Harangszó, 1936
1936-08-02 / 32. szám
1936 augusztus 2. HARANGSZÓ 257 a férfi, mint az asszony! Vagy nem? Hiszen egy kedves, figyelmes, gyengéd, megértő, takaros, mosolygó lányt vitt az oltár elé és lám, alig pár hónap, esetleg egy év és az az asszony, akiről úgy hitte a férj, otthonának lelke, életének társa lesz, többször kedvetlen, mint mosolygó, többet elégedetlenkedik, mérgelődik, mint dalol, inkább rendetlen, — merthát neki sok a dolga, — mint takaros, csinos! Nem, ez nem az az aszony, akit élete jobbik felének álmodott a férfi! Az igazi szeretet csodálatos erő! Nagyon elrontja az életét az, aki csak külsőségekkel törődik, de nagyon öröm- telenné, sok szépségtől megfosztottá teheti a családi életet az az asszony, aki csak az esküvőig törődik a külső dolgokkal. Az otthon drága meghittségéhez, a házastársak boldogságához nagyon is hozzátartozik: nem a szép, pazar, díszes lakás, hanem a csinosság, rend a lakásban, bennelevökön egyaránt. Apró figyelmességek, pl a főzésnél születésnap, névnap számontartása, nagyon széppé tehetik az életet. Idetartozik az is, hogy az 'asszony látható örömmel, hálás szeretettel fogadja férje minden, legapróbb kedvességét, figyelmét is. No meg persze a gombfelvarrással sem kefl megvárni, hogy a férj legalább féltucatszor kérje azt! Mert arról sem szabad megfeledkezni. hogy mint mindent, a szerelmet is könnyebb megszerezni, mint megtartani! Nem tudom megérteni, miért kell a ház asszonyának csak a vendégek kedvéért ízlésesen teríteni, csinosan felöltözni és kedvesen mosolyogni? Nincs sokkal több jógos igénye minderre a férjnek? Nem neki kell adnom a legtöbb, legbensőbb. legmélyebb szeretetemet, legkedvesebb mosolyomat, legcsillogóbb tekintetemet!? Hiába akarok férjem munkatársa, gondjainak osztályosa lenni, ha a meghitt egyiittlét csendes óráiban, az otthon négy fala között nem tudok vele annyi szeretetet éreztetni, hogy az örömmel, boldogsággal, bizakodó bátorsággal töltse el akkor is, amikor már künn a munkaterületen robog körülötte zúgva-zakatolva. kíméletlenül az élet! És ö megérzi, ha én megéreztetem vele, hogy szeretem akkor is, amikor munkájában segítőre, csalódásaiban vigasztalóra, örömében társra, jókedvében pajtásra, betegségében gondozóra, csügge- désében meg nem lankadó hitre van szüksége és két összekulcsolódó, imádkozó kézre, amikor ő már könyörögni sem tud! ...Eddig mondtam én. Most hallgassunk meg egy költeményt, amiben egy férfi (Szabolcska Mihály) mondja el, hogy milyennek szeretne látni minden jövendőbeli asszonyt, feleséget. Egy eljegyzési hírre: Mielőtt elvennéd, akit kiszemeltél, Tapogass jól végig a szívén, a lelkén. Nézd ki a szeméből, tud-e álmodozni? Szokott-e patyolat ágyán imádkozni? Ha a mezőn jártok: kap-é a virágon? Megáll-e a szeme a vadrózsaszálon, Fitymálva, kicsinylőn nem mondja-e rájok. Hogy csak az aloék az igaz virágok! Ha jártok az utcák nagy forgatagába. És nyújtja felétek kis kezét az árva: Vet-é legalább rá szíve melegéből, Egy szánó pillantást szépséges szeméből? Adj dalt a kezébe, gyöngytiszta sorokbul, Amelytől a szívünk érzése kicsordul. Amelytől az ember mintha jobbá lenne: Meg tudja-e lelkét fíiröszteni benne? S míg beszélsz előtte az édesanyádról. Egyszerű, parasztos, nádas hajlékáról, Odahuzó szíved minden melegével: — Gyönyörű kis fejét nem fordítja-é el. Oh, mert ha szívét helyén nem találnád: Hasztalan számitnád minden gazdagságát, Hasztalan álmodnád a leggyönyörűbbnek, Küld’neki vissza az arany-jegygyűrűdet! Odahaza most aratás áll... Verejték hull, épül a holnap. Uram I áldd meg a verejtékét Dolgos, nyomorgó, bús fajomnak! Leipnltz, 1936. nyarán. Jakus Imre. A vitézi címet ezentúl csak teljes kiírással lehet használni a Vitézi Rend most kibocsátott rendelkezése értelmében. Abendblatt címen Sopronban 70 ezer példányban megjelenő német újság nyomását kezdik meg a napokban. A lap Bécs. és Ausztria számára készül. Szerkesztését Bécsböl intézik, ahova reggelenként teherautóval