetési kin: negyedévre 1 P 28 füléi, félévre 2 P « Allét, egy évre é P 80 Alléi Csoportot küldéssel lov.-ot kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 Alléi Az engedelmesség határa. »... megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszt haláláig*. Fii. 2 8. P éter is megkérdezte Jézust, hogy hányszor kell néki ellensége vétkét megbocsátani. Ő is keresett egy határt, remélt egy pontot, amelyen túl már nem terjed a keresztyén élet kötelezése, amely után bizonyos fokú felmentés, bizonyos könnyebbség következik. Péter is ember volt. Mert emberi vonás a feltétlenben is feltételeket, a végnélküliben is határpontot, az egyetemlegesben is kivételt keresni. Mikor az ember nincs tisztában önmaga erejével, amikor nem tudja elhinni, hogy életét, melyről jól tudja, hogy gyarló emberi élet, képes lesz beállítani a végtelennek, a feltétlennek, az egyetemlegesnek akaratsíkjába, akkor támadnak olyan kérdések, mint Péteré volt.' Ezzel azt is megmondtuk, hogy gyakoriak ezek a kérdések. És még jó, hogyha az önmagunk erejében kételkedés közben borítanak el ezek a kérdéshullámok. Ez az állapot, hatalmas felerősödést, a végtelenhez, a feltétlenhez való hozzásimu- lást eredményezhet. De a határkeresők sokszor a tunyákból, kedvetlenekből, nemakarókból toborzódnak Akik azt mondják: jól van ennyit megteszek, de többet nem. Lelkem üdvösségéért ennyi és ennyi erőt és áldozatot nem sajnálok, de több nem telik tőlem. Elszakítok magamtól ennyi időt, odaadom lelkemnek ezt a részét, de többet az Isten sem kívánhat tőlem. Hasonlóak azok is, akik az életüket, éveiket akarják úgy beosztani, hogy mindenre jusson belőle. Sokszor halljuk, hogy „eddig eleget imádkoztam, kibírom már vele.“ Vagy még gyakoribb a késlekedő ember, aki a kezdetet tologatja mindig kijjebb, azzal, hogy „ráérek még.“ Mintha az Isten végtelensége mellett lehetne határt felállítani. Isten nem elégedhetik meg fél élettel, fél szivvel, fél hittel, fél engedelmességgel. Még egyszülött Fiától is megkívánta, hogy engedelmességének csak a halál vessen véget. És ugyanez lehet csak az ember Isten iránti engedelmességének a határa is. Ez a határ két kiterjedésben korlátozza az engedelmesség fogalmát. Engedelmeskedni taitozunk az Istennek mindaddig, mig élünk és mozgunk. Ennek az életben sem eleje, sem vége nem lehet. De engedelmeskedni tartozunk Istenúj kenyér került az asztalunkra. Sok családnál nem jelent semmi különösebb eseményt, de a keresztyén házban áldott alkalom arra, hogy hálatelt szívvel emlékezzenek meg a jóságos Istennek arról a kegyelméről, amellyel újra megörvendezteti sokszor hálátlannak mutatkozó gyermekeit. Az új kenyér új örömre, de új hálára is kötelez minden keresztyén embert. Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak kenyérrel él az ember; de az is igaz, hogy kenyér nélkül nincs élet és létezés a teremtett lények számára. Maga az Üdvözítő is úgy tanít bennünket, hogy az imádságunkban a mindennapi kenyérért is könyörögjünk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg né- kíink ma.“ Ezt veszi ajkára naponként minden keresztyén. Először is meglep bennünket a kérés szembeszökő természetessége. A kenyér itt valóban kenyeret jelent. „Mindennapi kenyerünket.“ Minden élőlény fennmaradásához szükséges élelmet. Nem jelent ez fényűzést, hanem egyszerű életlehetőséget, amelytől távol van minden pazarlás és tékozlás. Az Üdvözítő a Miatyánkban nemcsak arra tanít, hogy a kenyérért imádkozzunk, hanem arra is figyelmeztet, hogy a mindennapi kenyérért könyörögjünk. Azt a kenyeret kell tehát kérnünk, nek a végtelenségnek abban az értelmében is, hogy bármit kér tőlünk, bármit parancsol bölcsesége, vonakodás nélkül teljesítsük, mint Ábrahám, aki Isten szavára kész lett volna egyetlen fiát is megölni, vagy mint maga Jézus, aki a legnagyobb emberi szenvedést vette magára engedelmességből. A Feltétlentől, a Végtelentől, a Mindenhatótól, nem kívánhatjuk, hogy alkudozásunkat elfogadja. Ő részegységekkel nem elégedhetik meg. Mindent teljesen, tökéletesen és korlát nélkül kiván tőlünk, mert Ő maga is végtelen és feltétlen a hozzánk való szeretetben, irgalomban és megoocsátásban. Ruttkay-Miklián Géza. ««>»»♦>♦<»»»» *> «♦«< amely számunkra szükséges és elegendő a mai napon. Megszívlelendő intelem: száműzi szívünkből a telhetetlenséget, amely féktelenül törekszik halmozni az élet múlandó és romlandó javait; az aggodalmaskodást, amely sokszor megzavarja álmait szegénynek és gazdagnak egyaránt. Nem a józan takarékosság elvetéséről van itt szó. Az előrelátás nem lehet bűn. Megvan ez az állatok legtöbbjénél is. A méhek, a hangyák nem szégyenít- hetik meg az embert. A gondolkodó észszel megáldott embernek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy előrelátóan takarékos legyen a bizonytalan jövendővel szemben; de ennek a takarékosságnak határa legyen, mert a Miatyánk tanítása szerint nem szabad a jelent a jövőért, a biztost a bizonytalanért feláldozni, a felebarátom jelenlegi szenvedését elnézni az én esetleges eljövendő szenvedésemért. A takarékosság uzsorává fajul, ha felebarátaink rovására igyekszünk javainkat felhalmozni, ha éles szemmel kémleljük a bizonytalan jövendő sötétségét és ugyanakkor vakok vagyunk a lábaink előtt elterülő kiáltó nyomorral és szenvedéssel szemben. Az evangéliomi takarékosság számol azzal, hogy a cselekedeteinknek visszahatása lesz és mindenesetre tartózkodik attól, hogy a kamrájában két kenyeret tartson A kenyér.