szállítják el a lapot. Sopronban és környékén nem árusítják. OLVASSUK A BIBLIÁT. Leik! táplálkozás szabályai, Augusztus 3. Éhség. Mt. 5:6. v. Mindenki tudja, hogy a testet táplálni kell, de kevesen tudják, hogy a lelket is kell táplálni. Amint a testi táplálkozásnak megvannak a szabályai, amiket be kell tartani, hogy testi életünk egészséges fejlődését biztosítsuk, épúgy a lelki táplálkozásnak is vannak ilyen szabályai. Irányítsuk rá e héten tekintetünket néhány ilyen szabályra. Egvik szabály az, hogv éhezzük és szomjuhozzuk a lélek táplálékát. Enni csak az tud jó étvágy- gval. aki éhes és inni. aki szomjas. Ez áll a lelki területen is. Éheznünk és szomju- hoznunk kell Krisztust. Aki nem érzi ezt, annak lelki élete elhal. Érzed-e te? Augusztus 4. Rendszeresség. Csel. 2: 46—47., 24 : 24—25. v. Figyeld meg. müven egészséges a rendszeres testi táplálkozás és milyen egészségtelen a rendszertelen táp'ákozás. Aki megszokta az előbbit, minden nap. ugyanabban az órában megköveteli a táplálékát. Ilyen redszerességre kell törekeni a lelki táplálkozásnál. Erre kell időnek lenni! Furcsa volna, ha valaki azt mondaná: egy hete nem ettem, mert nem volt időm rá! Vagy úgv tenne, mint Félix: majd máskor! Egészséges fejlődés rendszerességet kíván! Törekedj erre a rendszerességre! Augusztus 5 Kritikátlanság. Csel. 26: 24—20. v. Isten az ö igéiében azt adja nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van. Nem állhatunk eléje azzal, hogy ez nekünk nem kell. hogv nem megfelelő. Nem lehetünk válogatósak, de különösen nem kritizálok, akik lekicsinylik, lépten-nyomon bírálat tárgyává teszik az igét. mint Festus tette. Isten az Ő igéjében tökéleteset ad. Az ige felettünk áll és nem mi állunk az ige felett! Ennek a tudata megóv attól, hogy bírálgassuk azt. Tedd félre a kritikát akkor, mikor az igéről van szó. Állj alája az igének és ne erezd magad felette! Augusztus 6. Készség. Lk. 18: 18—30. v. Ez. az ifjú a legjobb úton volt, hogy lelkileg megelégíttessék és mégis eljátszotta az üdvösségét, mert nem volt meg benne a telies készség annak elfogadására, amit jézus ad. Minden jó igyekezetét lerontotta az. hogy nem tudott egészen ■ meghajolni Jézus előtt. Nem volt meg benne az őszinte készség. Vigyázzunk! Lelki növekedésünk csak úgy lehetséges, ha készek vagyunk teljesen átadni életünket Jézusnak. Nem lehet Előtte kikötéseket tenni. Vagy egészen az övé vagyunk, vagy egyáltalában nem. Megvan-e benned a teljes készség? Augusztus 7. Elkülönülés. Lk. 19:1—10. Idő kell naponként a lélek táplálására, de elkülönülés is kell. Nem állhatunk bele az utca lármájába, hogy lelkileg meg tudjunk telítődni. Ki kell a világból néhány percre szakadni. El kell különülni. Zakeus házának négv fala mögé vonul, hogy Jézussal egyedül lehessen. Fontos, hogy meg legyen életünkben naponként ez az elkülönülés, ■ mikor egyedül vagyunk, csak Jézussal vagyunk, csak öt halljuk és az ö vezetésére magunkat rábízzuk. Megvan-e naponként életedben ez? NÉMET FÖLDRŐL OTTHONI TÁJRA. A házak itt emeletesek. A módbélik autón járnak, Az utak itt aszfaltozottak, Nyoma sincs az otthoni sárnak. S én mégis, mégis hazavágyom I Szemeimben a falum képe, Pöttönke házak és a tornyunk — Mutató új a magos égre. — Künn a határban...? az aratás áll! Kemény munka, de száll az ének, A kérges kezek szorgoskodnak Míg vége nincs a kurta hétnek. Aztán vasárnap ... hiv a templom! Harangszó cseng, a padok telnek, A tiszteletes meg a nyája Megbékült szívvel énekelnek. Akárcsak régen, nagyon régen, Mikor még én is otthon voltam, Amikor még a hiányzókat Mint ő teszi most, én számoltam. Elfutott a múlt, de messze estél! Idegen földön dong a léptem. Templomokat itt is találok, De ez a fajta nem a népem. Itt még a nap is másként süt tán I Az emberek másképen élnek, Más színe van a szónak, dalnak, Más ize a napi kenyérnek. Idegen föld ez: Németország. Erős, hatalmas, jövős nemzet, Titokban mégis hazahívnak A magyar falvak, a magyar földek!
